miniszterelnök” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 5

Brüsszelbe érkezett Antall József

2015. április 01.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Ritkán történik meg, hogy magyar politikusnak szobrot emelnek egy európai intézményben. Mi Magyarországon persze tudjuk, tudni véljük, hogy ki mindenki érdemelné ezt ki, öntudatosan soroljuk jelöltjeinket.

Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy máig velünk él az ellenállás lelkülete, ami sokakat gyanakvóvá tesz minden olyan kezdeményezés láttán, ami egy nagyobb egység részeként tekint Magyarországra. Nem rendkívüli jelenség ez, hiszen amerre csak nézünk,arról folyik a vita, hogy hol ér véget a nemzeti, állami szuverenitás és kezdődik az európai illetékesség, recseg-ropog az intézményrendszer.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Szerbia új utakon: a szélsőjobbról a centrumba

2015. május 18.

Az Szerb Haladó Párt (SzHP) nagy utat tett meg 2008-tól napjainkig. Tomiszláv Nikolics jelenlegi elnök és Alekszandar Vucsics jelenlegi miniszterelnök ebben az évben több társukkal együtt kiléptek a Szerb Radikális Pártból, mert országuk jövőjét Vojiszláv Seselj pártvezérrel ellentétben, az EU-ban képzelték el és megszavazták az EU-val kötött Stabilizációs és Társulási Megállapodást. Az egykori kispárt, ma Szerbia kormánypártja. Vucsics és Nikolics pálfordulása nemcsak otthon sikeres, hanem külföldön is: Szerbia ma már inkább partnere Brüsszelnek és Washingtonnak, mint Moszkvának. A 2014 óta hivatalban lévő Vucsics kormányfőre hatalmas munka vár, hogyan lehet kihozni Szerbiát abból a veszedelmes stagnálásból, amelybe az ország az elmúlt két évtizedben jutott. A szerb kormányfő Joe Biden alelnök meghívására hamarosan Washingtonba utazik.

A szerbiai belső politikai küzdelem, amely az elmúlt évtizedekben rendkívül viharos volt, kezd tisztulni és ezzel új távlatok nyílhatnak a szerb társadalom egészének. 2012 óta sajátos belső konszolidáció zajlik az országban, amelynek fő ereje a Szerb Haladó Párt (SzHP) és ennek a folyamatnak az arca pedig Alekszandar Vucsics, aki 2014 nyara óta Szebia miniszterelnöke. Párttársa, Tomiszláv Nikolics pedig már három éve az ország elnöke.

Teljes cikk

Emlékezetpolitika patikamérlegen

2015. augusztus 19.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A „Japan rises again” (Japán újra emelkedik) jelmondat, melyet különböző képi motívumokkal ellátva a szigetországban számos helyen láthat az ember, az Abe-kormány tudatos politikai szándékát jelzi: a nemzeti öntudat megerősítése fontos része a sikeres, immáron kétharmados parlamenti többséget felmutatni képes konzervatív kormány stratégiájának. Amikor 2013-ban a miniszterelnök meglátogatta a Tokió szívében lévő Jaszukuni-szentélyt, a különböző háborúkban elesett japán harcosok emlékművét, az eseményből nagy nemzetközi botrány lett.

Tény, hogy a szentélyhez tartozó múzeumban a – finoman szólva - nem éppen csak védekezésre használt fegyverek mellett a kamikazék személyes történetei, családi fényképei és elszántságukról tanúskodó hitvallásai láttán-olvastán, nem az az érzése támad a látogatónak, hogy itt egy háborúban vesztes, módszereit tekintve gyakran rendkívül brutális katonai hatalom emlékeivel szembesül. A térségben, Koreában és Kínában, de természetesen az Egyesült Államokban is, éppen ezért árgus szemekkel figyelik, hogy hogyan is alakul az emlékezetpolitika, milyen ideológiai támasztékkal tölti be a politikai teret az Abe-kormány.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Marad-e Atatürk?

2016. június 01.

Új miniszterelnöke van Törökországnak: Binali Yıldırım (61). Az ország 27. kormányfője tengeri szállítási szakember, ügyes és jó közlekedési miniszter volt az elmúlt másfél évtizedben, a köztársasági elnök személyes jó barátja, mondhatni harcostársa. A világ aligha foglalkozna a kormányfő-cserével, ha Binali Yıldırım nem Davutoglu, vagyis egy stratéga-miniszterelnök székébe ül bele, olyanéba, akinek jó híre van a világban. Sőt, Törökország jó arca volt. Sic transit gloria mundi – mondhatják azok, akik még latinul tanultak. Csak jó-e ez Törökországnak – teszik fel sokan a kérdést sokan. Főleg akkor, amikor a török politikai élet az elmúlt hetekben nagyon is forrongani kezdett.

Úgy tűnik, hogy Recep Tayyip Erdoğan államfő, nem tett le arról a sokat hangoztatott tervéről, hogy létrehozza a Második Köztársaságot. Bevezeti az elnöki rendszert, ami természetesen a végrehajtó hatalom átszabását jelenti, s visszahozza a török alkotmányos értékrendbe az iszlámot. Minden bizonnyal olyan rendszert kíván majd kiépíteni, amely biztosítja, hogy az ország keletibb fele, ahol a mecsetek és a minaretek élettel teliek, hosszú távon is rendszerének jelképeiként ragyogjanak a hatalmas plázák és egyéb mega-építmények mellett. A politológus ezt úgy nevezi, hogy re-tradicionalizódás globalizációs modernizálódással. Számos politikus viszont Brüsszelben vagy Párizsban inkább az európai értékektől való török távolodásról beszél.  De az is nyilvánvaló, hogy mindez Törökországban is viták tárgya. Mint ahogy az is, hogy a nagyon akart változtatásokhoz szükséges alkotmányos többség sem állt össze a parlamenti voksolások révén. Így Erdoğan elnöknek új utat kellett választania, hogy vele jobban együttműködő vagy megértő képviselőháza legyen.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Kalandorok kíméljenek!

2016. július 06.

Az elmúlt napok fejleményei után ezt a kikötést is nyugodtan beírhatnák a brit vezető politikai pozíciók álláshirdetéseibe. Mert bár az EU-ból való kilépést támogatók megnyerték a június 23-i népszavazást, és a politikai vezetők sorra hangoztatták, hogy a nép akaratát tiszteletben kell tartani, a sorozatos lemondások után lassan úgy tűnik, nem lesz, aki kiléptesse a szigetországot az Unióból.

David Cameron azzal ígérte be, majd írta ki a referendumot, hogy bármi lesz is az eredmény, megválasztott miniszterelnökként ő fogja végrehajtani a többségi döntést. Ehhez képest már alig néhány órával az eredményhirdetés után bejelentette, lemond a miniszterelnökségről, és még a kilépés folyamatát beindító 50. cikkely érvénybe léptetését is utódjára hagyja. A lemondás nehezen értékelhető másként, mint a kalandorság megnyilvánulása, ugyanis ha az eredmény meglepő volt is, maga a népszavazás nem váratlan fordulatként érte a miniszterelnököt, nem is kívülről kényszerítették rá, de még csak a pilátusi „disclaimer”-t sem fűzte hozzá, mondván az euroszkeptikusoknak, hogy ha ezt akarjátok, teljesítem a követeléseteket, de mosom kezeimet.

Teljes cikk