migrációsválság” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 7

Takács Martin

Nemzetközi tanulmányok szakirányos hallgató, Mathias Corvinus Collegium

Keleti nyitás – Moszkvából

2015. szeptember 16.

Amíg a világsajtó az Európában kibontakozó migránsválságra figyelt, Vlagymir Putyin orosz elnök látogatást tett Kínában. Az orosz államfő kínai kollégájával, Hszi Csin-ping-gel megtekintette a II. világháborús győzelem 70. évfordulójára rendezett pekingi katonai felvonulást, majd 30 kétoldalú egyezmény aláírásában állapodtak meg. „Ha a nagy volumenű projektjeinket teljesíteni tudjuk, lehetőségünk lesz közösen befolyásolni a világgazdaságot”- jelentette ki Putyin. Moszkvában az orosz-kínai kapcsolatot már Washington ellensúlyának tekintik, azonban jogos a kérdés, hogy mennyire tekinthető ez reális elképzelésnek.

Jelentős eredmények, szép remények

Az optimizmus korántsem alaptalan. Oroszország számára az ukrajnai háborús helyzet, s az elhúzódó szankciós konfliktus nem hagyott más választást, mint a Peking irányában történő orientációt. Oroszország hivatalosan tagadja érintettségét, azonban az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió mégis Moszkvát teszik felelőssé a kialakult helyzetért. „Hogyha mind Oroszországot, mind Kínát egyszerre akarják a nyugati hatalmak feltartóztatni, törvényszerű, hogy közeledni fognak egymáshoz”- véli Szergej Karaganov politológus, volt elnöki tanácsadó. Karaganov szerint mindkét ország saját, természetesnek vélt befolyási övezetének védelmére törekszik. A partnerség tehát egyfajta kényszerű egymásra találás, és az eredmények - egyelőre legalábbis - impozánsak. A két ország közötti kereskedelmi forgalom 2000 és 2014 között többszörösére nőtt. Oroszország számára Kína tekinthető első számú kereskedelmi partnernek, míg Peking esetében Moszkva a 9. legnagyobb volumennel bíró ország. Andrej Deniszov pekingi orosz nagykövet szerint jelenleg közel 60 befektetési projektről folynak tárgyalások a két fél között.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Szerbia úton az EU-ba

2015. október 04.

A migránsok és Szerbia célja közös – az Európai Unióba való bejutás. Azt, hogy mit tesznek ezért a migránsok, látjuk és tapasztaljuk – de mit tesz a Szerb Köztársaság? Emlékezetpolitikai és diplomáciai téren például konkrét lépéseket a közvetlen és távolabbi szomszédok felé. Miközben igyekszik a viszonyát Albániával és Koszovóval (vagy éppen a magyar kisebbséggel) rendezni kívánó országként feltűnni, rendelkezik a nem EU tagok szabályozási autonómiájával is. Mindez lehetővé teszi, hogy a schengeni határok védelmének felelőssége nélkül tegyen kommunikációs gesztusokat a nyugat-európai politikai erőközpontok felé. A válsághelyzet a csatlakozási folyamatra gyorsítólag hathat, hosszú távon növelheti is az „ütközőállam” balkáni jelentőségét.

A migránsválságot a közép-európai és balkáni országok nem tudják megoldani, de kezelni igen; a szerb politikum pedig igyekszik a válságot külpolitikai dimenzióban is értelmezni, mivel az az uniós csatlakozási folyamatot is befolyásolhatja. Az elmúlt egy év eseményei jól példázzák, hogy a stratégiaalkotók figyelmének fókuszában (Moszkva mellett mindinkább) a nyugati integráció, azon belül is Merkel kancellár illetve Brüsszel áll.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Törökország ante portas

2015. október 18.

Már a szeptemberi EU-csúcson is érezni lehetett, az Unió kezdi felismerni, hogy Törökország a kulcsszereplője a migrációs válságnak, de akkor még a figyelmet elvitte a kötelező menekültkvóta körüli vihar. Az eheti állam- ás kormányfői találkozónak már arra a bűvészmutatványra kellett vállalkoznia, hogy összebékíti a török csatlakozási tárgyalások hosszú évek óta zajló tili-toliját azzal, hogy az ő kedve szerint együttműködő partnerré teszi a kisázsiai hatalmat. Néhány tabu valóban megdőlni látszik, s míg néhány héttel ezelőtti, a Bild Zeitungnak adott interjújában, mindenki mást megelőzően egyedül Orbán Viktor beszélt arról, hogy imába kellene foglalni Erdogan nevét, Merkel ma akár nyélbe is ütheti az üzletet Ankarában.

E hasábokon a szeptemberi csúcs után azt írtam, Európa – ha van esze –kigördíti Erdogan elé a piros szőnyeget és megpróbál vele dűlőre jutni. Ez azóta megtörtént, a török elnök október 5-én, miután alaposan megváratta szinte minden partnerét,a belga királyt is beleértve, és kellőképp felborzolta a kedélyeket, megemelte a tétet, de nem olyan magasságba, hogy ellehetetlenítse a játékot. Az Európai Bizottság képviselői a szokásos reakcióidejüket messze felülmúlva egy akcióterv javaslattal utaztak Ankarába, s nagyjából meg is állapodtak a főbb vonalakról, azzal, hogy akkor erre még mindkét félnek rá kell tennie a pecsétet.

Teljes cikk

A háború árnyéka

2015. november 27.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Amikor a párizsi öldöklés másnapján a francia köztársasági elnök háborúról beszélt, majd az Európai Unió alapszerződése 42. cikkely 7. bekezdésére hivatkozva segítséget kért a többi tagállamtól, már sejteni lehetett, hogy e soha korábban nem alkalmazott eljárással súlyos dilemma elé állítja az európai partnereket.

Hogy nagy a baj, az mindenki számára világos. Hogy az európai szolidaritás megkövetelésén kívül Hollande Moszkvában tett látogatása során még azzal az Oroszországgal is fegyverbarátságot köt, akinek – a krími megszállás miatt - nem sokkal ezelőtt még nem akartak eladni egy francia gyártású hadihajót, jelzi az elszánás mértékét. Hogy a NATO és az európai külügyminiszterek most mindent megtesznek annak érdekében, hogy az orosz gép lelövése miatt a török-orosz válság ne mélyüljön el, s legalább a remény meglegyen arra, hogy az Iszlám Állam elleni egységes fellépés reménye még él, annak jele, hogy pontosan tudják: krími megszállás, demokrácia-deficit, ide vagy oda: az „illiberális” államok együttes segítsége nélkül nem várható siker. Ez persze azt is jelenti, hogy tisztázni kell az Aszad-rezsimhez való általános viszonyt is.  A Kreml ravasz módon használja ki a szükség szülte presztizs-növekedést, Ankara pedig igyekszik alaposan megkérni az árát annak, hogy határőrizetének megerősítésével megakadályozza a migráció folytatódását. Hogy ez pontosan mit jelent, arról többet fogunk majd tudni a közelgő EU-Törökország csúcs után.

Teljes cikk

Reinhard Olt

Politológus professzor

Új kelet-nyugati szembenállás

2015. december 21.

A pénteken befejeződött uniós csúcson megállapodás született a külső határok védelméről, az erre hivatott szervezet megerősítéséről. A örömteli fejlemény azonban mit sem változtat azon, hogy továbbra is komoly ellentét feszül a „keleti blokk”, vagyis a Visegrádi 4-ek által vezetett országcsoport és a nyugat-európai alapítók között. Előbbiek a „Schengen barátai” programmal igyekeznek előmozdítani a jelenleg is érvényes jogi keretek érvényre jutását, míg a Németország körül szerveződő országcsoport az ún. „mini-Schengen” rendszerén belül igyekszik csak biztosítani az eddigi vívmányokat. Tudjuk, hogy az ellentét a migránsok befogadásának kérdése mentén bontakozott ki, hiszen a „keletiek” döntő többségükben kezdettől fogva elutasították a tömeges moszlim betelepülést, a „Willkommenskultur”-nak, vagyis a befogadás kultúrájának piedesztálra emelését, amit a magyar miniszterelnök „morális imperializmus”-ként minősített.

Nehezen állítható, hogy a Nyugat a rendszerváltozás és az Európai Unió bővítésének folyamatában valaha is túl nagy érzékenységgel tekintett volna a közép-európai népek igényeire, érdekeire, az ott élő emberek hagyományaira, történelmi tudatára, vágyaira, nemzeti érzéseire, egyedi sajátosságaira. Érdemes megvizsgálni, hogy honnan is ered e sajátosságok iránti különös érzéketlenség. A II. Világháború után látványosan megerősödött az az elképzelés, mely szerint az europaizálódás folyamatában a nemzetállamok jelentősége egyre inkább elenyészik, a „nemzeti kérdés”, mint a XIX-XX. század terméke, a XXI. századra maradéktalanul megválaszolást nyert.

Teljes cikk

Jóslás helyett józanság – mit hoz 2016?

2016. január 04.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Egy évvel ezelőtt nagyjából ugyanannyi, a jövőt fürkésző írás születhetett, mint mostanság. Ilyenkor szezonja van a politikai jövendőmondásnak, ám a rutinosabb szerzők általában a már biztosra vehető politikai események felsorolásánál maradnak, esetleg néhány választási esélylatolgatással fűszerezve a mondandójukat. Egy biztos: a 2015 január elején íródott opuszok döntő többségében szó se esik a migrációról, mint ahogy 1989 januárjában sem nagyon merengett senki sem a vasfüggöny végleges leomlásáról. A nagy horderejű változások előrejelzése tehát – hiába a titkosszolgálatok, oknyomozó újságírók áldozatos munkája – leginkább a kávézaccolvasás komolyságával vetekszik, amire persze a mostanság oly frekventált keleti tájakon sokan esküsznek.

Ha az óvatosság jegyében mi sem teszünk mást, mint hogy az eseménynaptárra tekintünk, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy 2016-ban nem fogunk unatkozni. Tartományi választások öt német tartományban, francia és amerikai elnökválasztás, brit népszavazás az uniós tagságról, általában az Unió helyzete, a szíriai katonai akció fejleményei, a kelet-ázsiai erőviszonyok alakulása és még sok minden más, például a horvát, vagy a román belpolitika alakulása, vagy – korántsem utolsó sorban – az orosz-ukrán viszony.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Európa „férfias” kihívása – mi lesz a svéd nőkkel?

2016. január 26.

Az Európát sújtó jelenkori migrációs válság vizsgálatában a szakértők rendszerint gazdasági és demográfiai megfontolások mentén elemzik az eseményeket. Mindezzel legfőképpen a migránsok integrálására fordítandó költségvetési kiadásokat, valamint a multikulturalizálódó társadalmakban rejlő veszélyeket igyekeznek azonosítani. Ugyanakkor az Európába érkező bevándorlók pontos nemi és életkorbeli megoszlásának elemzése az eddigiek során kevesebb figyelemben részesült. A kísérő nélkül Svédországba érkezett fiatalkorú „menekült” által elkövetett mölndali késeléses gyilkosság azonban mindezt szükségszerűvé teszi. A legfrissebb svéd bevándorlási statisztikák ugyanis arra hívják fel a figyelmet, hogy a kontrollálatlan beáramlás a nemek természetesen kiegyensúlyozott arányát drasztikus mértékben a férfiak javára billenti, amely a kontinens biztonságpolitikai kihívásainak eszkalálódásához vezet. Mindez Európa maszkulinizációjának köszönhetően a kölni és mölndali eseményekhez hasonló zavargásokat és gyilkosságokat vetít előre, melyeknek ártatlan civilek újabb csoportjai lesznek áldozatai.

A 2015-ös év során Európai Unió határait több mint 1 millió közel-keleti és észak-afrikai migráns lépte át illegálisan. Mindez a kialakult humanitárius válság miatt a migrációs célországok kormányzatait morális és politikai dilemmával szembesíti, melyben egyszerre kell megoldást találniuk a migrációs hullám hatékony és humánus kezelésére, valamint a helyi lakosság egzisztenciális biztonságának garantálására. Az eddigi politikai erőfeszítések elsősorban a migránsok munkaerőpiacon és szociális ellátórendszeren keresztül történő társadalmi integrációját célozták meg, amely a történelmi tapasztalatok tükrében – főként az európai átlagnál alacsonyabb színvonalú képzettség, a hiányos nyelvi ismeretek, valamint a migráns diaszpórák megtartó ereje miatt - reménytelen vállalkozásnak tűnik.

Teljes cikk