migráció” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 35

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Érzelmek és a valóság

2015. május 03.

A nemzeti konzultáció elindulása miatt a hazai közbeszédben is sok szó esik róla, de a nemzetközi lapokat is nehéz úgy kinyitni, hogy ne az Európába igyekvő menekültekről készült, valóban megdöbbentő fotókkal, az ő személyes beszámolóikkal szembesüljünk. Az Unió állam- és kormányfői 10 nappal ezelőtt rendkívüli tanácskozást is tartottak a témában, hogy végre hatékony intézkedéseket foganatosítsanak. Amikor közel ezer ember fullad egyetlen vasárnap a Földközi-tengerbe, muszáj lépni. A probléma azonban sem nem új keletű, sem nem oldható meg egy tanácskozással. Az erkölcsi nyomás nagy, vádaskodni könnyű, az ellenszer megtalálása pedig csak részben múlik a 28-ak vezetőin. A témát övező álságosság és a politikailag korrekt beszéd pedig csak súlyosbítja a helyzetet. Ráadásul a számok is mást mondanak, mint amit a közvélemény tud.

Olaszország és Málta került a legnagyobb migrációs nyomás alá – ezzel kezdik az újságok szinte minden nap a tudósításaikat szerte a világban. Az Unió határőrizeti ügynökségének, a Frontex-nek a számai szerint 2015 első három hónapjában összesen 57.300-an próbáltak illegálisan bejutni az Unió területére. Ebből az olasz partoknál 10.200-an, Spanyolországba 1.100-an, Görögországnál 13.500-an, a Balkánon keresztül pedig, ami a magyar-szerb határt jelenti elsősorban, 32.500-an. Egyértelmű tehát, hogy a menekülők többsége a délkeleti irányból, szárazföldön való bejutásra tesz kísérletet. A fejekben élő, a valóságtól távoli kép abból fakad, hogy a rajtunk keresztül próbálkozók többsége élve eljut a határig, míg a lélekvesztőkön a tengernek indulók közül sokan sosem érnek partot, s erről „látványosabb” fotókat lehet készíteni. Ha azonban azt nézzük, hova szeretnének a bevándorlók eljutni, akkor azt látjuk, hogy a végcél inkább északabbra van, ahol a menekültellátó rendszer jóval nagyvonalúbb, vagy legalább is ez a hír járja róla. 2014-ben magasan a legtöbb menekültkérelmet Németországban (202.645) és Svédországban (81.180) adták be, azután következik csak Itália, s tőle csak kissé lemaradva Franciaország. Magyarország ötödik a sorban (42.775), a témában folyamatosan panaszkodó Egyesült Királyság pedig csak a hatodik. Ha a teherviselés szempontjából (tehát GDP arányosan) vizsgáljuk, vagy a korábbi terheléssel vetjük össze a számokat, akkor azt látjuk, hogy nálunk egyedülállóan és drasztikusan nőtt a migrációs nyomás (két év alatt húszszorosára emelkedett). Kár, hogy csak ebben a statisztikában tartozunk ezen országok klubjába…

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Afrika felemelkedőben?

2015. augusztus 10.

Az elmúlt húsz évben a feltörekvő gazdaságok – Kína, India, Brazília – nagy lendülettel fejlődnek és fejlesztenek a világ különböző pontjain. Az egyik kitüntetett „felvonulási terület” számukra az afrikai kontinens, melyre a napjainkban a migrációs tendenciák miatt is jobban figyelünk. Érdeklődésünk csak fokozódik, amikor ismert európai politikusok, például a volt francia köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy az afrikai bevándorlóktól való fenyegetettségről beszélnek.

Az afrikai kontinens azonban sokkal többről szól, s a migrációs probléma hátterében több izgalmas kérdést vet fel számunkra is. Képesek (lehetnek) az afrikai országok diverzifikálni kapcsolataikat a nyersanyagaikra és piacaikra „éhes” államokkal? Az ezen országokat vezető kormányzatok képessé tudnak válni, hogy megszerezzék a saját erőforrásaik felett az irányítást? Miközben a globális média csatornáin keresztül azt hallani, hogy „Afrika felemelkedőben” van, érdemes megfontolnunk, hogy a regisztrált gazdasági növekedés csak igen lassan éri el a kontinens több mint felét kitevő szegényeket, és marad a szűkebb vezetői körök (és kegyeltjeik) érdekszféráin belül. Mindez pedig hogyan befolyásolja a valóban felerősödött migrációs folyamatokat?

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Brit üzenet a migránsoknak

2015. augusztus 14.

Calais után más franciaországi kikötőknél is egyre több menekült kísérel meg illegálisan bejutni az Egyesült Királyságba. A part menti táborokba már eddig is folyamatosan érkeztek a migránsok, és a Magyarországra érkezők közül is sokan azt mondják, végső úti céljuk a szigetország. Az átkelés lehetőségeiről és esélyeiről szóló hírek gyorsan terjednek, és Andrew Green, a MigrationWatch elnöke szerint az Egyesült Királyságot túlságosan vonzó célországnak tüntetik fel.

Világszerte rengeteg fotó jelenik meg a Calais melletti „Dzsungelről”, ahol több ezer migráns várakozik arra, hogy teherautókban vagy a Csatornaalagút szerelvényei alatt elrejtőzve megpróbáljon bejutni a schengeni övezeten kívül eső, ezért határait továbbra is ellenőrző Egyesült Királyságba. Egy kép – amely a napokban az egyik magyar hírportálon is megjelent – különösen elgondolkodtatott: egy afrikai férfi guggol a sárban, mellette dízel generátor, amelyből számtalan elosztós hosszabbító kígyózik, mindegyik aljzatban egy-egy mobiltelefon-töltővel, míg egy műanyag doboz sarkán egy wi-fi router billeg. Ha rendes WC és mosakodási lehetőségi nincs is a táborban, a wi-fi hálózat, és azon keresztül az internet alighanem az összes migráns számára elérhető.

Teljes cikk

Mi lesz itt 2100-ban?

2015. augusztus 21.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az elmúlt hónapokban a migrációról szóló hazai publicisztikai irodalom mind a jobb-, mind a baloldalon sokat gazdagodott. Politikusi megszólalásokból is akadt bőven. E felületen is igyekeztünk néhányszor rávilágítani a jelenség rendkívül súlyos voltára, bemutatva azt is, hogy a hazai intézkedések miként illeszkednek egy tágabb európai összefüggésbe. Óvakodtunk ugyanakkor attól, hogy éles szavakkal ítéljük el az Európai Unió tehetetlenségét, hogy teret adjunk a különböző nagyhatalmakhoz kapcsolódó összeesküvés-elméleteknek, hogy kéjes megelégedéssel tobzódjunk abban a tudatban, hogy lám, mi sok más szereplőnél mennyivel éleslátóbbak és tettrekészebbek voltunk a kerítésépítéssel és más akciókkal. Nem mintha ne lenne némi igazság a fentiekben, ám a helyzet legfőbb jellemzője továbbra is mindenütt a bizonytalanság.

Kicsit irigylem ugyanakkor azok magabiztosságát, akik akármelyik oldalon oly határozottan tudnak nyilatkozni arról, ami nem csak Magyarországot, hanem az egész európai kultúrkört az évszázadok óta legnagyobb civilizációs kihívás elé állítja. Csak remélni tudom, hogy kevésbé kardcsörtetéses hangulatukban ők is tisztában vannak azzal, hogy az egész ügy jóval összetettebb annál, mint amit a napi politika sodrában írogatunk róla. Addig minden világos, hogy az állam feladata a közösség védelme, az ország biztonságának megőrzése. Ahhoz sem férhet kétség, hogy az elesetteken segíteni kell. Az elmúlt hónapokban a civil szervezetek, egyházak, önszerveződő spontán csoportok sokat tettek a migránsok érdekében, s az utóbbi hetekben a kormányzati kommunikáció is szakított a korábbi egyoldalúan kemény szóhasználattal – tettekkel is erősítve azt a korábban is hitt, remélt premisszát, mely szerint egy, a liberális gyökereket sem nélkülöző polgári, konzervatív, keresztény kormány és párt nem mondhat le a gyakorlati kormányzati intézkedéseknek a legalapvetőbb hitelvekkel való összegyeztethetőségéről.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

A migráció esete a brit euroszkepticizmussal

2015. szeptember 06.

A múlt heti, több mint 70 áldozatot követelő ausztriai menekült-tragédiát követően a brit sajtó is felfigyelt a „balkáni útvonalra”, és ez a figyelem azóta sem lankad. Pedig már a 2015 első negyedévi statisztikák is – amelyek most az itteni lapokban is megjelentek – magukért beszélnek: Németország (73.120) után Magyarországon (32.810) adták be a legtöbb menekültkérelmet, többen, mint Olaszországban vagy Svédországban. De hát a Földközi-tengeren évek óta érkező migránsok kérdése is csak akkor került igazán előtérbe, amikor idén áprilisban 900 ember fulladt a tengerbe.

Ahogy akkor Szicíliából, kedden este Budapestről, a Keleti pályaudvar elől jelentkezett be élőben a BBC tudósítója, és azóta már a híradók műsorvezetői is innen konferálják fel a bejátszásokat. Az egyik első riportban egy fiatal migráns azt mondta: úgy megütötték, hogy vérzett az orra. A pártatlanságára és tárgyilagosságára oly büszke BBC azonban aznap este nem adott lehetőséget a magyar hatóságoknak, hogy reagáljanak, miközben Angela Merkel a szabályokat be nem tartó országokat bíráló megjegyzése bekerült a jelentésbe.

Teljes cikk

Kijózanodás Németországban

2015. szeptember 14.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az elmúlt napokban eszkalálódni látszott a magyar-német, magyar-osztrák viszony – nem csak a hivatalos politika, hanem az úgynevezett „társadalmi kapcsolatok” terén is. Réges-régi ismerőseim hívtak fel azzal, hogy ugye tudunk még beszélni egymással, hogy nem fogunk „végleg elszakadni az európai értékrendtől”. A Magyarországról szóló tudósítások képei voltak a szó szoros értelmében „ütősek”, ezek sugallták az embertelen, szögesdrótépítő és gyerekeket rugdosó Magyarország képét. A nyelvi stíluselemek még rátettek egy lapáttal: egy német humorista megalkotta a „gulyásfasizmus” fogalmát, míg az i-re a pontot Fayman, osztrák kancellár tette fel szombati interjújában, melyben a Bicskén megállított vonat esetét „a legsötétebb idők” gyakorlatához hasonlította, utalva ezzel a koncentrációs táborokba menő egykori szerelvényekre.

Nem nehéz összerakni, hogy hogyan is jutottunk el idáig. A Kormány és a parlamenti többség nyugati sajtónépszerűsége már 2010 nyarától romokban hevert, hiszen a médiatörvénnyel sikerült egyértelműen a nemzetközi újságíró-társadalom tudomására hozni: Magyarország nem az olcsó népszerűséget keresi. A további lépések, a bankadótól az alaptörvényen át a rezsicsökkentésig és az Európai Unióval folytatott vitákig, hol egyértelmű gazdasági érdekek mentén, hol ideológiai köntösben tört borsot különböző nyugati érdekcsoportok, és/vagy értelmiségi hangadók orra alá. Mindennek ellenére a Kormány és a parlamenti többség köszönte, jól volt, a javuló makrogazdasági adatok minket igazoltak, az ideológiai harc meg lecsendesedett – elsősorban azért, mert a különböző publicisztikai rovatokban már voltaképp minden csontot lerágtak a „magyar jelenség” elemzése kapcsán. De ha néha túl sok frontot is nyitottunk egyszerre, az az átütő érzelmi motívum, ami ahhoz kell, hogy valakit úgy igazán széles körben és szívből jövően utálni lehessen, még hiányzott. Ez a motívum kaphatott most szárnyra a déli határszakaszról szóló képekkel. A szögesdrótról, a síró gyerekekről, a dobált ételcsomagokról,a „gáncsoskodó” operatőrről szóló képsorok mind-mind csak ráerősíteni igyekeztek és tudtak a konzultációs kérdőív és a kormányzati plakátkampány valóban nem túl emberbaráti hangvételére. Hogy ezenközben a magyar rendőrség, több ezer közalkalmazott és civil segítő milyen emberfeletti munkát végzett, az nem jött át a nemzetközi tudósításokban.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

A kvóta-mantra ellenszere

2015. szeptember 18.

David Cameron brit miniszterelnök ismét bizonyította kitűnő politikai ütemérzékét. E hét elején ugyanis váratlanul Libanonba utazott, hogy első kézből kapjon képet a Szíriával szomszédos országban felállított menekülttáborról és az ott lakók életkörülményeiről. Az út időzítése nem véletlen, hiszen Theresa May belügyminiszter Brüsszelben épp ezen a napon érvelt a menekültkvóta-rendszer bevezetése ellen.

Cameron Beirutból helikopteren utazott a szír határtól nem messze, a Bekaa-völgyben létrehozott táborba. A négy millió lakosú Libanon 1,1 millió szírnek adott menedéket. Ezen kívül Jordániában és Törökországban is több millió menekült él, akiket az ENSZ Menekültügy Főbiztossága (UNHCR) igyekszik ellátni, nemzetközi támogatásokból. Ezekből az Egyesült Államok befizetései teszik ki a legnagyobb részt, de a második donor ország épp az Egyesült Királyság, amely 2012 óta 900 millió fonttal támogatta a menekültek ellátását, és a mostani út kapcsán további 100 millió fontot ígért erre a célra.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Afrikai migránsok Kínában

2015. október 22.

A globális média a menekültválság kapcsán sem képes figyelmet szentelni a nemzetközi migráció egy igazán elgondolkodtató folyamatának: az afrikai kontinens 21. századi migrációs tendenciáinak, változó konfigurációinak és a riogatással szembeni higgadt elemzéseknek – már ami a lehetséges jövőt illeti az Afrika és Európa közötti vándorlások tekintetében. Arról pedig egyáltalán nem hallunk, hogy Afrikából egyre többen indulnak útnak az Öböl-térség és Ázsia államai felé. A pragmatikus kínai külpolitika az elmúlt 15 évben képes volt sok tízszeresére emelni a Kínába irányuló migrációt. A szerencsét próbáló afrikaiak lehetőséget látnak a kínai-afrikai kapcsolatok alakulásában, versenyképes tudást akarnak szerezni kínai egyetemeken, melyhez még azt az erőfeszítést is vállalják, hogy megtanulják a mandarin nyelvet.

Amikor azt hallják a tévénézők, hogy „hamarosan tömegek indulnak meg Afrikából Európa irányába” – ahogyan nemrég egy biztonságpolitikai szakértő nyilatkozta az M1-en – újabb félelem lesz úrrá rajtuk. Mi szükség van további megalapozatlan, valódi szakmai érvelést nélkülöző kijelentésekre épp egy olyan terhes történelmi pillanatban, amikor Magyarországnak meg kell birkóznia a menekültválság kapcsán jelentkező biztonsági, rendészeti, ugyanakkor kulturális kihívásokkal, illetve szembe kell néznie önnön bezártságával is? Az égvilágon semmi! Amire óriási szükség (ha igény nem is) lenne, az éppen a tiszta, érveket értelmesen felvonultató beszéd, világos érvek mentén zajló vita.

Teljes cikk

Visegrád emelkedőben, avagy Juncker esete Hraballal

2015. december 04.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A Visegrádi négyek miniszterelnökeinek csütörtök délutáni prágai találkozója újabb bizonyítéka volt annak, hogy ez a sok mindent megélt országcsoport egyre jelentősebb szereplője az európai politikának. A migrációs kérdésben képviselt közös álláspont, melyből az új lengyel kormány megalakulása óta Varsó sem kacsingat kifelé, egyre világosabbá teszi az együttműködés stratégiai jellegét.

A visegrádi együttműködés fennállásának 24 évében már sok mindenen keresztülment. A tagállamok vezető politikusainak aktuális, pártpolitikailag motivált nyilatkozatai, az országok közötti történelmi tehertételek, vagy a méretbeli különbségek többször megingatták a négyes szövetséget. A Benes dekrétumok kapcsán kirobbant vita, a szlovák nyelvtörvény mentén kialakult konfliktus, az eltérő Oroszország-politikák miatti nézetkülönbség – csak hogy néhányat említsünk - mind mind azt a benyomást kelthette, hogy a V4 együttműködés a végét járja. A legnagyobb tagállam, Lengyelország korábban nem mindig tudta eldönteni, hogy érdemes-e a közép-európai ligában játszani, ha – hatodik legnagyobb uniós tagállamként – a nagyok között is focizhat.

Teljes cikk

Németes búcsú az illúzióktól

2016. január 12.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Miután fény derült arra, hogy a rendőrség és a média is módszeresen igyekezett eltusolni a szilveszter éjszakáján a kölni pályaudvar előtt történteket, egyre több forrásból szivárognak ki olyan részletek, amelyek a német rendőrség helyzetének ellehetetlenüléséről, s bizonyos mértékig a németországi társadalmi, politikai helyzet destabilizációjáról szólnak. A rendőrség elbizonytalanodása persze már önmagában is aggasztó lenne egy hagyományosan rendszerető országban, ám a jelenség önmagán túl mutat egy olyan államban, ahol a föderatív berendezkedés következtében különösen fontos a tartományi és a szövetségi szint zökkenőmentes együttműködése.

A német egység 1871-es létrejötte óta a részek és az egész viszonya folyamatosan finomodott, s nem véletlen, hogy a szövetség és a tartományok együttműködését manapság is általában külön államminiszter felügyeli a berlini kancellári hivatalban. A föderális berendezkedés a konszenzuskereső politikai kultúra igazi melegágya, hiszen a különböző tartományokban és a szövetségi szinten más és más pártpolitikai konstellációk által biztosítható a kormányképes többség. Ebben a helyzetben az egyes szereplők óvatosan bánnak egymás minősítésével, kerülik a politikai eszkalációt. A rendszer persze nem véletlenül alakult ki így: a II. Világháborút követően a szövetségesek a súlyok és ellensúlyok olyan viszonyrendszerét akarták megteremteni, ahol a demokrácia teljes körű biztosítása ellenére sem juthat többséghez egy szélsőséges párt. Ez természetesen kihat a nyelvhasználatra és a sajtó szerepére is, ami a napfényes, konszolidációs időszakokban nem is jelent gondot. Ennek a politikai kultúrának a gyermekei képezik a jelenlegi német politikai és sajtó-elitet, ami nem csoda, hiszen ez volt a cél.

Teljes cikk