merkel” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 19

Magabiztos józanság - Merkel Budapesten

2015. február 03.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Amikor a napokban elhunyt Richard von Weizsäcker 1986 októberében Budapesten járt, biztosan nem volt olyan harckészültség Budapest utcáin, mint ami Merkel kancellár látogatása során tapasztalható volt. Pedig ő volt annak idején az első német államfő, aki a II. világháborút követően eljött hozzánk, egy évvel a háború befejezésének 40. évfordulóján elmondott legendás beszéde után.

Németország sajátos helyzetben volt akkor.  Helmut Kohl a hosszú szociálliberális koalíció után 1982-ben meghirdette a „szellemi, erkölcsi megújulást”, mely akkor semmivel sem okozott kisebb felháborodást a baloldali médiakörökben, mint a magyar kormányzati politika az elmúlt négy és fél évben. Kohl ugyanakkor magyar szempontból is döntő változást hozott. Ugyanis amíg 1982 áprilisi bonni látogatása során Kádár János a német stabilitási politika jegyében inkább dorgálást kapott Schmidt kancellártól a Szovjetuniót is olykor provokáló magyar reform-elképzelésekért, 1984-es látogatása során Kohl már kifejezetten bátorította a magyar reformkommunistákat. Innentől datálódik a magyar kommunistákkal kapcsolatos német kereszténydemokrata szimpátia és persze illúzió, amit a szögesdrót teátrális átvágása Horn Gyula által, majd a határnyitás heroizmusa csak megerősített. A német politikai gondolkodásban olyannyira beégett a jó magyar reformkommunistáról szóló pozitív elképzelés, hogy azóta szinte lehetetlen elmagyarázni azt, hogy bár a rendszerváltás békés volta örök érték, máig ható ellentmondásai éppen az ilyen vagy olyan érdekek mentén megkötött kompromisszumokban gyökereznek.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Keleten a helyzet változatlan

2015. február 20.

Nem javul a helyzet Ukrajnában. A minszki fegyverszünet egyelőre csak kevés helyen lépett életbe. A szakadárok megnyerték a debalcevei csatát. Ezzel stratégiai előnyöket szereztek az ukrán-orosz sakktáblán. Bármilyen tartós megegyezéstől nagyon távol vagyunk. Németország és Franciaország békéltető szerepe a jövőben is kívánatos, mert a hidegháborús szellem csak így szorítható vissza a palackba. Egyelőre még csak ötlet, hogy ENSZ-békefenntartók érkezzenek a térségbe.

Lehet, hogy hiába utazgatott Angela Merkel és Francois Hollande közel egy hétig az egyes fővárosok között, hogy Kelet-Ukrajnában fegyverszünetet harcoljanak ki. Az újabb minszki megállapodás Kelet-Ukrajna megbékítéséről egyelőre csak reményt keltő történelmi dokumentum, mert hatása a szembenálló felekre elenyésző: egyelőre egyik fél sem tartja be annak pontjait. A Debalceve (Debalcevo) körüli harcok ugyanis tovább folytatódtak és drámai fordulatot vettek.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Tragédia, komédia, tragikomédia?

2015. február 25.

„A német asszony azt mondta, mindenkinek meg kell csinálnia a házi feladatát” – újságolta első osztályos kisfiam, felháborodva, hogy még idegenek is ilyenekre emlékeztetik. Állatos videók megtekintése közben ugyanis az aktuális görög híreket is átfutottuk gyorsan az interneten. Szegény gyerek, magára vette a német kancellár intelmeit…

A görög történet az ókori hagyományokhoz méltóan nem szűkölködik drámai fordulatokban. 2010 óta két mentőcsomag, többszöri kormányváltás, diktátumok, vétók és engedmények, folyamatos tüntetések. Nem tudjuk, hány felvonásból áll a mű, s a vége komédia vagy tragédia lesz-e. Azt azonban világosan látjuk, azzal, hogy a Sziriza megnyerte a január végi választásokat, legalábbis új felvonás kezdődött.

Teljes cikk

Ott a Demokrácia bölcsője – itt Európa motorja

2015. március 24.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Képzeljük csak el, hogy milyen cifra gondolatok villanhattak be a német kancellárnak, miközben a közös sajtókonferencián a görög miniszterelnököt hallgatta. Ciprasz az európai mentőcsomagok káros hatásáról filozofált hosszasan, a megszorítások rémes társadalmi következményeiről merengett. A kancellár fejében pedig még élénken él azoknak a szavazásoknak az emléke, amikor a saját frakcióját is voltaképp meg kellett zsarolja, hogy a mentőcsomagot a parlamenti többség elfogadja.

A görög miniszterelnök hétfői hivatalos berlini látogatása persze tele volt udvariaskodással. Ugyanakkor mindazon konfliktusok után, amelyeket a két ország kapcsolata az elmúlt hetekben átélt, már az udvariaskodás képi megjelenése is nyugtatólag hatott a görög közvéleményre. A kicsit Robin Hoodként fellépő Ciprasz jó taktikai érzékkel vette a lapot, tudta, hogy az udvarias német gesztusok mellett minden durcáskodás visszatetsző lenne.

Teljes cikk

Ki fizeti az ouzo árát?

2015. július 15.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A Görögország sorsáról szóló uniós megállapodás visszhangja egyértelmű: a nagy és erős tagállamok, s persze mindenek előtt Németország ráerőszakolta akaratát mindenki másra. Nincs hiány a drámai kommentárokban: Görögország elvesztette szuverenitását, a görög kormányt megpuccsolták. Ciprasz miniszterelnök kedd esti interjújában Európa szétesését vetítette előre, mondván: „Európa nem Schäuble úré.”

A történtek képi megjelenítése még hatásosabb. A német pénzügyminiszter kerekesszéke lánctalpakon, a szokásos nácizós áthallás itt-ott. Vezető amerikai közgazdászok is kritizálják a feltételek keménységét, az együttérzés teljes hiányát vetve Schäuble szemére. Kritikus hangok Európából is hallhatók. Az elnökséget adó Luxemburg külügyminisztere  a Stuttgarter Zeitung hasábjain nagyobb visszafogottságot kér a németektől – persze csak óvatosan: Németország olyan erős, hogy nincs is szüksége arra, hogy erejét kimutassa. Mindez csak felesleges rossz érzéseket kelt – mondja Jean Asselborn.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Törökország ante portas

2015. október 18.

Már a szeptemberi EU-csúcson is érezni lehetett, az Unió kezdi felismerni, hogy Törökország a kulcsszereplője a migrációs válságnak, de akkor még a figyelmet elvitte a kötelező menekültkvóta körüli vihar. Az eheti állam- ás kormányfői találkozónak már arra a bűvészmutatványra kellett vállalkoznia, hogy összebékíti a török csatlakozási tárgyalások hosszú évek óta zajló tili-toliját azzal, hogy az ő kedve szerint együttműködő partnerré teszi a kisázsiai hatalmat. Néhány tabu valóban megdőlni látszik, s míg néhány héttel ezelőtti, a Bild Zeitungnak adott interjújában, mindenki mást megelőzően egyedül Orbán Viktor beszélt arról, hogy imába kellene foglalni Erdogan nevét, Merkel ma akár nyélbe is ütheti az üzletet Ankarában.

E hasábokon a szeptemberi csúcs után azt írtam, Európa – ha van esze –kigördíti Erdogan elé a piros szőnyeget és megpróbál vele dűlőre jutni. Ez azóta megtörtént, a török elnök október 5-én, miután alaposan megváratta szinte minden partnerét,a belga királyt is beleértve, és kellőképp felborzolta a kedélyeket, megemelte a tétet, de nem olyan magasságba, hogy ellehetetlenítse a játékot. Az Európai Bizottság képviselői a szokásos reakcióidejüket messze felülmúlva egy akcióterv javaslattal utaztak Ankarába, s nagyjából meg is állapodtak a főbb vonalakról, azzal, hogy akkor erre még mindkét félnek rá kell tennie a pecsétet.

Teljes cikk

Létezhet-e Orbán-Merkel paktum?

2015. október 27.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A Der Spiegel publicistája nem kerülgette a forró kását, írásának címe egyértelmű: A fasizmus él. A szerző nem akárki, Jakob Augstein, a lapalapító Rudolf Augstein fia, aki cikkében hosszasan fejtegeti, hogy milyen szociológiai folyamatok vezettek az idegenellenesség mostani megnyilvánulásaiig. És valóban: hétfő este újfent több, mint tízezer ember tüntetett a Pegida mozgalom szervezésében Drezda belvárosában. A Patrióta Európaiak a Nyugat Iszlamizációja Ellen – ezt jelenti a Pegida betűszó – nem véletlenül választották a hétfő estéket felvonulásuk időpontjául. Ekkor zajlottak ugyanis a rendszerváltozás időszakában azok a tüntetések, ahol a kelet-német polgárok a „Wir sind das Volk – Mi vagyunk a nép” mondatot skandálva igyekeztek megroppantani a Német Szocialista Egységpárt (NSzEP) hatalmi és véleményalkotási monopóliumát.

Az 1989-es és a jelenlegi helyzet közötti párhuzamot persze véletlenül sem szabad túlerőltetni, ám a legutóbbi történelmi léptékű változás felidézése minden oldalon segít világossá tenni a helyzet súlyosságát. Ennek megfelelően az sem véletlen, hogy a CDU ifjúsági szervezetének múlt hétvégi kongresszusán a kancellár a saját helyzetét Kohl kancelláréhoz hasonlította, akit pártjában  – épp a rendszerváltozás időszakában -  számos belső kritika ért, olyannyira, hogy az 1989 szeptemberi brémai pártkongresszuson az ellenlábasok a kancellár-pártelnök leváltását célozták meg – mint tudjuk sikertelenül. Van azonban egy kevésbé heroikus áthallás is az 1989-es és a mostani helyzet között. Merkel kancellárnak az az augusztus végi mondata, mely minden szír menekült németországi befogadásáról szólt, hatását tekintve ahhoz az 1989 novemberi, az NSzEP KB ülését követő  bejelentéshez volt hasonlatos, aminek félreérthető volta a berlini fal leomlásához vezetett. Ne felejtsük el, hogy a befogadásról szóló mondat félreérthetősége vezetett annak idején a kaotikus viszonyokhoz a Keleti Pályaudvarnál.

Teljes cikk

A háború árnyéka

2015. november 27.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Amikor a párizsi öldöklés másnapján a francia köztársasági elnök háborúról beszélt, majd az Európai Unió alapszerződése 42. cikkely 7. bekezdésére hivatkozva segítséget kért a többi tagállamtól, már sejteni lehetett, hogy e soha korábban nem alkalmazott eljárással súlyos dilemma elé állítja az európai partnereket.

Hogy nagy a baj, az mindenki számára világos. Hogy az európai szolidaritás megkövetelésén kívül Hollande Moszkvában tett látogatása során még azzal az Oroszországgal is fegyverbarátságot köt, akinek – a krími megszállás miatt - nem sokkal ezelőtt még nem akartak eladni egy francia gyártású hadihajót, jelzi az elszánás mértékét. Hogy a NATO és az európai külügyminiszterek most mindent megtesznek annak érdekében, hogy az orosz gép lelövése miatt a török-orosz válság ne mélyüljön el, s legalább a remény meglegyen arra, hogy az Iszlám Állam elleni egységes fellépés reménye még él, annak jele, hogy pontosan tudják: krími megszállás, demokrácia-deficit, ide vagy oda: az „illiberális” államok együttes segítsége nélkül nem várható siker. Ez persze azt is jelenti, hogy tisztázni kell az Aszad-rezsimhez való általános viszonyt is.  A Kreml ravasz módon használja ki a szükség szülte presztizs-növekedést, Ankara pedig igyekszik alaposan megkérni az árát annak, hogy határőrizetének megerősítésével megakadályozza a migráció folytatódását. Hogy ez pontosan mit jelent, arról többet fogunk majd tudni a közelgő EU-Törökország csúcs után.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Törökország kegyeit keresve

2015. november 30.

Törökország az elmúlt fél évben a meghatározó EU-tagállamok körében felértékelődött. Már nem csak azért, mert üzleti világ képviselői úton-útfélen az Ankarával való jobb kapcsolatokat szorgalmazzák, hogy exportjukat Törökországba növelhessék; hanem már azért is, mert a tagállamok politikai tervezői és megfontolt politikusai is egyetértenek abban, hogy sem a menekült áradatot, sem a szíriai válságot nem lehet Törökország bevonása nélkül megoldani. Váltásra van szükség, amelyet már Angela Merkel októberi isztambuli villámlátogatása is jelzett. Csakhogy a törökök úgy érzik, az EU lekezeli őket, s garanciákat akarnak arra nézvést, hogy a jövőben minden másként lesz. Ankarában jól tudják, hogy jó alkupozícióban vannak: az EU kér segítséget és együttműködést, s a török vezetés most megkérheti ennek az árát. Nem csak pénzben, hanem az EU-Törökország kapcsolati rendszer erősítését illetően is.

A menekültválság Törökországot is sújtja, így Ankarának érdeke, hogy rajta inkább áthaladjanak a migránsok, mint maradjanak. Valószínűleg ezzel is összefüggésben áll az, hogy a török partok és a görög szigetek között az Égei-tengeren soha nem látott embercsempész hálózat alakulhatott ki. Miért pont Törökország állítaná ezt meg, ha a Schengen-tagállam Görögország ölbe tett kézzel nézi, mi is zajlik a saját határvizein. A szíriai válság esetleges Törökországba való átterjedését pedig a török hadsereg meg tudja akadályozni. Sőt, Ankara az orosz Su-24-es repülő lelövése miatti orosz-török vitában sem szorul külső segítségre. Ha igen, a török külügyminiszter nem Brüsszelben, hanem Washingtonban fog kopogtatni.

Teljes cikk

Kongresszusi szezon II. Merkel bevette a kanyart – centrális erőtér Németországban

2015. december 17.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Sokan meglepődtek azon a hangos sikeren, amit a kancellár a kedden befejeződött kereszténydemokrata pártkongresszuson elmondott beszédével aratott. Pedig már hetekkel ezelőtt látható volt, hogy a „Sikerülni fog!” és a „Willkommenskultur” retorikai fordulatai mögött zajlik egy, a bevándorlási és az integrációs szabályokat szigorító törvényalkotási folyamat. Bár az időzítés így is nagyon kockázatos, a három 2016 márciusi tartományi választásig talán sikerül a csalódott jobboldali szavazókat is visszaédesgetni a CDU táborába, s ezzel a biztos háttérrel ráfordulni a 2017 őszi parlamenti választásokra. A taktika lényege világos: a befogadás kultúrájával továbbra is biztosítani azt az erkölcsi alapot, ami a II. Világháború utáni, immáron 25 éve egyesült Németország politikai mozgásterének záloga. A látványos többlet teher vállalásával elcsendesíteni azokat a kritikákat, amelyek az ország hatalmas export többletére, a belső kereslet visszatartására vonatkoznak. Biztosítani továbbá azoknak a politikusoknak és szavazóiknak a szimpátiáját, akikkel a CDU a közeljövőben koalíciós partnerként számolhat. Ezek pedig – tetszik, nem tetszik – a szociáldemokraták, vagy a zöldek.

Minden vezető politikusnak használ, ha veszi a fáradtságot, s a kinyilatkoztatás helyett megmagyarázza a politikáját. Merkel is ezt tette a kongresszuson. És persze további biztosíték a sikerre, ha ezt a világlátott külpolitikus tapasztalatkincsével teszi, aminek nem is minden gyöngyszemét kell a nép közé szórnia ahhoz, hogy a kritikus hangok csodálattól reszkető kórusokká változzanak. Az SPD kongresszusának a pártelnököt megszégyenítő végeredménye, és – micsoda véletlen – két, Angela Merkelt „az év emberének” megszavazó világlap közvetlenül a kongresszus előtti megjelenése, valamint Horst Seehofer Merkelt, a CSU kongresszusán szinte pellengérre állító jelenete összezárásra késztette a CDU-t, ahol egyébként a tagságnak nincs is igen más választása, mint beállni Merkel mögé.

Teljes cikk