merénylet” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 9

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

USA-Izrael: viharos barátság

2015. március 03.

Nagyon távolról kell figyelni az USA-izraeli kapcsolatokat ahhoz, hogy ne tűnjenek fel az utóbbi évtizedek legkomolyabb feszültségei. Pedig a sokféle szimbolikus gesztussal is kifejezett különleges viszony erősségét mindennél jobban szemlélteti az a tény, hogy az 1970-es évek óta az USA legnagyobb értékű külföldi segélye a zsidó államba érkezik – az utóbbi időkben nagyjából 3 milliárd dollárról beszélünk évente, szinte kizárólag katonai célú felhasználásra. Ez durván háromszor annyi, mint Magyarország teljes védelmi kiadása. New Yorkban élve azonban gyakran tapasztalom: mintha valami most nagyon nem stimmelne a két ország viszonyában.

Az elmúlt hetekben kétszer is jártam itteni zsidó közösségek által szervezett rendezvényen. Az egyik az American Jewish Committee szolidaritási összejövetele volt a koppenhágai zsinagógát ért merénylet után. A beszédekből és háttérbeszélgetésekből is érezhető volt az elégedetlenség, amiért az amerikai nyilvánosságban meghatározó szereplők, így maga Obama elnök is kerülni próbálja az „iszlám” jelzőt a dán fővárosban, illetve Párizsban elkövetett merényletek elkövetői kapcsán. Ugyanezt a fanyar keserűséget éreztem pár nappal később a konzulátusunk melletti utcában működő Sutton Place Zsinagóga rendezvényén, ahol Bret Stephens, a Wall Street Journal befolyásos külpolitikai szerzője, korábban a Jerusalem Postnál is vezető tisztségben dolgozó újságíró tartott könyvbemutató beszélgetést.  Stephens a közönség nagy derültségére és egyetértését kiváltva, sok egyéb mellett az elnök óvatos szóhasználatát is cikizte a beszélgetésen.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Temetés Moszkvában - remények Kijevben

2015. március 05.

Borisz Nyemcov nyugatos orosz demokrata volt. Halála nagy veszteség Oroszországban és a nemzetközi közösségben is. Vesztét valószínűleg a kijevi politika melletti kiállása okozta. Aligha hihető, hogy szerelemféltésből lőtték volna le. Ami történt az hidegvérrel végrehajtott és kitervelt politikai gyilkosság volt. A moszkvai vezetésnek érdeke, hogy megőrizze saját országában és a világban hitelességét és feltárja az ügy különféle szálait. Egyelőre csak találgathatjuk vajon a Nyemcov-tragédia összefüggésben van-e azzal, hogy a kelet-ukrajnai frontokon némileg javult a helyzet. De nem annyit, hogy a politikai rendezés forgatókönyvéből bármi is megvalósítható lenne. Az ukrán válság nehéz köve tovább gördül, de hogy hova, azt még nem lehet tudni. Nem kétséges azonban, hogy a Nyemcov-tragédia is Ukrajnára és az orosz-ukrán viszonyra tereli a nemzetközi közösség figyelmét.

Gyászolók ezrei kísérték utolsó útjára Borisz Nyemcovot Moszkvában. Orosz kormánytisztviselők, ellenzékiek, diplomaták és számos külföldi, köztük Balla János hazánk moszkvai nagykövete. Az orosz ellenzéki politikus meggyilkolása több kérdést is felvet.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Egy robbantás távlatos következményei

2015. július 26.

A múlt hétfői törökországi merénylet, amelyet az Iszlám Állam követett el, fájdalmas és nagy hatású felkiáltó jel a térségnek és a világnak egyaránt. A szíriai-iraki válság szálai „átkúszhatnak” Törökországba is, de máshova is. A robbantás áldozatai többségükben törökországi kurdok voltak, olyanok, akik erős kritikával illetik a jelenlegi ankarai vezetést, s különösen annak visszafogott politikáját az Iszlám Állammal harcban álló szíriai kurdokat illetően. Mégis a török államnak kellett volna megvédenie az áldozatokat! Nem kétséges, hogy igyekezett is ezt megtenni. De, hogy nem sikerült és bekövetkezett a tragédia, az számos kérdőjelet felvet azzal kapcsolatban, mily hálózata is van az Iszlám Államnak Törökországban. A helyzet olyan, hogy átfogó regionális és nemzetközi összefogást kíván. Csak ezáltal lehet biztos jövője a térségben arabnak, kurdnak és töröknek egyaránt. Ankara a merénylet hatására lépett, légi csapást mért több szíriai dzsihadista támaszpontra, de a radikális kurdok észak-iraki bázisaira is. Ezáltal a közel- és közép-keleti helyzet még átláthatatlanabb lett.

Július 20-án borzalmas erejű öngyilkos merénylet történt a szíriai határ mellett Suruc (magyar kiejtéssel Szurucs) határvárosban. A halottak száma 32, a sebesülteké 104. A robbantást egy fiatal nőnek maszkírozott 20 éves fiatal török férfi, Abdurrahman Alagöz hajtotta végre. A török hatóságok szerint a merénylő a szíriai-iraki Iszlám Állam harcosa volt. Az áldozatok többsége a város központjában tartott politikai gyűlésen vett részt. A többnyire kurdokból álló Szocialista Fiatalok Szervezeteinek Szövetsége ide hívta tagjait és aktivistáit, hogy innét átmenjenek a határ túlsó (szíriai) oldalára, a pár kilométerre lévő Kobaniba és ott segítsék az újjáépítést. Engedélyekre vártak a határátlépéshez és közben üléseztek. A sokat szenvedett szíriai kurd városról, Kobaniról ugyanis az Iszlám Állam még nem mondott le: a környéken a harcok még folytatódnak. Az Iszlám Állam erejét és kegyetlenségét a Kobaniba igyekvőknek is bizonyítani akarta: a szervezet törökországi sejtjeivel vagy egyik sejtjével végrehajtatta az öngyilkos robbantást.

Teljes cikk

Imádkozzatok Párizsért!

2015. november 14.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Egy olyan borzalmas vérfürdő után, mint amilyen a péntek esti párizsi merényletsorozat, mindenki a lehetséges magyarázatokat keresi. Olyan mondatokat, amelyek valahogy legalábbis megpróbálnak valamilyen ok-okozati összefüggést találni a tettesek és az áldozatok között. A Charlie Hebdo című szatirikus lap szerkesztősége ellen elkövetett január 9-i merénylet után, amikor a világméretű részvétnyilvánítás a „Je suis Charlie” mondatban öltött testet, kicsit más volt a helyzet. Semmi nem legitimálhatja emberek életének önkényes kioltását, mégis, a szó szoros értelmében se Istent, se embert nem ismerő lap szerkesztőinek kivégzése a muzulmán vallási érzékenység megsértésének bosszújaként volt értelmezhető. Nem véletlen, hogy már akkor is felbukkant a „Je suis Ahmed” mondat, arra a muzulmán francia rendőrre utalva, akit a merénylők az utca kövén gyilkoltak meg, s aki már-már abszurd módon vált radikális hitsorsosainak áldozatává.

A tegnapi események után is lehet persze ilyen-olyan magyarázatokat találni. Franciaország fokozott szerepvállalása a szíriai válság kezelésében nyilván az elsődleges tényező. Az Iszlám Állam elleni harcban Párizs nem fukarkodik sem a politikai nyilatkozatokkal, sem a katonai erő bevetésével. Az időzítés és a merényletek helyszíneinek kiválasztásában szerepet játszhatott a Szíriáról Bécsben zajló külügyminiszteri egyeztetés  és a német-francia labdarúgó mérkőzés időpontja, melyen a francia elnök és a német külügyminiszter is részt vett. Ennek megfelelően, a stadion környékén nyilván igen kiterjedt biztonsági intézkedések voltak érvényben, s mégis, még a labdát épp megszerző játékos is zavarba jött egy pillanatra az első robbantás hallatán. Micsoda eszméletlen vakmerőségre utal mindez – két héttel a világ szinte összes fontos politikai vezetőjét felvonultató Klíma-csúcs, és három héttel a franciaországi önkormányzati választások előtt.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Párizs megér egy fordulatot?

2015. november 16.

A párizsi merényletek nem egész két nappal követték csak a vallettai EU-Afrika csúcsot, illetve az uniós állam- és kormányfők ottani tanácskozását. A sokkhatás alatt, érthető módon, már senki nem beszél róla. A probléma, hogy amúgy sem hozott semmi említésre méltót: egy maradt a március óta különböző szinteken celebrált megannyi politikusi találkozóból. Továbbra sem volt meg ugyanis a politikai akarat a probléma gyökerénél történő kezelésre, a politikailag korrekt narratívából való kilépésre. A kérdés, hogy a vérengzés Európa szívében, ahogy Trócsányi László igazságügyi miniszter is mondta, fúj-e ébresztőt. A szlogenek szintjén mindenki közös megoldás után áhítozik az év eleje óta, a gyakorlatban azonban – jobb híján – eddig csak nemzeti félmegoldások születtek. Európának a saját árnyékán kellene túllépnie, de egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz rá.

1,2 millió bevándorló idén, csak októberben annyi (219.740), mint tavaly egész évben. 4 millió szír menekült el otthonról, Afrikában és Ázsiában tízmilliók vannak úton. Az utánpótlás kifogyhatatlan, s a tél sem segít: nem jönnek most sem kevesebben, mint az előző hónapokban. Pedig a nyugati politikusok és elemzők az időjárás apasztó hatásában bíztak a legjobban, ami azért sokat elárul a közös menekültpolitika hatékonyságáról.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Hová lett a híres tolerancia? - Muzulmánok Amerikában

2015. december 28.

Néhány hete akár történelminek is mondható eseményről érkeztek hírek a tengeren túlról. Az Amerikai Egyesült Államokban komolyabbnál komolyabb elemzéseket, kimutatásokat, „vallásföldrajzi” térképeket készítenek a hozzáértő szakértők – lásd például a Pew Research Centre legutóbbi online adatsorait és elemzését*. Mindeközben megtörtént az, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt: megalakult az első olyan városi tanácsi testület – mindez még a párizsi merényletek előtt –, amelyben a muzulmán hívő képviselők többségbe kerültek. A városka neve, amelynek lakossága az Egyesült Államok történelmében először választott muzulmán többségű önkormányzati testületet, Hamtramck. Az olvasó persze nem tehet magának szemrehányást, hogy még nem hallott erről a településről. Önmagában az a tény, hogy Amerikában – a protestáns gyökerű és a politikai kultúrát mind a mai napig jórészt e dimenzióban megélő országban – először fordul elő ilyen, mégis érdemessé teszi a figyelmünkre e kisvárost. A párizsi események után pedig érdemes az amerikai politikai életet is jobban szemügyre venni az ott élő muzulmán kisebbséggel összefüggésben.

A kisvárosra már korábban is felfigyelt Amerika. Több mint 10 éve annak, hogy az akkori – még nem muzulmán többségű városi tanács – engedélyezte a városban található mecset tetőiről a müezzin imára hívó szavainak hangszóróval történő „közvetítését”. Nem egy megszokott dolog a nyugati világban, különösen is Amerikában. Még akkor sem, ha az adatok szerint az elmúlt 7 évben az Egyesült Államokban élő muzulmánok száma megkétszereződött (az imára hívás „utcai” közvetítése ma is csak néhány városban engedélyezett, ill. bevett gyakorlat). A többségi keresztény társadalmat a közterek ily módon történő „meghódítása” érthető módon zavarja.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

(F)Élni és (f)élni hagyni?

2016. február 21.

Uniós csúcstalálkozó még sosem kezdődött rosszabb hangulatban, soha ennyi kölcsönös vádaskodás nem előzte meg, mint most. Harminc órás harc után persze, szokás szerint, mindenki győzött, de ez nem is történhetett másképp:egy állam-vagy kormányfő sem engedheti meg magának, hogy ne győztesként hagyja el a brüsszeli csatateret. A britek kedvéért az uniós jogrend megerőszakolva, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy a szigetországnak kedve lesz maradni a klubban.A migránsok pedig továbbra is áramlanak, összhang, életképes uniós megoldás nincs, csak keményebb nyelvezet.

A hét elején több uniós tagállam állt vitában egymással, mint ahány nem, kiváló alaphangot szolgáltatva a valóban húsbavágó témákkal foglalkozó csúcsnak. Az egyébként korántsem új ötlet révén, hogy a görög-macedón határnál zárjon az EU, ha már a görög partoknál nem megy, a visegrádi négyeket most már az is megjegyezte, akinek eddig fogalma sem volt Közép-Európáról. Lehetett szidni őket nyugatról és északról, délről nácizni, mint a görögök, vagy a kohéziós pénzek megvonásával fenyegetőzni, mint az olasz miniszterelnök. Még azt a logikai bukfencet is sikerült többeknek bemutatni, hogy pont a szabályok szelektív alkalmazása ellen fellépő a V4-eket vádolták azzal, hogy szétverik Schengent a határok hathatós kontrolljának követelésével. Az eddig nagyon píszí Ausztria is jól belecsapott a lecsóba azzal, hogy maximálta a naponta átengedhető bevándorlók és menedékkérők számát, amit Juncker sem hagyott szó nélkül. Arról nem is beszélve, hogy északon is elfogyott a türelem, s mind több helyen van határellenőrzés, Dániában még egy kis vagyonelkobzással megfűszerezve.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Ankara és Moszkva békülése: színjáték vagy reálpolitika?

2016. július 04.

A rettenetes múlt keddi isztambuli repülőtéri terrortámadást megelőzően a nemzetközi sajtó meglepetéssel vette tudomásul, hogy Recep Tayyip Erdoğan török köztársasági elnök a múlt hét végén a török-orosz kapcsolatok helyreállítását szorgalmazó levelet küldött Vlagyimir Putyin orosz elnöknek. A teljes szöveg egyelőre diplomáciai titok, de a külügyi szóvivők Moszkvában és Ankarában a fontosabb pontokat ismertették. A török államfő meghátrált volna? Vagy megértette, hogy Moszkva igen fontos partnere Ankarának? De az is felvetődött, hogy más nemzetközi események is közrejátszottak a két ország kapcsolatainak normalizálását lehetővé tevő ankarai lépés megtételében.

Erdoğan török elnök a múlt hét végén Moszkvába küldött levelében arra helyezi a hangsúlyt, hogy helyre kell állítani a hagyományos, mindkét országnak érdekében álló kétoldalú kapcsolatokat. Nem kért bocsánatot Putyin elnöktől azért, hogy a múlt év novemberében a török légvédelem lelőtt egy, a szíriai légtérből török területekre berepült orosz gépet. De kondoleáló levelet küldött a lelőtt orosz gép pilótája, Oleg Peskov családjának. E levélben szerepel az, hogy a török légierő lépése nem volt szándékos és a családnak részvétét fejezi ki. Úgy tűnik, hogy ez utóbbi levél elégedettséggel töltötte el Putyin elnök tanácsadóit, s ezt a Kreml megkövetésének tekintik. Így aztán szerdán, június 29-én, létre jött Erdoğan és Putyin között az a régóta várt telefonbeszélgetés, amely fontos lépés volt a normalizáláshoz vezető úton.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Újévi merénylet a Boszporusznál

2017. január 03.

Az újesztendő drámával, fájdalommal és gyásszal kezdődött el Isztambulban. Valamivel több, mint egy órával, hogy beköszöntött a 2017. év, egy fegyveres rontott be Boszporusz-parti Reina Szórakoztató Központba, s gépkarabélyával lőni kezdte a tömeget. Hidegvérű gyilkosként még a földön fekvőbe is golyót eresztett. Amikor úgy gondolta, hogy elég, vagy kifogyóban volt a lőszere (hat tárat lőtt ki), úgy tíz perc után, eldobta fegyverét, kiment az utcára, és magát a támadó elől való menekülőként feltüntetve egy taxival elillant. 39 ártatlan ember életét vette el: a többségük külföldi. A sebesültek több mint félszázan vannak. Akik, ismerik a törökországi helyzetet, miután a borzalmas hír felröppent, már tudták: ez az Iszlám Állam terrorakciója volt. Másnap a szervezet ezt maga is bejelentette: „hős katonájuk” bosszút állt a nyugati világ bűvöletében élő törökökön.

Az isztambuli merénylet is mutatja, hogy Iszlám Állam jól kiképzett terroristákat tud hadba állítani bárhol Európában (de talán az egész világban). A valószínűleg kelet-turkesztáni (özbeg, kirgiz vagy ujgur) merénylő – berlini harcostársához hasonlóan- sikeresen elmenekült a helyszínről, ami azt jelenti, hogy a mögötte álló terrorista sejt veszedelmesen jól szervezett. A török biztonsági szerveknek nagyon neki kell gyürkőzniük, hogy a hálózatot, amely 2016. június 28-án már az isztambuli repülőteret is megtámadta, fel tudják számolni. S persze a többi cellákat is, amelyek Ankarában (itt pár nappal korábban többeket letartóztattak) és a szíriai határkörzetben követtek el korábban merényleteket. Ha akciójuk rövid időn – pár hónapon vagy féléven – belül nem lesz sikeres, nemcsak a félelem lesz úrrá az egész országon, hanem a társadalmi bizalom is meginoghat az egyre erősebb felhatalmazásokkal rendelkező török vezetés iránt. Mindenki jól tudja, hogy az ankarai kormány nincs könnyű helyzetben: egyfelől harcolnia kell az Iszlám Állam terroristáival; másfelől pedig a hadseregnek, csendőrségnek és rendőrségnek az egyre erősödő és kiterjedőbb PKK-terrorizmust is meg kell állítania. A török titkosszolgálatok arról is tudnak, hogy számos szélsőbalos szervezet is készen áll, hogy egy-egy újabb robbantással Ankarában vagy Isztambulban hírt adjon magáról.A török belpolitikai adok-kapok eközben már oly mértékben elmérgesedett, hogy félő: újabb politikai-társadalmi-vallási körök is – akár egymás ellen is – fegyverekhez nyúlhatnak.

Teljes cikk