Az orosz-görög viszonyban választóvonal Alexisz Ciprasz, görög miniszterelnök áprilisi moszkvai látogatása, ami eredménytelensége ellenére komoly aggodalmat ébresztett az EU döntéshozóinak körében. Szintén elgondolkodtató a görög miniszterelnök szentpétervári látogatása két héttel a feltételezett államcsőd előtt, nem is beszélve a Ciprasz-Putyin telefonbeszélgetésről, közvetlenül a népszavazás után. A történtek fényében jogosan fogalmazódik meg a kérdés, hogy valóban van-e arra reális esély, hogy az Uniós, illetve IMF-forrásokat megkerülve Görögország Moszkvától kapjon pénzügyi gyorssegélyt?
A kérdést az objektivitás érdekében a két fél motivációinak, külpolitikai stratégiájának és gazdasági kapacitásainak szemszögéből érdemes megvizsgálni. Görögország, valamint Ciprasz esetében a helyzet egyértelmű. A választási győzelem és a kormányzás megkezdése után az új kormánynak szembesülnie kellett az ország mozgásterének korlátozott voltával. Az IMF vezérigazgatója, Christine Lagarde kijelentette: ha Athén június 30-ig nem törleszti 1,6 milliárd eurós (nagyságrendileg 500 milliárd forintos) tartozását, az IMF fizetésképtelennek minősíti az országot, ami a 7,2 milliárd eurós (2250 milliárd forintos) EU-mentőcsomag meghosszabbítását is veszélyezteti. A hitelezők takarékossági követelései (adók növelése, valamint a nyugdíjak megvágása) pedig politikailag vállalhatatlanok a Syriza-kormány számára, ami a népszavazás eredményében is visszaköszön. Az éles retorikát a görög társadalom többsége támogatja, azonban a külső finanszírozás szüksége továbbra is fennáll.
