menekültkrízis” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 5

Kérdések a francia külügyminiszterhez

2015. augusztus 31.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Laurent Fabius francia külügyminiszter egy vasárnapi tévéműsorban a menekültügyről értekezett. A befogadás fontosságáról beszélt, majd kitért arra, hogy vannak olyan országok, amelyek nem akarnak a közös megoldás kialakításában részt venni, vagyis nem akarnak menekülteket befogadni.

Riporteri kérdésre, hogy mely országokról van is szó, kézmozdulataival is jelezte, hogy ott, valahol a keleti végeken vannak ilyen államok, majd újabb riporteri rákérdezésre, ami már konkrétan Magyarországra vonatkozott, kitört Fabiusből a felháborodás. Többször is nagyon komolynak minősítette a problémát, aláhúzva, hogy Magyarország nem tartja tiszteletben a közös európai értékeket, fel kell számolni a kerítést, „amilyet még állatoknak sem csinálnak”, s az EU vezetőinek majd komoly és szigorú tárgyalásokat kell folytatnia a magyar kormánnyal.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

A migráció esete a brit euroszkepticizmussal

2015. szeptember 06.

A múlt heti, több mint 70 áldozatot követelő ausztriai menekült-tragédiát követően a brit sajtó is felfigyelt a „balkáni útvonalra”, és ez a figyelem azóta sem lankad. Pedig már a 2015 első negyedévi statisztikák is – amelyek most az itteni lapokban is megjelentek – magukért beszélnek: Németország (73.120) után Magyarországon (32.810) adták be a legtöbb menekültkérelmet, többen, mint Olaszországban vagy Svédországban. De hát a Földközi-tengeren évek óta érkező migránsok kérdése is csak akkor került igazán előtérbe, amikor idén áprilisban 900 ember fulladt a tengerbe.

Ahogy akkor Szicíliából, kedden este Budapestről, a Keleti pályaudvar elől jelentkezett be élőben a BBC tudósítója, és azóta már a híradók műsorvezetői is innen konferálják fel a bejátszásokat. Az egyik első riportban egy fiatal migráns azt mondta: úgy megütötték, hogy vérzett az orra. A pártatlanságára és tárgyilagosságára oly büszke BBC azonban aznap este nem adott lehetőséget a magyar hatóságoknak, hogy reagáljanak, miközben Angela Merkel a szabályokat be nem tartó országokat bíráló megjegyzése bekerült a jelentésbe.

Teljes cikk

Kijózanodás Németországban

2015. szeptember 14.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az elmúlt napokban eszkalálódni látszott a magyar-német, magyar-osztrák viszony – nem csak a hivatalos politika, hanem az úgynevezett „társadalmi kapcsolatok” terén is. Réges-régi ismerőseim hívtak fel azzal, hogy ugye tudunk még beszélni egymással, hogy nem fogunk „végleg elszakadni az európai értékrendtől”. A Magyarországról szóló tudósítások képei voltak a szó szoros értelmében „ütősek”, ezek sugallták az embertelen, szögesdrótépítő és gyerekeket rugdosó Magyarország képét. A nyelvi stíluselemek még rátettek egy lapáttal: egy német humorista megalkotta a „gulyásfasizmus” fogalmát, míg az i-re a pontot Fayman, osztrák kancellár tette fel szombati interjújában, melyben a Bicskén megállított vonat esetét „a legsötétebb idők” gyakorlatához hasonlította, utalva ezzel a koncentrációs táborokba menő egykori szerelvényekre.

Nem nehéz összerakni, hogy hogyan is jutottunk el idáig. A Kormány és a parlamenti többség nyugati sajtónépszerűsége már 2010 nyarától romokban hevert, hiszen a médiatörvénnyel sikerült egyértelműen a nemzetközi újságíró-társadalom tudomására hozni: Magyarország nem az olcsó népszerűséget keresi. A további lépések, a bankadótól az alaptörvényen át a rezsicsökkentésig és az Európai Unióval folytatott vitákig, hol egyértelmű gazdasági érdekek mentén, hol ideológiai köntösben tört borsot különböző nyugati érdekcsoportok, és/vagy értelmiségi hangadók orra alá. Mindennek ellenére a Kormány és a parlamenti többség köszönte, jól volt, a javuló makrogazdasági adatok minket igazoltak, az ideológiai harc meg lecsendesedett – elsősorban azért, mert a különböző publicisztikai rovatokban már voltaképp minden csontot lerágtak a „magyar jelenség” elemzése kapcsán. De ha néha túl sok frontot is nyitottunk egyszerre, az az átütő érzelmi motívum, ami ahhoz kell, hogy valakit úgy igazán széles körben és szívből jövően utálni lehessen, még hiányzott. Ez a motívum kaphatott most szárnyra a déli határszakaszról szóló képekkel. A szögesdrótról, a síró gyerekekről, a dobált ételcsomagokról,a „gáncsoskodó” operatőrről szóló képsorok mind-mind csak ráerősíteni igyekeztek és tudtak a konzultációs kérdőív és a kormányzati plakátkampány valóban nem túl emberbaráti hangvételére. Hogy ezenközben a magyar rendőrség, több ezer közalkalmazott és civil segítő milyen emberfeletti munkát végzett, az nem jött át a nemzetközi tudósításokban.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

A kvóta-mantra ellenszere

2015. szeptember 18.

David Cameron brit miniszterelnök ismét bizonyította kitűnő politikai ütemérzékét. E hét elején ugyanis váratlanul Libanonba utazott, hogy első kézből kapjon képet a Szíriával szomszédos országban felállított menekülttáborról és az ott lakók életkörülményeiről. Az út időzítése nem véletlen, hiszen Theresa May belügyminiszter Brüsszelben épp ezen a napon érvelt a menekültkvóta-rendszer bevezetése ellen.

Cameron Beirutból helikopteren utazott a szír határtól nem messze, a Bekaa-völgyben létrehozott táborba. A négy millió lakosú Libanon 1,1 millió szírnek adott menedéket. Ezen kívül Jordániában és Törökországban is több millió menekült él, akiket az ENSZ Menekültügy Főbiztossága (UNHCR) igyekszik ellátni, nemzetközi támogatásokból. Ezekből az Egyesült Államok befizetései teszik ki a legnagyobb részt, de a második donor ország épp az Egyesült Királyság, amely 2012 óta 900 millió fonttal támogatta a menekültek ellátását, és a mostani út kapcsán további 100 millió fontot ígért erre a célra.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Békefenntartókat Szíriába - minél előbb!

2015. szeptember 21.

A szíriai belháború kezdeteitől fogva nem regionális kérdés. Mégis a nemzetközi közösség meghatározó államai – Oroszország kivételével – csupán egynek tekintik az egyre növekvő számú közép- és közel-keleti, valamint észak-afrikai válsággócok között. Még a kezdetek idején felvetődött a nemzetközi beavatkozás szükségessége, de hamar lekerült a napirendről. Egyes NATO-tagállamok az Iszlám Állam térnyerése és harcosai brutalitás akcióinak megfékezése érdekében tavaly megkezdték a dzsihadisták állásainak bombázását Szíriában és Irakban. Ez azonban nem elég a veszedelmes mozgalom visszaszorításához, s a szíriai belső helyzet érdemi javításához pedig korántsem hatásos eszköz.

A nemzetközi közösségnek végre komolyan kell vennie a szíriai helyzetet és békefenntartó katonákat kell küldenie Szíriába, hogy a harcok befejeződjenek és a nemzetközi haderő véget vessen annak a humanitárius katasztrófának, amely az elmúlt öt évben kialakult, s amelynek következtében az ország lakosságának közel fele földönfutóvá vált. Ha ez rövid időn belül nem következik be, a már példa nélküli európai menekültválság újabb dimenziókba lép, sőt globális kérdéssé válik, mert hamarosan ki lehet írni a táblát az unió déli és keleti határain, hogy „megtelt”. Közben pedig az eltérő tagállami nézőpontok miatt széthullik az EU bel- és igazságügyi együttműködési rendszere és ennek talaján a közös biztonsági és védelmi politika is. A szíriai válság az EU belső irányítási és tagállami egyeztetési válsága is.    

Teljes cikk