menekültek” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 6

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Francia pragmatizmus a menekültügyben – ellenzékből

2015. október 07.

A schengeni menekültügyi rendszer válsága az Európai Unió más tagállamaihoz hasonlóan Franciaországban is heves politikai vitákat váltott ki. A kormányon lévő szocialisták az Európai Bizottság által javasolt kvótarendszert támogatják, amelynek keretében legfeljebb harmincezer ember befogadását tennék lehetővé. A politikai paletta túloldalán, a fenyegetően erősödő Nemzeti Front radikális nacionalista szólamokkal kelt indulatokat, ami a társadalom hiszterizáltságát eredményezi. Mindeközben az ellenzékbe szorult francia jobboldal a visszatérő Nicolas Sarkozy vezetésével – nem titkoltan a decemberi regionális választásokra és a 2017-es elnökválasztásra készülve – a szocialisták idealizmusával és a nacionalisták gyűlöletkeltésével szemben az emberek számára egy járhatóbb, pragmatikus megoldási alternatívát kíván nyújtani. Sarkozy bevándorlás-politikai javaslatait a Le Figaro riporterének hét pontban foglalta össze.

A francia migrációs alaphelyzet


A francia menekültügyi hivatal (OFPRA) hivatalos statisztikái szerint Franciaországban 2014-ben összesen 64811 menekültkérelmet nyújtottak be, amiből 14 589-et jóvá is hagytak. A kérelmek számát tekintve a helyzet azonban nem tűnik túlságosan kritikusnak, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy Franciaország a legtöbb migráns számára csupán tranzitállomás az Egyesült Királyság felé. 2013-ban ugyanis ennél több, összesen 66 251 menekültkérelmet nyújtottak be az OFPRA ügyintézőinek, így 2014 az előző évhez viszonyítva már csökkenő tendenciát mutat. Ehhez képest Németországban az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának hivatalos közlése szerint 2014-ben 226 191 menekültkérelmet nyújtottak be, de idén ez a szám már 300 ezer felett jár. Magyarországon pedig csak 2015-ben több mint 173 ezer menekültkérelmet kezelt a bevándorlási hivatal. Ebből a perspektívából szemlélve a 30 ezer menekült befogadására tett francia felajánlás kifejezetten nagyvonalúnak tűnik.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Merkel Isztambulban: Canossa-járás vagy reálpolitika?

2015. október 20.

Angela Merkel felértékelte a jelenlegei ankarai vezetést és hétvégi isztambuli villámlátogatásával elismerte, hogy számos olyan európai probléma van, amely csak Törökország bevonásával oldható meg. A menekültválság mindenképp ezek közé tartozik. A kancellár asszony korábban igen kritikus volt az Erdogan-Davutoglu török vezetéssel, most azonban a Németországot elözönlő menekültáradat visszatartása érdekében neki kellett szívességet kérnie tőlük. Isztambuli útja amolyan Canossa-járásnak is tűnhet, de egyben a 21. századi reálpolitika felé való fordulásnak is.

Törökország képes többé-kevésbé megállítani a menekültáradat egyik ágát, ha vezetése úgy akarja. De miért tegye ezt, ha az EU Törökországot évtizedek óta előszobáztatja. Merkel természetesen azzal az ígérettel utazott Isztambulba (francia és brit támogatással), hogy Törökország előtt a menekültügyi együttműködésért cserében megnyílhatnak az EU ajtajai és éves közelségbe jut a törökök vízummentes utazása a Schengen-térségbe. A török társadalmat leginkább az utóbbi érdekli. Ha ezt a jó hírt a török kormánypárt, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) jól tudja kommunikálni, lehet, hogy a november 1-i előrehozott parlamenti választásokon ismét abszolút többséget szerez. A kancellár asszony, ha akarta, ha nem, villámlátogatásával épp azon ankarai politikai vonalat segítette meg nagyon, amelyiket korábban csak kritizálni szokott. De néhány hónap óta Németországban is új szelek fújnak.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Európa - vasárnaptól tényleg zárva?

2016. március 20.

Az uniós állam- és kormányfők legutóbbi, március 7-ei paktum-tervezetét mind balról, mind jobbról már akkor kritizálták, amikor még jóformán ki sem jöttek a teremből a kontinens első számú vezetői. Komoly felzúdulást váltott ki baloldalon és az emberjogi, menekültügyi szervezetek részéről, hogy Brüsszel be kívánta húzni a féket, s a tömeges visszatoloncolások politikáját helyezte kilátásba. Az „egy illegális migránsért egy menekült szír befogadása” alkut pedig többen továbbra is ösztönzésként értelmezték, tehát hogy Törökországot pont abban teszi érdekeltté, hogy továbbra is engedje át az embereket Európa felé. A török igényeket a mostani csúcson sikerült kissé mérsékelni, a megállapodást pedig teletűzdelték garanciákkal, hogy egyetlen nemzetközi emberjogi norma se sérüljön. Már csak az a kérdés, csökkenni fog-e mindettől az ember-áradat.

Erdogan államfő elérte a gyakorlatban, amit ősszel az Unió erősen vonakodott papíron megadni neki: az uniós vezetők ugranak az első szavára. November óta a harmadik EU-török csúcsot tartották Brüsszelben, s közben még az együttműködés árát is sikerült egyre feljebb srófolnia. Hozzá kell azért tenni, most az állam- és kormányfők először saját körben egyeztettek, s nem kész tényként tálalták nekik a török követeléseket, mint tíz nappal korábban. Davotoglu miniszterelnökkel pedig Tusk Európai Tanács elnök tárgyalt, s csak amikor felszállt a fehér füst, akkor formalizálták a huszonnyolcak a megállapodást.

Teljes cikk

A német választópolgár szigora

2016. július 27.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Talán sokan emlékeznek még a jelenetre, ami bejárta a világsajtót: Reem, az akcentus nélkül németül beszélő libanoni palesztin kislány egy élő televíziós adásban panaszolta el Merkel kancellárnak, hogy – bár remekül integrálódott az elmúlt években - milyen igazságtalan is az, hogy őt a közeljövőben kiutasítják az országból. Szó szót követett, a kancellár igyekezett elmagyarázni azt, hogy „a politika néha nagyon kemény dolog”, hogy a menekültügyi eljárásokat fel kell gyorsítani”, és hogy „nem lehet mindenkit befogadni Németországba, aki a libanoni menekülttáborokból Németországba szeretne jönni”. A beszélgetést moderáló riporter megkérdezte, hogy vajon a kemény politikai meghozatalakor felidézi-e az ilyen kedves arcokat, mint Reem-é. A válasz persze igenlő volt, na de mégis... A kislány elsírta magát, ami persze a műsor menetét megakasztotta, Merkel odament a Reemhez, próbálta vígasztalni – hiába. Utána elmondta még, hogy 7-8 ezer kísérő nélküli fiatal érkezett az utóbbi időben, és hogy kétszázezer feldolgozatlan menekültügyi eset vár a hivatalnokokra. A kislány csak tovább pityergett, a kancellár a megszokott politikai bikkfanyelven sorolta a teendőket, ám a műsor vége felé ő is elérzékenyült.

A műsort követően se szeri, se száma nem volt a kancellár szívtelenségéről szóló negatív kommenteknek, ami a sajtó képviselőit arra indította, hogy alaposabban is utánanézzenek Reem és családja történetének. A beszélgetések mind a Willkommenskultur jegyében zajlottak, mígnem a Die Zeit riportere megkérdezte Reem véleményét a közel-keleti helyzetről. Ő pedig nemes egyszerűséggel csak annyit mondott, hogy bizony Izraelnek el kellene tűnnie a föld színéről. Ennyit a civilizációs akadályokat áthágni szándékozó integrációs törekvések mélyrétegeiről...

Teljes cikk

Burkában született?!

2016. augusztus 23.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Algériai utazásom alkalmával a Szaharában fekvő Tamanraszetben egy helyi elöljáróval jártuk a festői várost. A piac, a kávézók, a különböző műhelyek mesés közegében a nők többsége olyan ruhát viselt, ami testének minden pontját elfedte, csupán egyik szeme előtt volt egy néhány négyzetcentiméteres hálóval borított rész, amin keresztül látott valamit a külvilágból. Kísérőnkre néha ráköszönt egy szembejövő asszony, akinek a személyazonosságát a legnagyobb odafigyeléssel sem lehetett megállapítani, hacsak nem a hangja alapján. Egy idő után megkérdeztem, hogy ő hogy is van ezzel, mire bevallotta, hogy természetesen ő sem mindig tudja, de voltaképp mindegy is, hogy kiről van szó. A saját feleségét sem ismeri fel, de ha az akar valamit, majd úgyis szól. A Szahara mélyén nem tűnt jó megoldásnak vitába bocsátkozni e gyakorlatról, a nők jogainak emlegetése pedig végképp nem lett volna ésszerű, de akkor, a kilencvenes évek végén nem gondoltam volna, hogy a muszlim nők ruházkodási szokásaival kapcsolatos vita Nyugat-Európában lángol majd fel olyan intenzitással, mint ahogy ez manapság tapasztalható.

A muzulmán nők kendőjét hajlamosak vagyunk általánosítva vagy burkának, vagy csadornak hívni, de most, hogy ez a ruhanemű a mindennapok politikai diskurzusának része lett, érdemes rendet tenni a szóhasználatban. Tehát: a hidzsáb az a fajta kendő, ami a teljes arcot szabadon hagyja, de különben mindent takar, s ami mindenféle színű lehet. Iránban, kicsit lazább viseletben, viszont feketében hasonló viselet a csador. A nikáb egy egész sávot szabadon hagy a nők szeme előtt, így az általában fekete, szigorú viselet sajátos stiláris ellentétet képezhet a mögüle kivillanó gondosan kifestett barna szemekkel, spirálozott szempillákkal. A burka, ami gyakran világoskék, az a bizonyos mindent elfedő, hálós szemkivágású kendő, ami napjainkban leginkább a nyugat-európai viták tárgya. A fentieknek persze számos változata létezik, vallási és földrajzi hovatartozástól függően, de talán a mi égtájunkon egy darabig még elegendő lesz egy ilyen elnagyolt tájékozottság.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Ciprusi remények

2017. január 23.

Az elmúlt hetekben biztató hírek jelentek meg arról, hogy Ciprus két közössége – a görögök és a törökök – között új megbékélési folyamat indult el, s a megosztott sziget egysége ismét helyre állhat. Akik ismerik a térség történelmét, emlékeznek rá, hogy a két közösség 2004-ben már közel állt az újraegyesüléshez. Népszavazás volt mindkét oldalon: a törökök többsége igennel szavazott, a görögöké pedig a„nem” mellé állt. Így a félsziget déli felének de facto EU-csatlakozásának előestéjén, amely de iurea sziget egészére is vonatkozott, a Kofi Annan ENSZ-főtitkár által dédelgetett terv, hogy Ciprus ismét egy ország legyen, kudarcot vallott. A török közösség ezért a görögöket tartja bűnbaknak, a görög pedig a törököket, mert az utóbbiak nem adtak kellő biztonsági garanciákat a közös jövőt illetően ahhoz, hogy Ankara katonái majd elhagyják a szigetet. A 2004. évi kudarc után, több, mint egy évtizedig úgy tűnt, nincs esély a két közösség közötti konstruktív párbeszéd megújítására. Való igaz azonban, hogy a két fél között időnként ENSZ közvetítéssel zajlottak tárgyalások, de ezek sohasem vezettek látványos eredményekhez.

Most is,az új békefolyamat-kezdeményezés hátterében az új ENSZ-főtitkár, Antonio Guterres, illetve annak a Ciprusi kérdéssel foglalkozó megbízottja, Espen Barth Eide állnak, akik a 2017. január 12-i genfi tárgyaláson, mind a ciprusi résztvevőket, mind a brit, a török és a görög külügyminisztert a sziget egyesítésének előnyeiről igyekeztek meggyőzni.  Espen Barth Eide, a korábbi norvég külügyminiszter, aki 2014 óta koordinálja az ENSZ Ciprus politikáját, másfél éve indította el azt a folyamatot, amely a tanácskozást követő megszólalások szerint, megegyezést hozhat. Minden résztvevő maga, vagy szóvivője útján ugyan óvatosságra intett, de a diplomáciai mondatok mögött most bizalom is érződik. A látványos genfi találkozón a felek arról döntöttek, hogy a tárgyalások egyelőre munkacsoportokban folytatódnak, s ha ezekben eredmény mutatkozik, ismét összeülnek a legfelsőbb vezetők.

Teljes cikk