Politikai jelentősége sem számottevő, ugyanakkor a politológiai elemzések számára érdekessé teszi a tartományt a gazdasági nehézségekből és társadalmi feszültségekből levezethető választói fluktuáció, a nem hagyományos pártok időről időre történő megerősödése, majd gyengülése. Így szerzett magának Mecklenburg-Vorpommern kétes hírnevet 1998-ban, amikor az újra egyesített Németország történetében először lett a tartományi kormánykoalíció tagja az egykori NDK kommunista pártjának utóda, a PDS. És persze itt, a Rügent is magába foglaló viharos tengermelléken van Merkel kancellár választókörzete is, amit a nagyasszony az utóbbi időben toronymagas támogatottsággal mindig meg is nyert. Ez teszi manapság igazán izgalmassá a vasárnapi tartományi választást a nemzetközi hírek iránt érdeklődők számára, akik amúgy valószínűleg észre sem vennék, hogy Németország e távoli sarkában voksolásra került sor. Az Alternatíva Németországért (AfD) párt látványos előretörése „a kancellár tartományában” persze a politikai blikkfang iránt vonzódó szerkesztőket és ilyen-olyan elemzőket rögtön a „vég kezdetének”, vagy a kancellári „élethalálharc” vizionálására csábítja – lelkük rajta! A helyzet azonban ennél összetettebb, amint ezt már a menekült-kérdés és a német belpolitika, valamint mindennek hazai recepciója kapcsán megszokhattuk.