A rendszerváltás utáni lengyel szomszédságpolitika térképén a „keleti politika” jegyében a közel 400 ezer kisebbségi lengyel otthonának számító Fehéroroszország folyamatosan központi helyen szerepelt. A kezdeti egymásratalálást azonban Lukasenkó (vagy helyesebben, Lukasenka) 1994-es hatalomra kerülése után – főként a lengyel kisebbséget ért sérelmek miatt – drasztikus elhidegülés követte. A két ország közötti kapcsolatok elsőként csak a 2008-as gazdasági válság hatására kezdtek normalizálódni, amikor Lukasenkó az Európai Unió által ugyanebben az évben meghirdetett Keleti Partnerség szomszédságpolitikája felé orientálódott, mely energetikai tranzitországként Belorussziát jelentős geostratégiai előnyökkel kecsegtette. Mindez Fehéroroszország „azerbajdzsenizációs” folyamatának kezdetét jelentette, vagyis az addig Európa „utolsó diktatúrájának” tartott állam fokozatosan olyan európai szereplővé vált, mellyel a pária szerepét maga mögött hagyva bizonyos politikai és gazdasági kérdésekben sikeres együttműködést lehet kialakítani.