latinamerika” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 5

Erdei Flóra

Média/kommunikáció szakirányos hallgató, Mathias Corvinus Collegium

Mikor lehet sikeres a Déli Nyitás?

2015. augusztus 12.

Magyarország Kormánya március elején javasolta a Déli Nyitás stratégiájának elindítását, melynek fókuszában a feltörekvő afrikai és latin-amerikai országokban rejlő gazdasági lehetőségek kiaknázása áll. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a magyar kormány politikája nem kuriózum, hiszen hazánk mellett Európa és a világ több más országa is hasonló célt fogalmazott meg. Elég csak Francois Hollande francia elnök májusi, Kubában tett látogatására vagy Szerbia Afrikához fűződő gazdasági kapcsolatainak erősítésre gondolnunk. Vannak azonban, akik szerint Magyarország túl későn eszmélt, hiszen a latin-amerikai térség közelmúltban tapasztalt robbanásszerű gazdasági növekedése folyamatosan lassul. Jogosan merül fel a kérdés, vajon milyen kilátásaink lehetnek egy olyan régióban, melybe kivitelünk mindössze 1,1%-a irányult az elmúlt évben.

A természeti erőforrásokban illetve a mezőgazdaságban rejlő potenciál jelenti Latin-Amerika és a karibi övezet elsődleges világpiaci vonzerejét. Ugyanakkor a térség gazdaságát vizsgáló legfrissebb, a Nemzetközi Valutaalap által készített előrejelzés erre az évre csupán 0,9%-os növekedési ütemmel számol.  Főként a 2000-es években még a fejlődés motorjának számító nyersanyag exportáló országok (Argentína, Brazília, Venezuela) növekedése lassul. Őket ugyanis különösen érzékenyen érinti fő kiviteli cikkeik világpiaci árának zuhanása. Helyzetüket tovább súlyosbítják a társadalmi elégedetlenség nyomán egyre erősödő belpolitikai feszültségek. Ezzel szemben várhatóan a térség átlagos növekedési rátájánál nagyobb ütemben tud bővülni a nettó nyersanyag importáló országok gazdasága, melynek további lökést adhat az Egyesült Államok újbóli növekedési pályára állása. Azonban a stagnálás elkerülése érdekében elengedhetetlenek a strukturális reformok, illetve a világszintű ellátási láncokba való bekapcsolódás. Az utóbbi években megnövekedett bányászati termékek iránti ázsiai kereslet hatására a latin-amerikai országok kissé elfordultak hagyományos kereskedelmi partnereiktől (USA, Európa).

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Kudarcos unortodoxia Dél-Amerikában

2016. augusztus 30.

Magyarország politikai, gazdasági elitje jól teszi, ha vigyázó szemét Latin-Amerikára veti. A kontinensen zajló események ugyanis drámai módon mutatják, mennyire ingatag lehet a gazdasági erőközpontokkal szembeszálló unortodoxia. A latin-amerikai „innovatív” gazdaság- és energiapolitikai modell egyelőre vesztésre áll, Venezuelában és Ecuadorban már mindennaposak az áramkimaradások, utcai tiltakozásokkal is megspékelve. Argentína gazdasága és közszolgáltatásai még nyögik a sokadik pénzügyi válság következményeit, Ortega rezsimje a kínaiak által építendő nicaraguai csatorna miatt inog. Az ecuadori és nicaraguai kínai gazdasági nyomulás sem tetszik a helyi társadalomnak, és ennek fényében illuzórikus a gazdasági függetlenség programja.

Pedig a kezdet azt mutatta, hogy Latin-Amerikára új kor köszönt. A 2000-es évek elején a régió „bevörösödött”. Mindenütt, Kolumbia kivételével, szocialista, vagy legalábbis szocialisztikus jellegű rezsimek kerültek hatalomra, olykor USA-ellenes (Venezuela) vagy indián nacionalista színezettel (Bolívia). Mindez természetes ellenhatása volt a „washingtoni konszenzus” néven ismert folyamatnak, amely az 1990-es években a dereguláció-privatizáció-megtakarítás neoliberális szentháromságát írta elő a latin-amerikai országok számára. A Washingtonból diktált, és az amerikai pénzügyi körök által receptként kínált neoliberális gazdasági elvek szolgai másolása nem vezetett az ötszáz éves félperifériás gazdasági helyzet felszámolásához, hiszen a 90-es években tovább nőtt a különbség az amerikai kontinens északi és déli fele között.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Mit keres Irán Latin-Amerikában?

2016. szeptember 26.

Hiába vagyunk túl a nukleáris megállapodáson, és tűnnek el fokozatosan az Irán elleni szankciók, Teherán továbbra is azon dolgozik, hogy megszilárdítsa jelenlétét Dél-Amerika Washington-kritikus országaiban. Az amerikai elnökválasztás, a közel-keleti konfliktusok, a migrációs helyzet, és a Brexit utáni esélylatolgatások mellett lassan el is tűnt Irán a közbeszédből, annak ellenére, hogy a teheráni diplomácia feje, Mohammad Javad Zarif több államot érintő latin-amerikai körutazást tett idén augusztusban. Pedig érdemes lehet megvizsgálni, mit is keres Irán Latin-Amerikában.

Az Iráni Iszlám Köztársaság és Latin-Amerika államai hosszú, főként Teherán által dominált kapcsolatra tekintenek vissza. Iránnak a szankciók időszakában a latin rezsimek teret biztosítottak arra, hogy az Egyesült Államok hátsó kertjében bújtatott fenyegetést jelentsenek Washington számára. Egy 2013-as argentin vádirat szerint Irán az 1980-as évek óta titkosszolgálati és hadműveleti központokat hozott létre nyolc államban, köztük Brazíliában, Chilében és Kolumbiában. 1992 óta számos merényletet és merényletkísérletet hoztak összefüggésbe Teheránnal vagy Teherán által támogatott merénylők nevével, többek között az Adel al-Jubeir, Szaúd-Arábia washingtoni nagykövete elleni gyilkossági kísérletet. Az iszlám köztársaság mindent tagad, sőt, az egyik merénylet kivizsgálására külön vizsgálóbizottságot állított fel Argentínával együttműködve.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Tágra zárt kapuk Spanyolországban

2016. október 04.

2005 szeptemberében megismerhettük, hogy milyen az, amikor Európa határait meg kell védeni. Az év első kilenc hónapjában 11 ezer migráns ostromolta a világ legerősebb kerítésrendszerének is tartott zárat Spanyolország és Marokkó határán Ceutánál és Melillánál. E két város több mint 400 éve spanyol befolyás alatt áll és enklávét, egyfajta erődöt képeznek Afrikában, Európa szárazföldi határán. A 2005-ös támadások csak az év októberének végére szűntek meg, a kerítésnél azonban több mint 14 migráns vesztette életét: ők a spanyol gumi- és a marokkói éles lövedékek tüze közé kerültek.

Céljuk, a menedékkérelem benyújtása sok esetben csak a kerítésen való átjutást követően volt lehetséges. Ez azonban ritkán történik meg, mivel a migránsok általában fáradtság miatt a kerítések tetején vagy azok között rekednek. A határzárat az itt keletkező súlyos sérülések miatt a kritikusok csak szégyenfalként emlegetik. Technikai szempontból azonban a határőrségnek nincs szégyenkezni valója: a hatóságok a három vonalban húzódó hat méter magas kerítések nyomvonalán kiirtották a növényzetet, négyszáz méterenként pedig éjjellátó kamerákkal és iránymikrofonokkal felszerelt őrtornyokból fürkészik az éjszaka leple alatt közeledőket.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Sikeres népszavazás helyett Nobel-díj

2016. október 26.

Október 2-a nem csak Magyarországon szólt a népszavazásról. Több mint ötven éve tartó, 220 ezer halálos áldozatot követelő polgárháborút zárhatott volna le Kolumbiában a kormány és a Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) nevet viselő szélsőbaloldali gerillaszervezet által aláírt békeszerződésről szóló referendum. A szavazók szűk többsége azonban elutasította a tervezetet, így Juan Manuel Santos elnök békét nem, csupán Nobel-békedíjat tud felmutatni. Legalábbis egyelőre.

Szeptember 26-án nagyszabású és pátoszt sem nélkülöző ceremónia keretében írta alá Kolumbia elnöke Juan Manuel Santos és Rodrigó Londono (alias Timochenko), a FARC vezetője az 1964-ben kezdődő polgárháború lezárására hivatott békemegállapodást. A széleskörű nemzetközi támogatás mellett zajló, négyéves tárgyalássorozat zárókövének felhelyezését a helyszínen, Cartagenában tekintette meg többek között John Kerry amerikai külügyminiszter, Raúl Castro kubai elnök, Ban Ki Mun az ENSZ főtitkára, valamint latin-amerikai állam- és kormányfők egész sora. Hiába azonban a nemzetközi szereplők és a szembenálló felek egy irányba mutató elhatározása, a 37 százalékos részvétel mellett megtartott népszavazáson a kolumbiai választók 50,2 százalékban a szerződés ellen foglaltak állást. A közvélemény-kutatások ugyan szoros eredményt vetítettek előre, a nemek győzelme mégis meglepetést okozott.

Teljes cikk