Amikor a 2011. október 23-án a felkelést vezető Nemzeti Átmenti Tanács bejelentette az ország felszabadulását, a nemzetközi közösség még abban reménykedhetett, hogy végrehajtható az akkor meghirdetett alkotmányozási folyamat, hamar világossá vált azonban, hogy a törzsi alapon szerveződő, etnikailag és regionális értelemben is megosztott líbiai társadalom esetében ez nem lehet több puszta vágyálomnál. 2012 júliusában ugyan sor került az Általános Nemzeti Kongresszus megválasztására, valódi központi hatalomgyakorlásra azonban sem ez a testület, sem a kormány nem volt képes, amelynek tagjai mindenekelőtt a lokális és regionális fegyveres erők és politikai csoportosulások közötti érzékeny egyensúly megteremtése szerint kerültek kiválasztásra.