kuba” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 3

Egyezség Kubával

2015. április 13.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Valamikor a hetvenes évek végén a nyugati rokonoktól kaptam egy könyvet, ami a kubai vitorláséletről szól, leginkább a Csillaghajó osztály 1955-ös világbajnokságáról. A fekete-fehér fotókon a karibi hangulaton túl a nagy jólét nyomai látszottak, persze hogy is lehetett volna ez másként a vitorlásklubokban. Kuba egyébként akkoriban a Móricz Zsigmond körtér környékén feltűnő jelenségnek számító cérnagyári munkáslányok és a népek barátsága iránt elkötelezett szocialista Magyarország téli C-vitamin ellátását javítani hivatott narancs képében jelent meg a mindennapokban – abszolút jó képet kialakítva ezzel a szigetországról. A Che Guevara kultusz s persze a forradalmi politikai valóságról szóló hírek gimnáziumi éveim végére rátelepedtek e pozitív országimázsra, de az a bizonyos vitorlás könyv, valamint Hemingway és öreg halásza iránti vonzódásom kíváncsivá tett: vajon hogy lehet a karibi temperamentumot a szocializmus szürkeségével összeegyeztetni?

A válaszra nem kellett sokáig várni, mert 1983-ban eljutottam a szigetországba, ahol bár számtalanszor elhangzott „az elnyomó Batista-rezsim” szófordulat, az ország működőképes része még a forradalom előtti időkből maradt ott, beleértve a szállodákat, és főleg az autókat. A Hotel Nacional bárjában játszó Irakere együttes zenéjének nagyszerűsége – és persze a rum - még azokat a szovjet hivatalosságokat is láthatóan magával ragadta, akik amúgy igen szigorú arckifejezéssel jöttek-mentek az art deco épület falai között. Egyszer a lift helyett a lépcsőházon át akartam lejutni a hallba, amikor is az egyik tengerre néző ablakban egy géppuskafészek látványa lepett meg. A katonai ellenőrzés nem csak az esetleg támadni próbáló amerikai imperialisták felfedezését szolgálta, hanem főleg a közeli Florida partjaira elvágyódó kubaiak szemmel tartása miatt volt fontos. Ezek után nem csodálkoztam, hogy a korábban oly virágzó vitorlás-élet is megszűnt, csak a parti őrség naszádjai cirkáltak a láthatáron. Tizegynéhány évvel később a floridai Key Westen mindent megtudhattam a kubai parti őrség viselt dolgairól, a menekültek sorsáról, s persze a kubai politikai helyzet alakulásáról is.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Egyházi csúcstalálkozó a havannai VIP-váróban

2016. február 11.

A Ferenc pápa és Kirill orosz pátriárka közötti találkozóra február 12-én Kubában, Havannában kerül sor, a római katolikus egyházfő mexikói apostoli látogatása előtt. Az „egyházi csúcstalálkozót” mind a politikai vezetés, mind pedig a közvélemény nagy várakozása előzi meg. Mint ismeretes, a találkozó hosszú tárgyalási folyamat eredménye: már II. János Pál, majd XVI. Benedek pápa is próbálkozott azzal, hogy az ortodox világ és a római katolikus világegyház vezetői között létrejöjjön a megbeszélés. A kezdeményezésben némi magyar érintettség is van, hisz sokáig abban reménykedtünk, hogy Pannonhalmán, Szent Márton hegyén fog majd kezet a két egyházfő. Mindhiába. Most mindez megvalósulni látszik – Pannonhalmához képest egy sokkal gyökértelenebb, elidegenedettebb környezetben, a kubai főváros repülőterén. A találkozó valóban rendkívüli, és rendkívüli a helyszín is: ki gondolta volna a világkommunizmus összeomlása után 20-25 évvel, hogy a 21. század elején egy ilyen súlyú összejövetel épp Kubában jön létre?

Mik lehetnek – az egyébként a Putyin által is szorgalmazott – találkozó létrejöttének okai? Ortodox egyházi körök szerint a keresztény népesség közel-keleti genocídiuma tette halaszthatatlanná az eszmecserét. Egyértelműnek tűnik: az Iszlám Állam brutalitása, és talán az Európát elárasztó „népvándorlási hullám” azok az okok, amelyek elindították egymás felé Kelet és Nyugat világegyházainak vezetőit.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Obama Kubában

2016. március 24.

„Azért jöttem, hogy eltemessem a hidegháború utolsó maradványát az amerikai kontinensen.” Barack Obama fogalmazott így kedden Havannában. Az 1928-ban csatahajón érkező Calvin Coolidge óta Obama az első hivatalban lévő amerikai elnök, aki hivatalos látogatást tesz a szigetországban. A kétnapos vizit egyfajta betetőzése annak az enyhülési folyamatnak, amely 2014-ben vette kezdetét a két ország között, a folytatás azonban az amerikai belpolitika, így a közelgő elnökválasztás és a kongresszusi erőviszonyok alakulásának függvénye.

Amikor a hidegháború lezárásáról beszélünk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni Kubáról és az Egyesült Államokról. Közel negyed századnak kellett eltelnie a kétpólusú világrend felbomlása után, mire mind kubai, mind amerikai oldalon megszületett a politikai elhatározás a két ország kapcsolatának normalizálására. Mondani sem kell, súlyosan terhelt kapcsolatról van szó. Az egyik oldalon a külső gazdasági és politikai elnyomás, valamint a rendszer erőszakos megdöntésére tett kísérlet emlékezetéből fakadó frusztráció és bizalmatlanság, a másik oldalon a szomszédban burjánzó ellenséges ideológia és a közvetlen biztonságot fenyegető fegyverkezés rémképe. A Disznó-öböl és a rakétaválság miatt kialakult szembenállást aztán az 1962-ben teljessé váló amerikai gazdasági és pénzügyi embargó és a merev álláspontok felülvizsgálatával járó arcvesztéstől való félelem tartósította. Az Egyesült Államok emellett a demokrácia és emberi jogok érdekében történő kiállás, valamint az egyre nagyobb létszámú és politikai érdekérvényesítő képességgel rendelkező, a Castro-rezsim üldözöttjeiből és kárvallottjaiból álló kubai emigráns közösség miatt sem engedhette meg magának a közeledést. Az amerikai vezetés ezen kívül valóban abból indulhatott ki, hogy a Kubát gazdaságilag kivéreztető embargó hatékony eszköze lehet a legszűkebb érdekszféráján belül létrehozott ellenséges rendszer felszámolásának.

Teljes cikk