krímfélsziget” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Jobb félni, mint megijedni: baltikumi helyzetkép 2015 tavaszán

2015. március 19.

A Baltikumban még élnek a múlt történelmi reflexei. Aggódnak, ha Oroszország az izmait mutogatja. Márpedig ez zajlik már jó ideje. A NATO-tagság okán azonban már nincs túl sok ok a félelemre. Tallinnban, Rigában és Vilniusban ugyanakkor nagyon is tisztában vannak azzal, hogy új geopolitikai helyzet van kialakulóban a Fekete- és a Balti-tenger között. Az ukránok, moldovaiak és georgiaiak nyugati fordulata a moszkvai vezetőknek nem tetszik: szerintük a Nyugat (NATO és EU) tört be az ő érdekszférájukba és Washington-Brüsszel az okozói a jelenlegi feszült helyzetnek. Úgy tűnik, Moszkvában elfelejtik, hogy 1989-1991 között nem született újabb Jaltai Egyezmény és a térség népei szabadon dönthetnek sorsukról. A balti népek vezetői szerint a térségben nem szabad engedni Moszkvának, még ha annak ára is van, mert a Krím-félsziget annexióját újabb is követheti. Épp ezért erősítik védelmi képességeiket NATO szövetségeseik segítségével is, mert azt vallják: jobb félni, mint megijedni.

A balti államokban – Észtország, Lettország és Litvánia – félnek Oroszországtól. Joggal. Moszkva hadgyakorlatai hazájuk közelében, az orosz flotta folyamatos felségvíz-sértései, a délkelet-ukrajnai szakadároknak nyújtott segítség, no meg persze a Krím-félsziget annektálása, nemcsak a Baltikumban, hanem szerte a világban minden biztonságpolitikai szakértőt gondolkozásra késztet. Hol van az a határ, ahol az orosz politikai-katonai gépezet megáll? Jó lenne, ha a Minszki Megállapodás tartós fegyvernyugvást hozna Ukrajnában s pont kerülne a „kis hidegháború” végére. Egyelőre azonban nem ez a helyzet. Oroszország és Georgia között, Moszkva abháziai és oszétiai beavatkozását követően egyfajta „hideg béke” lett. Vajon ez lesz Délkelet-Ukrajnában is? Vagy az orosz gépezet valamilyen irányba még tovább mozdul?

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Varsó és Moszkva közt – a padlón?

2016. október 29.

Október 24-én az ambiciózus lengyel gazdasági miniszter, Mateusz Morawiecki Minszkben tett látogatást, ahol Lukasenkó államelnökkel a lengyel-belorusz gazdasági kapcsolatok újragombolásáról egyeztettek. A megállapodás értelmében lengyel vállalatok kapcsolódhatnak be a fehérorosz privatizáció folyamatába, mely Lengyelország gazdasági erőterének keleti kitolódását eredményezné. Ez a lehetőség ugyanakkor nem csak a lengyel befektetőknek, hanem az expanzív Oroszország árnyékában tevékenykedő fehérorosz kormány számára is szélesebb mozgásteret biztosít. Minszk jól láthatóan a Varsó és Moszkva közötti egyensúly kialakítására törekszik. Mindez Oroszország gazdasági háttérbe szorulását eredményezheti.

A rendszerváltás utáni lengyel szomszédságpolitika térképén a „keleti politika” jegyében a közel 400 ezer kisebbségi lengyel otthonának számító Fehéroroszország folyamatosan központi helyen szerepelt. A kezdeti egymásratalálást azonban Lukasenkó (vagy helyesebben, Lukasenka) 1994-es hatalomra kerülése után – főként a lengyel kisebbséget ért sérelmek miatt – drasztikus elhidegülés követte. A két ország közötti kapcsolatok elsőként csak a 2008-as gazdasági válság hatására kezdtek normalizálódni, amikor Lukasenkó az Európai Unió által ugyanebben az évben meghirdetett Keleti Partnerség szomszédságpolitikája felé orientálódott, mely energetikai tranzitországként Belorussziát jelentős geostratégiai előnyökkel kecsegtette. Mindez Fehéroroszország „azerbajdzsenizációs” folyamatának kezdetét jelentette, vagyis az addig Európa „utolsó diktatúrájának” tartott állam fokozatosan olyan európai szereplővé vált, mellyel a pária szerepét maga mögött hagyva bizonyos politikai és gazdasági kérdésekben sikeres együttműködést lehet kialakítani.

Teljes cikk