kormányalakítás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 4

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Spanyolország választott, de nem döntött

2015. december 22.

Amit minden elemző és felmérés várt, bekövetkezett: megszűnt a kétpártrendszer az Ibériai-félsziget nagyobbik államában. A spanyol demokrácia 37 éve eddig arról szólt, hogy hol a Néppárt (PP), hol a szocialisták (PSOE) ragadták magukhoz a kormányrudat, néha rászorulva kis tartományi nacionalista pártok többnyire külső támogatására. Ennek annyiban vége, hogy megjelent két középerő, a szélsőbaloldali, anarchista Podemos, illetve a liberális Ciudadanos. Forradalom azonban nincs, a hagyományos két párt a parlamenti mandátumok 61%-át birtokolja. A régi kasztot tehát nem dobták ki a spanyolok, csak egy kis vérfrissítést vittek a rendszerbe. No és tették ezzel szinte megoldhatatlanná a kormányalakítás című feladványt. Az üzenet egyértelmű: tessék végre egymással szóba állni és politikát csinálni!

A jelenleg kormányzó spanyol Néppárt a voksok 28,7%-ának megszerzésével egyértelműen, a második helyezett szocialistákra közel 7%-ot verve megnyerte a választásokat, ami négyéves válságmenedzselést követően, a komoly vérveszteség – három és fél millióval kevesebb szavazat – ellenére komoly siker. Az azonban, hogy ki ülhet be a Moncloa palotába, nyitott kérdés. A PP elvesztette a kormányalakítás szempontjából döntő jelentőségű abszolút többségét az alsóházban, a Kongresszusban, hiába tartotta meg ugyanezt a Szenátusban. A szocialisták, bár maradtak másodikak, történelmük legrosszabb eredményét érték el (22,02%; 90 mandátum, 1,5 millióval kevesebb szavazat, mint 2011-ben). A választások nagy „nyertese” a szélsőbaloldali Podemos („Meg tudjuk csinálni”), amely új erőként, okos kampánnyal, középre húzódva, a becsléseken felül teljesítve ért el harmadik helyezést (20,66%; 69 mandátum). A várakozásokhoz és mérésekhez képest rosszabbul szerepelt a feltörekvő, szintén új, a médiában a Podemoshoz hasonlóan futtatott liberális párt, a Ciudadanos (C’s, „Polgárok”, 13,8%, 40 mandátum). Így aztán egyik ideológiailag egymáshoz viszonylag közel álló pártcsoportnak sincs megfelelő többsége (a 350 fős törvényhozásban 176 mandátum). Kormányozni, vagy akár csak miniszterelnököt beiktatni így vagy az ideológiai palettán átnyúlva lehet csak, vagy a nemzetiségi pártok támogatásával, ami erősen megnöveli a zsarolási potenciáljukat.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Horvátország jobbra tart

2016. január 28.

A múlt héten, 2016. január 22-én megalakult az új horvát kormány. Több mint két hónapig tartottak a kormányalakítási tárgyalások. A múlt évi, a 2015. november 8-i választásokon a jobbközép Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) a vele együtt induló „Hazaszeretet Koalíciója” nevű választási szövetség és a 2011 óta kormányzó Horvát Szociáldemokrata Párt (SPD) vezette „Növekvő Horvátország” választási koalíció fej-fej mellett végzett. A 151 tagú zágrábi parlamentben mindkét blokknak 56-56 képviselője lett. A választásokon harmadikként bejutó Most/Híd („Független Listák Hídja) nevű, elsődlegesen dalmáciai regionális mozgalom így a zágrábi kormányalakításban a mérleg nyelve lett, mert nekik 19 parlamenti szék jutott. Szinte hetente változott a helyzet, hogy a MOST melyik blokkot választja. Végül a HDZ mellett döntöttek, s ezzel megnyílt az út az új parlament összehívásához, amelyre 2015. december 28-án került sor. Ezt követően 30 nap állt a törvényhozás rendelkezésére, hogy az új kormányt és annak programját elfogadja. Szinte egész Horvátország fellélegzett múlt pénteken, amikor az új kabinet végre letette esküjét.

Az új miniszterelnök egy párton kívüli üzletember lett, Tihomir Orešković, aki bár 1966-ban Zágrábban született, de eddigi élete nagy részét Kanadában élte, a horvát mellett kanadai állampolgársággal is rendelkezik. Hat-hét éve tért csak vissza szülőhazájába, hogy a horvát gyógyszeripar egyik vezető személyisége legyen. A mai világban elég ritka, hogy egy párton kívüli vegyész-gyógyszerész kormányfői székbe üljön. De ez Horvátországban sem egyszerű történet. A HDZ-MOST koalíciós megállapodás összehozása nem volt könnyű feladat. A MOST ugyanis kizárta azt, hogy a HDZ adja a kormányfőt, a pártelnök Tomislav Karamarko jelölését határozottan elutasította. Nyilván a HDZ sem ment bele abba, hogy a MOST adjon miniszterelnököt. A patthelyzetet Kolinda Grabar-Kitarović, Horvátország energikus elnök asszonya oldotta meg, aki Tihomir Orešković, TEVA vezérigazgatót jelölte, s ezt az alakuló kormánykoalíció tagjaival elfogadtatta.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Francia kormányátalakítás – ellentmondásokkal

2016. február 15.

Szkepticizmus, irónia, kiábrándultság, elkeseredés. Leginkább ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni François Hollande február 11-én bejelentett kormányátalakítási döntését, amellyel hivatalosan megalakult Manuel Valls harmadik kormánya. Az átalakítás céljaként az utóbbi hónapokban meglazult kormányegység helyreállítását, valamint a törvények elfogadásához szükséges stabilabb parlamenti támogatás biztosítását lehet megnevezni. A döntés eredménye azonban nem lett más, mint egy külügyminiszterré kinevezett ex-miniszterelnök, aki neheztel a kormányfőre, 3 zöldpárti kormánytag, akiket a saját pártjuk páriaként kezel, valamint egy sértett gazdasági miniszter, akit népszerűsége ellenére háttérbe szorítottak. Finoman szólva sem remek válogatás, amelynél a választások előtt másfél évvel nem lehet jobbat kívánni a jobboldali ellenzék számára.

A második Valls kormány átalakítása - kis túlzással - törvényszerűnek tekinthető. A kormányzati személycserékre már régóta számítani lehetett, mivel a köztársasági elnök által kezdeményezett állampolgársági alkotmánymódosító javaslat drasztikus szigora miatt a Szocialista Párt mellett Taubira ex-igazságügyi miniszter ellenállásán keresztül a kormány egységét is kikezdte. Mindez a kormányzat teljes döntésképtelenségét eredményezte, amely a terrorizmus elleni – hivatalosan is deklarált - harc kellős közepén álló francia politikai elitről katasztrofális képet közvetített.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Az ellentétek koalíciója

2016. március 22.

A március 5-én tartott szlovák parlamenti választást követően a győztes Robert Fico nehéz helyzetbe került. Pártja, a Smer ugyanis a várakozásokkal ellentétben alulteljesített, ezért a kormányzati többség kialakítása érdekében négypárti egyeztetésre kényszerült, amelyben a Bugár Béla vezette Most-Híd, a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS), illetve a most debütáló jobboldali Sieť vett részt. A koalíciós tárgyalásra végül a Most-Híd március 19-i Országos Tanácsa tett pontot, amely nagy többséggel hagyta jóvá a párt kormánykoalíciós csatlakozását. A nacionalisták, a multietnikus értékrendet valló Most-Híd, valamint a Sieť jobboldali képviselői által képviselt különböző érdekek azonban könnyen felerősíthetik a négypárti koalíción belüli törésvonalakat, amelyek a történelmi tapasztalatok tükrében a nemzetiségi ellentétek kiéleződését eredményezhetik. Mindez Szlovákia stabil kormányzásában, valamint a közelgő szlovák uniós elnökség sikerességében csak a negatív várakozásokat erősíti.

A március 5-i szlovák parlamenti választásokat követően mindenki számára egyértelmű volt, hogy a Robert Fico vezette Smer vereséggel felérő választási győzelme miatt a jelenlegi kormányzópárt minimum hárompárti koalíció létrehozásával biztosíthatja a kormányalakításhoz szükséges parlamenti többséget. A hárompárti forgatókönyv azonban legkönnyebben a két nacionalista párt, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS), illetve az új alakulatnak számító szélsőséges Kotleba-Mi Szlovákiánk Néppárt bevonásával valósulhatott volna meg, amely Ficot mind nemzetközileg, mind pedig belpolitikailag teljes elszigeteléssel fenyegette. A kormányfőnek ezért szükségszerűen nyitni kellett a négypárti megoldás felé, amely hosszas tárgyalások eredményeképpen a Most-Híd, az SNS és az „újonc” Sieť bevonásával március közepén egy négypárti koalíciós egyezményben csúcsosodott ki.

Teljes cikk