A Kongói Demokratikus Köztársaság közel 2,3 millió négyzetkilométeren elterülő szubszaharai állam, mely – hasonlóan további tizenhat afrikai térséghez – 1960-ban nyerte el függetlenségét volt gyarmatosítóitól, a belgáktól. Néhány év politikai kísérletezéseinek végére tett pontot 1965 novemberében Mobutu Sese Seko (született: Joseph-Désiré Mobutu), aki államcsínnyel (második ízben) magához ragadta a hatalmat. Mobutu egyeduralma alatt az ellenzéki gondolat csíráját is igyekezett kiírtani az általa Zaire-ra keresztelt állam társadalmából. Rezsimére találóan a „kleptokrácia” kifejezés illeszthető: a „tolvajuralom” szinte semmi másról nem szólt, mint arról, hogy Mobutu és szűk klientúrája (de legfőképpen családja) hihetetlenül meggazdagodjon, eltékozolva az állami vagyont, az ásványkincsekből származtatható bevételek jelentős részét, óriási adóssággödörbe lökve országát. Mindezekkel párosult, hogy Mobutu szisztematikusan űzte el az országból a külföldi befektetőket-donorokat – pedig éppen a külföldi tőkebefektetések volumenének emelése a célja a ma hatalmon lévő vezetésnek. A több mint három évtizedig, egészen 1997-ig uralkodó államfő az Afrika valaha volt legkorruptabb vezetője címet (ha lenne ilyen) is kivívta magának. Hatalmát a luba népcsoporthoz tartozó Laurent-Désiré Kabila döntötte meg, akit viszont 2001, január 16-án közvetlen testőrségének egyik tagja gyilkolt meg. Néhány nappal később fia, az ifjabb Kabila került hatalomra.