koalíció” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 6

Kalandos út a politikai szalonképességhez

2015. június 08.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az a tény, hogy az eddig radikálisnak, euroszkeptikusnak, szélsőjobboldalinak mondott Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a szomszédos Burgenlandban koalícióra lép a szociáldemokratákkal (SPÖ), új minőséget hoz az eddigi pártpolitikai gyakorlatba. A kormányzati felhatalmazás érdekében létrehozott szövetség baloldali áldással vonja be a hatalomba azt a társaságot, akit eddig baloldali körökben csak lesütött szemmel volt szabad emlegetni, vagy fennhangon kellett gyalázni. Sőt, a szociáldemokraták választási kampányában még fenyegetésként is elhangzott, hogy kellő baloldali támogatottság hiányában az Osztrák Néppárt (ÖVP) majd jól összeáll az FPÖ-vel, és akkor újra akkora cirkusz lesz, mint 2000-ben, amikor Schüssel kancellár Haider pártját vonta be a szövetségi kormányba. Ehhez képest Burgenlandban napok alatt sikerült létrehozni az „unortodox” együttműködést. A Rubicont nem lehet persze csak úgy, minden magyarázkodás nélkül átlépni.

Németországban és Ausztriában előszeretettel kifogásolják a magyar politika túlzottan konfliktusos voltát. Az ilyen polémiák során magyarázatként előkerülnek a rendszerváltás nem kibeszélt problémái, a felelősségre vonás elmaradása, a pártrendszer jellegzetességei, ám a megértést leggyakrabban az segíti, ha megpróbáljuk elmagyarázni: a mi politikai berendezkedésünk döntően más, mint az övék. A föderális államokban ugyanis a szövetségi és a tartományi szint gyakran eltérő koalíciós konstellációi nagyobb óvatosságra intik a politikai szereplőket. Sosem lehet tudni ugyanis, hogy mikor, melyik szinten, melyik párttal kell majd a parlamenti többséget összerakni. Ennek megfelelően az ádáz ellenségeskedés helyett óvatosabban konfrontálódnak egymással a politikai szereplők.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Koalíciós kényszer Törökországban

2015. június 09.

Sokan számítottak arra, hogy az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) a június 7-i parlamenti választásokon kétharmada lesz, s ezt követően Recep Tayyip Erdogan elnök, alkotmánymódosítással elnöki köztársaságot vezethet be Törökországban. Kevesen hallották meg a szakértők szavát, mely szerint ez lehetetlen, mert a török választási szociológia mást mond. A voksolás nagy nyertese a délkelet-anatóliai kurdok Népi Demokrácia Pártja (HDP) lett, amely átlépte a parlamentbe jutás igen magas, 10 százalékos küszöbét. Hiába kapott az AKP a szavazóktól 41 százalékot, egyedül nem tud kormányozni, mint tette ezt mindeddig 14 éven át. Koalíciós partnerre van tehát szüksége. Csak az melyik párt legyen? De ha meg is van a koalíciós társ, lehet-e olyan kormányprogramot alkotni, amelyet mindkét fél tartósan el tud fogadni, végre akar hajtani?

Törökországban vasárnap új nemzetgyűlést választottak. A tét nagy volt, de leginkább arról szólt, hogy a jelenlegi kormánypárt (Igazság és Fejlődés Pártja, AKP) képes lesz-e 2001, 2007 és 2011 után úgy nyerni, hogy egyedül alakíthasson kormányt. Az AKP győzött, de a voksok 41 százalékával, amely „csak” 258 helyet jelent az 550 fős Nagy Nemzetgyűlésben. Így a parlamenti többséghez (276 szék) még 18 képviselő hiányzik.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Kékből bíborba? Spanyolország két választás között

2015. június 18.

A hétvégén iktatták be Hispániában az új polgármestereket. A május 24-ei önkormányzati és részleges tartományi választásokat a szavazatok számát tekintve ugyan a kormányzó Néppárt (PP) nyerte, de győzelme „pirruszi”, hiszen csak relatív többséget ért el. Az ellenzéki, többnyire radikális baloldali formációk paktumok révén saját jelöltjeiket juttatják a legnagyobb városok polgármesteri székébe. A koalíciókötés fortélyait most tanulja a kétpártrendszerhez szokott ország.

2011-ben majdnem olyannyira kék lett Spanyolország választási térképe, mint amennyire narancssárga Magyarországé 2010-ben és 2014-ben. A Néppárt (PP) akkor, ha nem is kétharmados, de kényelmes abszolút többséget szerzett a parlamenti választásokon, s fél évvel korábban az önkormányzatiakon is. A spanyoloknak akkorra ugyanis elegük lett a két cikluson át kormányzó szocialistákból (PSOE), és a PP-nek szavaztak bizalmat. A jobbközép kormánynak – kissé ismerős – a válságkezelés jutott: elszabadult deficit, szárnyaló munkanélküliség, bankcsőd, sőt, államcsőd közeli helyzet. A legtöbben, főleg külföldön, de a nagy ibériai cégek egy része is, igyekeztek rávenni Rajoy miniszterelnököt, hogy kérjen mentőcsomagot, de ő ezt okos manőverekkel elhárította. Végül egy bankszanálási alapot kaptak, s megúszták program nélkül. Ortodox gazdaságpolitikával, komoly szerkezeti reformokkal az ország ki is kecmergett a legrosszabból; minden előrejelzés szerint 3 százalék feletti lesz idén a növekedés, csökken a hiány, apad a munkanélküliség. A kormánypárt retorikája pontosan ezekre az eredményekre épít, ezektől várja az idei politikai megmérettetéseken, hogy újrázhasson és folytathassa a munkát.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Törökország újra választ. A tét nagy!

2015. augusztus 24.

Hatalmas belső küzdelem zajlik Törökországban. A június 7-i parlamenti választások után a Nagy Nemzetgyűlés pártjainak nem sikerült kormányt alakítaniuk. A török választók november 1-én ismét a szavazóurnák elé járulnak. Az ország legerősebb és meghatározó politikai mozgalma, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) júniusban közel 41 százalékot szerzett, ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a párt két korábbi ciklusához hasonlóan önállóan kormányozzon. Az AKP-től a legtöbb voksot a kurdok Népi Demokrácia Pártja (HDP) vette el, 13 százalékot szereztek. Recep Tayyip Erdogan elnök pártja az új megmérettetésen elsősorban nekik akar visszavágni és pártja kurd szavazóinak elpártolt részét visszaszerezni.

Közben ettől függetlenül Délkelet-Anatóliában áldatlan viszonyok alakultak ki. Ennek egyik kiváltója az, hogy Ankara vonakodik az Iszlám Állam ellen harcoló szíriai kurdoknak jelentősebb katonai segítséget nyújtani. A másik ok pedig az, hogy a török állammal évtizedes harcban álló PKK vagy annak egyes parancsnokai felrúgták a több éve tartó fegyverszünetet. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a békétlenség miként hat a térség kurdjaira, akiknek többsége mind ez ideig támogatója volt az AKP-nek: vagy azért mert az szakított a kemalista nacionalizmussal és szekularizmussal, vagy azért mert a saját érdekeit Ankara területfejlesztési programjaiban látta visszaköszönni. A HDP új útra vitte a kurd politikát: parlamenti kérdéssé tette. November 1-én két dolog is eldől Törökországban: van-e tovább út az egy párti kormányzásban, van-e tovább út a kurd kérdés parlamenti szinten való kezelésében.  

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Horvátország jobbra tart

2016. január 28.

A múlt héten, 2016. január 22-én megalakult az új horvát kormány. Több mint két hónapig tartottak a kormányalakítási tárgyalások. A múlt évi, a 2015. november 8-i választásokon a jobbközép Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) a vele együtt induló „Hazaszeretet Koalíciója” nevű választási szövetség és a 2011 óta kormányzó Horvát Szociáldemokrata Párt (SPD) vezette „Növekvő Horvátország” választási koalíció fej-fej mellett végzett. A 151 tagú zágrábi parlamentben mindkét blokknak 56-56 képviselője lett. A választásokon harmadikként bejutó Most/Híd („Független Listák Hídja) nevű, elsődlegesen dalmáciai regionális mozgalom így a zágrábi kormányalakításban a mérleg nyelve lett, mert nekik 19 parlamenti szék jutott. Szinte hetente változott a helyzet, hogy a MOST melyik blokkot választja. Végül a HDZ mellett döntöttek, s ezzel megnyílt az út az új parlament összehívásához, amelyre 2015. december 28-án került sor. Ezt követően 30 nap állt a törvényhozás rendelkezésére, hogy az új kormányt és annak programját elfogadja. Szinte egész Horvátország fellélegzett múlt pénteken, amikor az új kabinet végre letette esküjét.

Az új miniszterelnök egy párton kívüli üzletember lett, Tihomir Orešković, aki bár 1966-ban Zágrábban született, de eddigi élete nagy részét Kanadában élte, a horvát mellett kanadai állampolgársággal is rendelkezik. Hat-hét éve tért csak vissza szülőhazájába, hogy a horvát gyógyszeripar egyik vezető személyisége legyen. A mai világban elég ritka, hogy egy párton kívüli vegyész-gyógyszerész kormányfői székbe üljön. De ez Horvátországban sem egyszerű történet. A HDZ-MOST koalíciós megállapodás összehozása nem volt könnyű feladat. A MOST ugyanis kizárta azt, hogy a HDZ adja a kormányfőt, a pártelnök Tomislav Karamarko jelölését határozottan elutasította. Nyilván a HDZ sem ment bele abba, hogy a MOST adjon miniszterelnököt. A patthelyzetet Kolinda Grabar-Kitarović, Horvátország energikus elnök asszonya oldotta meg, aki Tihomir Orešković, TEVA vezérigazgatót jelölte, s ezt az alakuló kormánykoalíció tagjaival elfogadtatta.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Az ellentétek koalíciója

2016. március 22.

A március 5-én tartott szlovák parlamenti választást követően a győztes Robert Fico nehéz helyzetbe került. Pártja, a Smer ugyanis a várakozásokkal ellentétben alulteljesített, ezért a kormányzati többség kialakítása érdekében négypárti egyeztetésre kényszerült, amelyben a Bugár Béla vezette Most-Híd, a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS), illetve a most debütáló jobboldali Sieť vett részt. A koalíciós tárgyalásra végül a Most-Híd március 19-i Országos Tanácsa tett pontot, amely nagy többséggel hagyta jóvá a párt kormánykoalíciós csatlakozását. A nacionalisták, a multietnikus értékrendet valló Most-Híd, valamint a Sieť jobboldali képviselői által képviselt különböző érdekek azonban könnyen felerősíthetik a négypárti koalíción belüli törésvonalakat, amelyek a történelmi tapasztalatok tükrében a nemzetiségi ellentétek kiéleződését eredményezhetik. Mindez Szlovákia stabil kormányzásában, valamint a közelgő szlovák uniós elnökség sikerességében csak a negatív várakozásokat erősíti.

A március 5-i szlovák parlamenti választásokat követően mindenki számára egyértelmű volt, hogy a Robert Fico vezette Smer vereséggel felérő választási győzelme miatt a jelenlegi kormányzópárt minimum hárompárti koalíció létrehozásával biztosíthatja a kormányalakításhoz szükséges parlamenti többséget. A hárompárti forgatókönyv azonban legkönnyebben a két nacionalista párt, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS), illetve az új alakulatnak számító szélsőséges Kotleba-Mi Szlovákiánk Néppárt bevonásával valósulhatott volna meg, amely Ficot mind nemzetközileg, mind pedig belpolitikailag teljes elszigeteléssel fenyegette. A kormányfőnek ezért szükségszerűen nyitni kellett a négypárti megoldás felé, amely hosszas tárgyalások eredményeképpen a Most-Híd, az SNS és az „újonc” Sieť bevonásával március közepén egy négypárti koalíciós egyezményben csúcsosodott ki.

Teljes cikk