kereszténység” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 6

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

A szentföldi és a közel-keleti keresztények helyzete: értékek és érdekek a világpolitikában

2015. január 29.

VI. Pál pápa 1964. évi szentföldi történelmi látogatása során az ott élő keresztényeket – katolikusokat, ortodoxokat, szíreket, koptokat, abesszineket és több kisebb közösséget – az élő Ötödik Evangéliumnak nevezte el.

Ez nem csak remek szófordulat volt a Szentatyától: ez a közel fél millió ember (Izraelben, Palesztinában és Jordániában: Jeruzsálemben, Betlehemben, Názáretben, Haifában, Ramallahban, Jerikóban, Ammanban, Madabában és más helyeken) a megkövült történelem lélekhordozója; akik a folytonosság okán spirituális kapcsolatot jelentenek a tanítványok és az ókeresztények világával. Fontos, hogy fennmaradjanak, számuk ne csökkenjen tovább, és családi történeteikkel erősítsék a legfőbb keresztény tanítást, mint a hiteles tanúk leszármazottjai: hogy a történelemből át lehet lépni a hit világába, a Názáreti Jézusból Jézus Krisztus lett.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Istenben bízunk – nem csak a bankjegyen

2015. október 28.

Bár az Amerikai Egyesült Államokban állam és egyház egymástól elválasztva működik, mégis, a vallásnak – elsősorban is a kereszténységnek – döntő szerepe van a társadalmi és a politikai életben.

Az állam és egyház radikális elválasztására a modern korban elsőként az Amerikai Egyesült Államokban került sor 1791-ben, az Alkotmány 1. kiegészítésének elfogadásával. E kiegészítésben – amely alapvetően az egyház állam általi intézményesíthetőségének tilalmát mondta ki – az amerikai polgárok a vallásszabadság biztosítékát látták. Később, az 1868-as 14. kiegészítés  alapján fogalmazták meg a Legfelsőbb Bíróság azóta klasszikussá vált és sokak által hivatkozott „elválasztás falának” az elméletét (wall of separation), amelyet ma is sokan és sokféleképpen értelmeznek, ill. amelyre ma is gyakran hivatkoznak a különböző vitákban. Ennek az elvnek a lényege a következő: állam vagy állami szerv a vallás szabadságának a megóvása érdekében nem részesíthet támogatásban semmilyen vallási közösséget. Az elválasztás oka azonban nem a vallással szembeni gyűlölet volt, sokkal inkább fordítva: a vallásért és a vallásszabadságért érzett aggodalom. Az amerikai nép vallásos, vagy ahogyan a Legfelsőbb Bíróság az egyik határozatában fogalmaz: „Mi egy vallásos nép vagyunk, amelynek az intézményei föltételezik egy Fölsőbb Lény létét.”

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Mi várható Afrikából?

2015. december 08.

Elsőre talán meglepő, miért vállalta a biztonsági kockázatot Ferenc pápa, amikor a három országot érintő szubszaharai körútján a Közép-afrikai Köztársaság fővárosát, Banguit is felkeresse. Alapvetően az tűnhet azonban furcsának, hogy milyen megfontolásból utazik el a katolikus egyház feje éppen a világ e tájára. Ha a tendenciák és a számok mögé nézünk, rögvest megértjük: földünk azon kontinensét látogatta meg, ahol a legdinamikusabban növekszik a keresztények száma. Az amerikai Pew Research Center 2011 év végén közzétett jelentése szerint 2050-re a szubszaharai Afrika legkiterjedtebb vallási közösségét továbbra is a keresztények adják, az akkora előrejelzett összpopulációhoz (2 milliárd) képest 1,1 milliárd fővel. Míg 2010-ben 517 millió keresztény volt a Szaharától délre elterülő területeken, a muszlimok száma 248 milliót mutatott. Utóbbiak száma viszont gyorsabb ütemben nő, 2050-re a 670 millió főt is elérheti.

A 2015. november 25-30. között lezajlott látogatás Ferenc pápa első hivatalos útja volt Afrikában. A hatnapos út három országra fókuszált: Kenyára, Ugandára és a Közép-afrikai Köztársaságra. Egyfelől a Pápa demonstrálni kívánta, hogy Afrika egésze fontos egyháza számára, másfelől az elmúlt évek néhány súlyos témájára igyekezett reflektálni. Kenyában és Ugandában nem egy alkalommal hajtott végre több halálos áldozattal járó terrortámadást az iszlamista al-Shabaab (jelentése: az ifjúság) nevű szervezet. A működésképtelen (bukott) állam szinte valamennyi jegyét magán hordozó Közép-afrikai Köztársaságban pedig évek óta szektariánus konfliktus állandósult. A többségét tekintve keresztény (80 százalék) és a muszlimok (15 százalék), valamint a helyi közösségi hiedelmeket, ősi „vallásokat” követő (5 százalék) őshonos lakosság közötti ellentét nem önmagában felekezeti, hanem szociális és etnikai színezettel is rendelkezik. A pápa egyik fő missziója a keresztények és a muszlimok közötti feszültségek enyhítése, a megbékélés, az egymás iránti tolerancia szorgalmazása volt.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Egyházi csúcstalálkozó a havannai VIP-váróban

2016. február 11.

A Ferenc pápa és Kirill orosz pátriárka közötti találkozóra február 12-én Kubában, Havannában kerül sor, a római katolikus egyházfő mexikói apostoli látogatása előtt. Az „egyházi csúcstalálkozót” mind a politikai vezetés, mind pedig a közvélemény nagy várakozása előzi meg. Mint ismeretes, a találkozó hosszú tárgyalási folyamat eredménye: már II. János Pál, majd XVI. Benedek pápa is próbálkozott azzal, hogy az ortodox világ és a római katolikus világegyház vezetői között létrejöjjön a megbeszélés. A kezdeményezésben némi magyar érintettség is van, hisz sokáig abban reménykedtünk, hogy Pannonhalmán, Szent Márton hegyén fog majd kezet a két egyházfő. Mindhiába. Most mindez megvalósulni látszik – Pannonhalmához képest egy sokkal gyökértelenebb, elidegenedettebb környezetben, a kubai főváros repülőterén. A találkozó valóban rendkívüli, és rendkívüli a helyszín is: ki gondolta volna a világkommunizmus összeomlása után 20-25 évvel, hogy a 21. század elején egy ilyen súlyú összejövetel épp Kubában jön létre?

Mik lehetnek – az egyébként a Putyin által is szorgalmazott – találkozó létrejöttének okai? Ortodox egyházi körök szerint a keresztény népesség közel-keleti genocídiuma tette halaszthatatlanná az eszmecserét. Egyértelműnek tűnik: az Iszlám Állam brutalitása, és talán az Európát elárasztó „népvándorlási hullám” azok az okok, amelyek elindították egymás felé Kelet és Nyugat világegyházainak vezetőit.

Teljes cikk

Surjányi Fanni

MCC alumna, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Segíthet-e Trump a Közel-Kelet üldözött keresztényein?

2016. november 28.

Az amerikai elnökválasztási kampány során szokás szerint számos bel- és külpolitikai témában mérték össze terveiket, elképzeléseiket, véleményeiket és persze választási ígéreteiket a jelöltek. Az egészségügy, falépítés, Kína és Oroszország, Közel-Kelet és muzulmán térhódítás – mind-mind napirendre kerültek az elnökjelölti disputák során, azonban az inkább személyiségek, semmint ügyek dominálta viták tematikájából egy igen égető probléma kiszorult: a közel-keleti keresztények és más vallási kisebbségek helyzete. Még akkor sem érkezett válasz, amikor a moderátor egyszer az aleppói krízishelyzet kapcsán konkrétan rákérdezett e kényes ügyre…

Az elnökválasztási „csatározások” győztese, Donald Trump és alelnöke, Mike Pence a megfeszített kampányidőszak után immár a Fehér Ház négyezer fős stábjának összeállításán munkálkodik. Belsős hírek szerint a folyamat nem megy könnyen, pedig a neheze még csak ezután jön. A világ első számú katonai hatalma ugyanis nem csak belföldi ügyeit kényszerül rendezni; olyan külpolitikai folyamatokba avatkozott bele, amiknek következményei egyelőre beláthatatlanok és rendezési lehetőségei igen aggályosak. Számos kényes ügy közül koncentráljunk most a közel-keleti konfliktus egy kicsiny, ám annál fájóbb vetületére: a térség keresztény menekültjeinek és más vallási kisebbségeknek kiszolgáltatott helyzetére.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Ígéret – csak szép szó?

2016. december 09.

Donald Trump nem kis részben a protestáns, ill. evangelikál keresztények döntő támogatásának köszönhetően nyerte meg a választásokat. A protestánsok 60 százaléka szavazott rá, és a katolikusok többsége is Trump-párti volt. Az evangelikáloknak (kb. 35 milliós viszonylag homogén „tábor”) azonban több mint 80 százaléka szavazott a milliárdos vállalkozóra! Ezt tudva, és főleg Trump kampány során tett kijelentéseit ismerve külön érdekes a vallásos környezetvédők – köztük is elsősorban az „creationcare” evangelikálok – helyzete. Az aggodalmaik egyértelműek: noha – mint írtuk – 81 százalékuk! – Trump-párti volt a választásokkor, többségük most – elsősorban Trump klímaváltozással kapcsolatos kijelentései miatt – vesztve érzi ügyüket. Miben reménykedhetnek, mit mondanak most e közösség környezetvédő aktivistái?

Világszerte – különösen is az angolszász országokban – erősek az ún. ökogyülekezetek, ill. az ökoteológiai gondolkodás elkötelezettjei (lásd: BIRKÁS, Antal (szerk.): A teremtett világ megóvása – ökoteológia a 21. század elején c. tanulmányi füzetet). Mindez érezhető az amerikai gyülekezetek életében is.

Teljes cikk