kereskedelem” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 3

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Orosz-szlovák viszony: csak flört, vagy szerelem?

2015. július 14.

Szlovákiának éppúgy, mint térségünk más államainak, az ukrán válság kitörését követően nehéz megtalálni a legmegfelelőbb Oroszország-politikát. Sőt, nehéz erről az ország véleményformáló erői között is konszenzust teremteni. Nemcsak a helyzet, hanem a hagyományok miatt is: vannak, akik a követést, vannak, akik a valós, s olyanok is, akik a tettetett szembefeszülést preferálják. De persze az sem felejtendő, hogy a szlovákok a pánszláv hagyományok alapján érzelmileg is kötődnek az oroszokhoz. A Pozsony-Moszkva kapcsolat az elmúlt hetekben két dolog miatt is előtérbe került: Robert Fico rövid időn belül kétszer is megfordult Moszkvában, az orosz Duma elnöke pedig Szlovákiát a legmegfelelőbb országnak nevezte, hogy közvetítsen Oroszország és Ukrajna között.

A szlovák miniszterelnök 2015. május 9-én részt vett Moszkvában a II. világháború lezárásának 70. évfordulója alkalmából rendezett orosz győzelmi ünnepség néhány programján, június 2-án pedig hivatalos látogatást tett az orosz fővárosban. Mindkét út kemény belső kritikát kapott Szlovákiában, a második különösen. Ugyanis arra azt követően került sor, hogy az orosz állami televízió egyik csatornája a szovjet időkre emlékeztető módon idézte fel az 1968-as Prágai Tavasz történéseit. Szlovákia elnöke, Andrej Kiska elvárta volna a kormányfőtől, hogy Moszkvában tegye szóvá a moszkvai múltgyalázást, de Robert Fico ezt nem tartotta szükségesnek. A szlovák külpolitika a moszkvai vizitet Szlovákia gazdasági érdekeinek előremozdításával hozza kapcsolatba. Tavaly több mint 10 százalékkal esett a szlovák-orosz áruforgalom. Jogos tehát a pozsonyi aggodalom, főleg a behozatalt illetően, hiszen a szlovák import közel 10 százaléka Oroszországból érkezik. A kivitel általában 4 százalék körül mozog, így az sem elhanyagolható. A szlovák kormányfő a kereskedelemi forgalom szintjének megtartása mellett két dologban akart előrelépést elérni: meghosszabbítani a széles nyomtávú vasutat Kassától Pozsonyig, s a 2020 utáni időszakra vonatkozóan egy új gázüzlet alapjait lerakni. Az érthető és ambiciózus terveknek azonban csak akkor van értelme, ha az ukrajnai válság rendeződik, Moszkva és Kijev kapcsolatában lényeges javulás következik be. 

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Kína energetikai tervei - Sci-fi, vagy valóság?

2016. április 30.

Kína úgy él a köztudatban, mint egy olyan szuperhatalom, amely nem kíván szuperhatalomként viselkedni, hanem kivárja az időt, amíg elég erős lesz ahhoz, hogy valóban kilépjen a világpolitika porondjára. A történelemben azonban még soha nem volt olyan gazdasági nagyhatalom, amely tartózkodott volna a gazdasági erő politikai és katonai célokká konvertálásától, már amennyiben ez érdekében állt. Meglehet, a Kínai Népköztársaságnak jelenleg nem érdeke még, hogy világpolitikai szereplő legyen. Ám magát az ambíciót és célrendszert megtagadni Kínától, igen merész lenne, és a kínai külpolitikai döntéshozók gondolkodását, a kínai kormányhoz közeli agytrösztök tevékenységét ismerve, ezt nem is tehetjük

A „szuperhatalmi ambíció nélküli szuperhatalom” fából vaskarika elméletét mégis sokáig vallották Nyugaton, nem odafigyelve eléggé, hogy a vörösre festett Mennyei Birodalom már az 1970-es évektől aktívan terjeszkedik a harmadik világban. Igaz, akkoriban Kína egyre inkább jófiú lett, mivel a Nyugat számára – egy rövid időszaktól eltekintve – a Szovjetunió volt a nagyobb ellenfél. Kína csak a harmadik világban terjeszkedett, ám ott, Indokínától kezdve Tanzániáig, meglehetősen hatékonyan. A harmadik világ felszabadító, anti-kolonialista mozgalmai úgy érezték, hogy a két blokk a fejük fölött megegyezett a „fehér ember” uralmában, és felosztotta a világot. A nagyhatalomként viselkedő Kína egyfajta ellenpontja volt a kapitalista, neoliberális és szovjet gőgnek. Ezért, és nem pusztán a maoizmus révén lett Kína népszerű Afrika és Latin-Amerika sok országában.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

TTIPause – hosszú szünet, vagy a Transzatlanti Partnerség vége?

2016. szeptember 13.

A TTIP, azaz a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti közös piac megteremtését célzó egyezmény. Júliusban tartották Brüsszelben a 14. tárgyalási fordulót, amely már a tárgyalások washingtoni megkezdésének három éves évfordulóját jelentette. A tárgyalási folyamat átláthatósága erősen vitatott*, a kritikusok szerint a transznacionális vállalatok írják meg a transzatlanti térség piacának jövőbeli szabályozásait, pontosabban azok leépítésének menetrendjét. Eközben alig akad olyan elemző intézet, amely jelentős pozitív** gazdasági hatást tulajdonítana ennek. A közvélemény is hasonlóan vélekedik: a brexitre szavazók részben erre is nemet mondtak. Augusztus végén már Sigmar Gabriel német gazdasági miniszter is megállapította, hogy a TTIP tárgyalások valójában zátonyra futottak.

A brexit a TTIP szempontjából a lehető legrosszabbkor jött. Áprilisban Barack Obama amerikai elnök Hannoverben még gyorsítani igyekezett a tárgyalásokat; valószínűleg ebben közrejátszott, hogy a két potenciális elnökjelölt, Hillary Clinton és Donald Trump sem hívei az egyezménynek. Júniusban azonban elérkezett a „rémálom”, ahogy a Bizottság kereskedelemért felelős főtárgyalója, Cecilia Malmström az új helyzetet nevezte.

Teljes cikk