katolikusegyház” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 4

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Egyházi csúcstalálkozó a havannai VIP-váróban

2016. február 11.

A Ferenc pápa és Kirill orosz pátriárka közötti találkozóra február 12-én Kubában, Havannában kerül sor, a római katolikus egyházfő mexikói apostoli látogatása előtt. Az „egyházi csúcstalálkozót” mind a politikai vezetés, mind pedig a közvélemény nagy várakozása előzi meg. Mint ismeretes, a találkozó hosszú tárgyalási folyamat eredménye: már II. János Pál, majd XVI. Benedek pápa is próbálkozott azzal, hogy az ortodox világ és a római katolikus világegyház vezetői között létrejöjjön a megbeszélés. A kezdeményezésben némi magyar érintettség is van, hisz sokáig abban reménykedtünk, hogy Pannonhalmán, Szent Márton hegyén fog majd kezet a két egyházfő. Mindhiába. Most mindez megvalósulni látszik – Pannonhalmához képest egy sokkal gyökértelenebb, elidegenedettebb környezetben, a kubai főváros repülőterén. A találkozó valóban rendkívüli, és rendkívüli a helyszín is: ki gondolta volna a világkommunizmus összeomlása után 20-25 évvel, hogy a 21. század elején egy ilyen súlyú összejövetel épp Kubában jön létre?

Mik lehetnek – az egyébként a Putyin által is szorgalmazott – találkozó létrejöttének okai? Ortodox egyházi körök szerint a keresztény népesség közel-keleti genocídiuma tette halaszthatatlanná az eszmecserét. Egyértelműnek tűnik: az Iszlám Állam brutalitása, és talán az Európát elárasztó „népvándorlási hullám” azok az okok, amelyek elindították egymás felé Kelet és Nyugat világegyházainak vezetőit.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Pápazdaságtan I. - II. János Pál, a rendszerváltás pápája

2016. július 21.

A pápák és az egyház álláspontja a világgazdaságról nem választható szét egyértelműen. A katolikus egyház főpásztorainak véleménye is megjelenik az általuk kiadott pápai körlevelekben (enciklikákban). Noha ezekben általában hitéleti és erkölcsi kérdésekben nyújtanak iránymutatást, egyes körlevelek épp a kívánatos, legjobb gazdasági rendet írják le. Az is egyre gyakoribb, hogy egy pápa interjúkban és beszédekben értékeli a gazdaság és társadalom működését. Fokozottan igaz ez Ferencre, aki radikális kijelentéseiről vált ismertté. A rendszerváltástól eltelt időszakot vizsgálva az egyházfői tanítás hangsúlyai eltolódtak, ez pedig akár radikalizálódásnak is tűnhet. Elsőként II. János Pál felfogását elemezzük, hogy megvizsgálhassuk, miben változtatott Ferenc.

A kilencvenes évek egyik legfontosabb egyházi megnyilatkozása II. János Pál pápa Centesimus Annus című enciklikája volt, mely a Rerum Novarum enciklika kibocsátásának századik évfordulóján jelent meg, ebből adódóan hasonlóképpen társadalmi kérdésekkel foglalkozott. Az enciklika XIII. Leó nyomdokain haladva igényt formál a „társadalmi valóság” elemzésére és véleményezésére. Méltatja a Rerum Novarumot, mert az elítélte a szocializmust és kiállt a magántulajdon mellett, amely „a személy autonómiája és fejlődése szempontjából alapvető jogot az Egyház napjainkig mindig védelmezte”. A magántulajdon a lengyel pápa szerint ugyanis bővíti a személyes mozgásteret és a szabad akarat érvényesülésének biztosítéka. A tulajdonnak korunkban pedig a legfontosabb formája „az ismeret, a technológia és a szaktudás birtoklása, mivel a modern gazdaságok ezeknek és kevésbé a természeti erőforrásoknak köszönhetik gazdagságukat”. Másrészt pedig annak, hogy képesek felismerni mások szükségleteit és megválasztani az ezek kielégítéséhez szükséges termelési tényezőket. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy noha a vállalkozói gazdaság hasznos elemeket tartalmaz, a javak birtoklása nem abszolút jog, annak korlátai is vannak.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Pápazdaságtan II. - Ferenc pápa és a közgazdászok

2016. július 22.

A jezsuita pápa kijelentésével, miszerint „ez a gazdaság öl”, kivívta egyes amerikai konzervatívok ellenszenvét, akik azzal vádolták a pápát, hogy a fehér külső vörös belsőt takar. A vádakra reagálva Ferenc viszont tagadta, hogy a szegények ügyének felkarolása marxizmus lenne. A pápa szerint gazdasági rendszerünk kirekesztő és egyenlőtlen, ahol a tőke és a pénzügyi rendszer uralkodik, ahelyett, hogy szolgálna. A megoldást pedig az önkormányzó kooperatív vállalkozások jelentik. Miben hisz a liberálisnak tartott Ferenc pápa és miért nem ért szót a közgazdászokkal?

Nyilatkozataiban a főpásztor úgy fogalmaz, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer központi eleme a pénz, az emberek pedig a rendszer egyszerű eszközeivé, fogaskerekeivé silányultak. Azaz a rendszer épp fordítva működik a kívánatosnál. A pénz nemzetközi „imperializmusa” szerinte káros, mert a jövedelmi egyenlőtlenségeket a végletekig növeli és szegények sokaságát hagyja hátra. A Bibliából pedig tudhatjuk, hogy senki sem szolgálhat két úrnak, így gazdaságunkban is döntenünk kell, hogy a profitmaximalizálást, vagy más alternatívát választunk. Amíg ugyanis fontosabb hír a tőzsdék néhány százalékpontos esése egy hajléktalan ember halálánál, addig ez egy olyan kirekesztő rendszer, amelyben a pénzügyi rendszer uralkodik az embereken, nem pedig szolgálja jólétüket. Másrészt egyenlőtlen is, amit az élelem globális pazarlása, másrészt hiánya szemléltet. Az egyenlőtlenség és a kirekesztés pedig cáfolja a közgazdászok nézeteit, amely szerint a szabad piacok jólétet teremtenek, amely végül leszivárog a legalsóbb társadalmi rétegekhez is. Egyszer használatos fogyasztói civilizációban élünk, eldobható fogyasztókkal.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

A ferenci páparadoxon

2016. augusztus 02.

Oláh Dániel szerzőtársunk leleményes „pápazdaságtan” cikksorozatából már megtudhattuk, hogy miben is merül ki a Szentszék gazdasági moralitása. A Szentatya a krakkói katolikus Ifjúsági Világtalálkozó nyitóceremóniáján elmondott hitvallásával azonban ezúttal a menekültügy terén tisztázta álláspontját. Ferenc a roueni tiszteletes mártírhalálának és a menekültválság eszkalálódásának hatására elismerte: háborús körülmények uralkodnak.

Híveit ugyanakkor a menekültek gyámolítására és szolidáris magatartásra buzdította, mondván: a háború elől menekülő áldozatok befogadása a katolikus világ erkölcsi kötelessége. Nem kétséges, a Szentatya szavai igazi ferenci páparadoxonként hatnak. Hogyan lehet egyszerre védekezni és gyámolítani, miközben az európai polgárok állandósult terrorveszélyben élnek? S ha a háborús menekülteket gyámolítani is kell, mi lesz a sok százezer gazdasági bevándorlóval? A felmerülő ellentmondások a katolikus világ szellemi vezetőjébe vetett hit lankadását is eredményezhetik, s mindez újabb kihívásokat vetít előre.

Teljes cikk