kampány” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 11

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

A nyugodt unokázásnak egyelőre annyi

2015. április 14.

Amikor még 2014 őszén volt szerencsém New Yorkban összefutni a korábbi budapesti USA nagykövetasszonnyal, Eleni Tsakopoulos Kounalakisszal, tudva, hogy milyen közeli barátságban van Hillary Clintonnal, finoman érdeklődtem a mindenkit akkor már elég rég óta foglalkoztató kérdésről: vállalja-e a korábbi First Lady, New York-i szenátor és külügyminiszter a megmérettetést, és odaáll-e nyolc év után újra az elnökválasztási verseny első rajtvonalához.

A volt nagykövet és Clinton-bizalmas óvatos választ adott, arra utalva, hogy a házaspár nemrég nézett nagyszülői örömök elé, és a friss nagymama akkor még elmondása szerint bizonytalan volt abban, hogy az elnöki kampánnyal járó elképesztő munkateher miatt fel akarja-e adni szinte teljesen az unokázás gyönyöreit.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

When in Rome…

2015. június 19.

…do as the Romans do. A kifejezés – amelynek latin „eredetije” egyébként Szent Ambrus kora-keresztény milánói püspöktől származik – szinte minden angol nyelvkönyvben előkerül, hiszen nyelvtani egyszerűsége ellenére is frappánsan fejezi ki az üzenetet. Amit némileg lokalizálva akár úgy is fordíthatnánk, hogy „Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat.”

Csakhogy míg a „When in Rome” a mai napig megfogadandó jó tanácsnak számít, az alapvetően hasonló magyar verzió nemcsak, hogy gúny tárgya lett, hanem egyenesen gyűlöletkeltőnek és idegengyűlölőnek bélyegezték.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Zavar a Clinton-kampányban

2016. február 14.

Őszinte beismerés következik. 2015 áprilisában Hillary Cinton előválasztási esélyeiről értekezve nem is tévedhettem volna nagyobbat, amikor itt, a Messzelátón ezt írtam: „Mivel demokrata oldalon az előválasztás nem is tűnik ezúttal túl nagy meccsnek (a Huffington Post mérése szerint folyamatosan 60% felett van azok aránya, akik Clinton asszonyt várják a befutó helyre, mögötte hatalmas lemaradással, 12%-nál jár a jelenlegi alelnök, Joe Biden), nem kell túl sok puskaport majd elhasználnia a potenciális első női elnökjelöltnek, több maradhat az éles megmérettetésre, a republikánus kihívó elleni mérkőzésre."

Mentségemre szóljon, hogy az akkori posztomban még név szerint nem is szereplő jelölt-jelölt, a mára egyetlen és meglehetősen veszélyes kihívóvá emelkedett Bernie Sanders vermonti szenátor maga is mantraszerűen ismételgeti New Hampshire-i diadala óta, hogy gyakorlatilag nulla anyagi, szervezeti és országos ismertségi háttérrel sikerült kilenc hónap alatt az Egyesült Államok legerősebb kampánygépezetét megszorongatnia. Hogyan történhetett meg mindez? Hol számította el magát az USA valóban egyik legtapasztaltabb politikusasszonya és az ő stábja?

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Erőszak a kampányban

2016. március 28.

Március 15. idén nem csak nekünk, magyaroknak volt jeles nap. Az amerikai előválasztások folyamatában is fontos mérföldkövet jelentett, hogy az úgynevezett „megakedd” eredményeképp immár mindkét politikai térfélen gyakorlatilag kétszereplőssé vált a jelöltek versenye, miután a szép reményekkel indult Marco Rubio saját államában, Floridában nem tudott nyerni. Elméletileg ott áll még a republikánusok szorítójában a szívós ohiói kormányzó, John Kasich is, de neki még Rubionál is kevesebb delegáltat sikerült eddig begyűjtenie, és egyedül az a lélektani előny tarthatja felszínen, hogy neki azon a bizonyos megakedden sikerült a saját államát és vele 66 delegáltat hoznia, ami az első és eddig egyetlen győzelme volt. Az establishment republikánusok nyomása egyre nő rajta, mivel jelenlétével megosztja a Donald Trump ellen egyre inkább Ted Cruz mögött felálló frontot – a napokban Jeb Bush is beállt az egyre szélesedő támogatói táborba.

Demokrata oldalon elméletben és gyakorlatban is már csak két jelölt küzd egymással: Hillary Clinton, a papírforma és Bernie Sanders, a meglepetések embere. Ahhoz képest ugyanis, hogy milyen múlttal és milyen várakozásokkal futott neki a volt külügyminiszter, New York-i szenátor és First Lady a versenynek, március közepén a biztos delegáltak körében meglévő 1243:975-as vezetése közel sem tűnik olyan meggyőzőnek. Ráadásul, a legutóbbi három demokrata erőpróbán, igaz nem túl jelentős államokban (Alaszka, Washington, Hawaii), elsöprő győzelmet aratott felette Sanders. Matematikai esélye még jócskán van a vermonti szenátornak, ahogy ez igaz republikánus oldalon is a jelenleg élen álló Trump egyetlen esélyes kihívójára, Ted Cruzra is.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Előválasztás alulnézetből

2016. május 02.

A rendkívüli fordulatokkal tarkított amerikai előválasztási folyamat szerencsére átviszi a magyar hírmédia ingerküszöbét, így bizonyára a Messzelátó olvasói is jól tájékozottak a legfrissebb fejleményeket illetően. Múlt héten taroltak mindkét oldalon a papírforma jelöltek, Clinton és Trump*. Kihívóik azonban jól látható módon nem kívánják feladni, és ennek egyértelmű jelét is adják. Ted Cruz például alelnökjelöltet mutatott be korábbi előválasztási vetélytársa, Carly Fiorina személyében.

Az esélyek szépen kirajzolódtak mostanra, de a matematikán túl mindkét párt berkein belül megjelennek egyéb megfontolások. A demokraták a szuperdelegáltak rendszerével intézményesítették az előválasztások eredményének szükség esetén történő felülírását, de az ilyen egyértelmű eszközzel nem rendelkező republikánusok körében is egyre több spekuláció terjed arról, hogy miképp lehet „megállítani” a legnagyobb támogatást maga mögött tudó jelöltet.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Mire is gyúrnak a spanyolok?

2016. június 09.

Spanyolországban hivatalosan pénteken indul a június 26-ai választások előtti kampány. A közvélemény-kutatások szerint az egyébként általában vidám és optimista spanyolok 82%-a találja rossznak vagy nagyon rossznak a politikai helyzetet, s csak 5,6% bízik abban, hogy javulni fog. Ez persze jórészt annak köszönhető, hogy a tavaly decemberi megmérettetésen a pártok mindegyike könnyűnek találtatott, azaz nem tudtak kormányt alakítani, mivel sehogy sem jött ki a kormányképes többség. Emiatt hiába csak most indul hivatalosan a kampány, az Ibériai-félsziget már lassan egy éve kampány üzemmódban létezik, amibe mindenki kezd belefáradni.

De majd most… Merthogy pénteken kezdődik egy másik, sokkal többeket lelkesítő esemény, a franciaországi futball Európa-bajnokság. Spanyolország címvédő, sőt, ha nyer, akkor egymás után sorozatban háromszor, 2008-ban, 2012-ben és 2016-ban bizonyul a kontinens legjobbjának. Vicente del Bosque szövetségi kapitány kicserélte a címvédő csapat kétharmadát, kihagyott nagy nevet, s még az sem biztos, hogy a legendás kapitány, Iker Casillas, akinek ez az ötödik EB-je, véd majd a nyitó meccsen. Az utolsó felkészülési mérkőzésen a csapat 1:0-ra kikapott Georgiától. Jelenleg 46 millió futball szakértő csámcsog ezeken a fejleményeken, s a kampányoló politikusoknak erősen kell kapaszkodniuk, hogy ők maradjanak a figyelem középpontjában. Pedig a politikusok is próbálkoznak erősen: már csak kevés bár van, ahol Pedro Sanchez szocialista pártvezér nem ivott meg egy sört a választóival, Rajoy kormányfő, ahogy illik, hajhálóban és köpenyben vizsgálja a száradó sonkákat egy andalúziai üzemben, Albert Ribera liberális elnök Venezuelában védte az emberi jogokat, a szélsőbaloldali Podemos pedig, amely jelenleg népszerűbb a szocialistáknál, IKEA katalógus formájába rendezte választási programját.

Teljes cikk

Az európai „bad guy” hitelessége

2016. június 19.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A vasárnapi híradásokban a Brexittel kapcsolatban egy nyilatkozat és egy meglepő újdonság vitte a prímet. Előbbi régi „barátunktól”, Jean Asselborn luxemburgi külügyminisztertől származik, aki – mint már oly sokszor – a hétvégi német sajtóban osztotta meg velünk vízióit a britek esetleges kilépésének következményeiről, mondván, hogy ez egyfajta láncreakciót indíthat el az euroszkepticizmusra amúgy is hajlamos közép-kelet-európai tagállamok esetében. A meglepő fordulat a britanniai kampányban pedig az a bejelentés, mely szerint a magyar kormány hirdetéseket tesz közzé a szigetországban Orbán Viktor aláírásával, a britekkel közös uniós tagságunk előnyeit hangsúlyozandó.

Nem tudom feledni azt a 2004. május 1-i jelenetet, amikor az uniós belépésünket ünneplő fogadáson Bernben, igen sokat látott luxemburgi nagykövet kollegám, a diplomáciai őszinteséghez már éppen elég vörösbor elfogyasztása után csak annyit mondott: „A tagsághoz minden jót kívánok, de az biztos, hogy sosem fogom megszokni, hogy Ti is a Klubhoz tartoztok.”

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Mozgásban! – átrendeződés a francia elnökválasztási kampányban

2016. július 19.

A franciaországi foci EB fináléja portugál győzelmet hozott, míg a francia nemzeti tizenegy hősies helytállását követően ezüstöt szerzett. A kedélyek azonban továbbra sem csillapodnak, csupán „átlényegülnek”. Franciaországban új meccs kezdődik, de a focipálya helyett ezúttal a politika színterén. Egy hónap önfeledt szurkolást követően a választópolgárok most ismét az elnökválasztásra készülő pártoknak és politikusoknak szoríthatnak. Izgalomban pedig ezúttal sem lesz hiány, mivel a közeli hetekben kibontakozó folyamatok, illetve a nizzai terrortámadás az eddig ismert képet jelentősen átalakították. Nyugaton a helyzet ezúttal tehát korántsem változatlan. Mindez bennünket az elnökválasztási esélyek átértékelésére sarkall.

A legnagyobb horderejű „erjedés” a Szocialista Párt berkein belül indult be. Ebben az esetben a problémát az okozza, hogy a jelenleg regnáló köztársasági elnök, François Hollande még mindig nem határozott választási szándékai felől, így az elnök esetleges újraindulása továbbra sem eldöntött tény. Mindez a baloldali táborra a „tudatlanság fátylát” borítja, mely általános kiszámíthatatlanságot eredményez. Ez a bizonytalan helyzet azonban kiváló táptalajt képez a fiatalos, lendületes (s ezért meglehetősen népszerű) gazdasági miniszter, Emanuel Macron számára, hogy az áprilisban életre hívott En Marche! (Mozgásban!) politikai mozgalmával betörjön a légüres térbe, s az újrázáson mélázó Hollande elnökre és csapatára rúgja az ajtót.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

…és a kampány csak most kezdődik

2016. augusztus 04.

Előző posztomban az Egyesült Államok két nagy pártjának és a két fő elnökjelölt – akkor még – aspiránsnak konvenció előtti állapotáról, a mindkét oldalon meglévő súlyos ballasztokról írtam. Most, hogy mind a két sokat várt politikai show fényes pillanatokkal és vad viharokkal tűzdelve elmúlt, újra érdemes egy pillantást vetni a politikai lóverseny állására. Hillary Clinton és Donald Trump „vélelmezettből” hivatalos jelöltek lettek, és miután egy hét különbséggel mindkét tábor magára vonta az amerikai nyilvánosság teljes reflektorfényét, fordult párat az aktuális eredmény is.

Akarnak egy olyan kifejezést tanulni, amit a megfelelő pillanatban elsütve nagy bizonyossággal el tudják kápráztatni az amerikai belpolitika iránt érdeklődő hallgatóságukat? Akkor ismerjék meg a „post-convention bounce” esetleg „surge”, azaz a konvenció utáni felugrás vagy meglódulás fogalmát. A közvélemény-kutatók és politikai elemzők ezt arra a gyakran – bár a korábbi néhány kampányban kevésbé – megjelenő hirtelen erősödésre használják, amely viszonylag törvényszerűen megjelenik a masszív és jellemzően pozitív médiajelenlét hatására. Elméletben a jelenség igazságos, mivel mindkét versengő oldalnak a hírmédia azonos felületet biztosít, ami gyakorlatilag folyamatos élő közvetítést jelent, de a csúcsidőnek számító este 10-es sávot – ide időzítik a szervezők az aznapi sztár-szónokokot – még az általános tematikájú tévéhálózatok is élőben átveszik.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Közös színpadon, közös képernyőn

2016. szeptember 27.

Legutóbbi posztom végén még elképzelhetetlennek neveztem a feltartóztathatatlanul közelgő eseményt, azt, hogy az amerikai elnökválasztások két nagy riválisa közös színpadra álljon, és egymással vitázzon. A nap mégis eljött szeptember 26-án, keleti parti idő szerint este 9-kor New York Citytől nem messze, Long Islanden, a Hofstra Egyetemen. Napokkal a vita előtt a kommentátorok már szuperlatívuszokban beszéltek a médiaeseményről, minden idők legnagyobb nézettségét elérő politikai eseményét előre jelezve. A várakozások ennél magasabbra nem is emelkedhettek, amikor végre elérkezett a hétfő este.

A máskor zárásig tömött kis olasz étteremben fél kilencre teljesen elfogytak a vendégek, a pincérek unottan szegezték tekintetüket a képernyőre, ahol a CNN műsora ment. A hírcsatorna reggel óta a vita helyszínéről adta műsorát, és valóságos extázisban készült a nagy esti show-ra. Mi is siettünk haza, ezt a műsort elejétől a végéig látni kellett. Ha csak az összefoglalókat, vagy másnapi tudósításokat néztem volna meg, már csak az alaposan megrágott, mások által megemésztett véleményt kaptam volna, ami a választások idején különösen pártossá váló amerikai hírmédiában nagyon messze tud esni a valóságtól.

Teljes cikk