A vizsgálat eredményei által üstökön ragadhatjuk a román kül- és kisebbségpolitika lényegét: úgy kell a magyarság jogait az egységes román nemzetállam megerősítése érdekében minél inkább korlátozni, hogy közben minél látványosabban lehessen bizonyítani a román külpolitika eurokonformitását, nyugati orientációját. Ennek a stratégiának a megvalósítása zajlik kicsiben és nagyban. A közelmúltban Kolozsvárott megrendezett konferencia az Európa Tanács Kisebbségi Keretegyezménye aláírásának 20. évfordulója alkalmából, ahova a magyarság képviselőit valahogy elfelejtették meghívni, viszont díszdoktori címet adtak a Velencei Bizottság elnökének, aki persze rögtön meg is dicsérte a román kisebbségpolitikát- nos ez csak egy példa a sok közül. A bevándorlásról szóló hazai nemzeti konzultációs kérdőívet érő első nyugati kritikák megjelenésével egy időben a román miniszterelnök nem késlekedett méltatni a bevándorlás előnyeit. A korrupcióellenes ügynökség – egyébként valóban hasznos – tevékenységét sikerül úgy promotálni, hogy közben a korrupcióellenes küzdelem ürügyén bekasztlizott magyar vezetők esete csak nekünk tűnik fel.