Karácsony szentestéjén minden olyan keresztény Betlehemre figyel, aki a Gergely-naptárt követi. Sőt, talán még az ateistáké és a kereszténységen kívüli világvallások követőieké is, mivel a karácsony világünnep - persze profanizáltan és kommercializálva. A világban minden többé-kevésbé iskolázott ember tudja, hogy Jézus Krisztus Betlehemben született, s karácsonykor erre emlékezünk. Az ortodoxok többségének a karácsony napja január 6-a, s a monofizita örményeknek pedig január 19-e. Betlehemben mindhárom felekezet tagjai élnek, így városnak három karácsonya is van. De a december 24-i éjfélkor, amikor a mindenkori jeruzsálemi katolikus patriarcha szentmisét celebrál, az egész világ figyelme Betlehemre terelődik, mert a világ nagy televíziós társaságai ezt mind közvetítik. Szétsugározzák az üzenetet Amazóniától a Fülöp-szigetekig, Írországtól Ausztráliáig, a Dunántúltól a Kárpátok hegyeiig. A városba pedig zarándokok tízezrei érkeznek papjaikkal, lelki vezetőikkel, hogy a helyi keresztényekkel együtt ünnepeljenek.
Betlehem hozzávetőlegesen 50.000 lakosú agglomeráció, amelynek a központjában a Születés-temploma áll. A városban az 1950-es évekig többségben voltak a keresztények. Ez az elmúlt évtizedekben megváltozott: Betlehem lakosainak már csak harmada keresztény, a többség muszlim, akinek gyermekei többnyire keresztény iskolákba járnak, és sokat profitálnak abból, hogy szülőföldjük a keresztény világ egyik szent városa. A keresztények körében legalább másfél évszázada nagy hagyománya van a kivándorlásnak. A betlehemieknek is fontos szerepük volt a latin-amerikai modern kereskedelmi rendszerek kialakításában, s a rokonok és barátok szívesen toboroztak és toboroznak új kivándorlókat az otthon élők közül. Ezzel sokan azért élnek, (inkább a tehetősebbek, mint a szegényebbek), mert a fallal körülvett Betlehemben nem sok jövőt látnak: elkeseríti őket, hogy az izraeli hadsereg bezárja őket szülőföldjükre, s bármikor törhet ki olyan konfliktus, amely bedönti otthonaik ajtaját. Az izraeliek gyanús palesztinokként kezelik őket sokszor igen megalázó módon, a muszlim szomszédjaik pedig azt firtatják, hogy teljes szívvel mellettük vannak-e nemzeti küzdelmükben. Így, sokan választják azt, hogy külföldre mennek: Latin-Amerikába a rokonokhoz és gazdag arab államokba vezető pozíciókba, mert ők többnyire olyan emberek, akik a Keletnek meg tudják magyarázni a Nyugatot, s fordítva.
