közeledés” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 4

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Új irány Iránban?

2015. április 08.

Döntő fordulat következett be 2015. április 2-án Lausanne-ban, az Irán és a nemzetközi közösség közötti tárgyalásokon azzal, hogy az ENSZ öt állandó tagja és Németország (P5+1) képviselői olyan keretegyezményt fogadtak el, amely átláthatóvá teszi az ország nukleáris fejlesztéseit, kiiktatva abból a nukleáris fegyverkezés lehetséges elemeit. A végrehajtásról újabb átfogó egyezmény születik majd június 30-ig. Teherán megegyezési hajlandóságáért cserében hatályukat vesztik majd az Irán ellen hozott nyugati szankciók. Az események háttérben természetesen az Egyesült Államok és Irán közötti közeledés áll, amely másfél év óta zajlik. Úgy tűnik, a Washington-Teherán közötti kapcsolatépítés eredményes, hacsak valami váratlan esemény ismét meg nem akasztja azt. A megbékélés alapvető érdek mindkét fővárosban és a világ legtöbb részén is. Ha ez történik, Irán ismét teljes súlyával visszakerülhet a világgazdaság térképére és megkezdődhet egy új ipari és szolgáltatási kultúra megteremtése a Közép-Kelet egyik meghatározó országában. Ebben az új helyzetben további cselekvési területek nyílnak meg Magyarország számára is.

Irán jelentős ország a Közép-keleten: hagyományos erőközpont és középhatalom. Az ország látványos kivonulása a nemzetközi együttműködések rendszeréből az 1979. évi forradalmat követően sok gondot okozott a nemzetközi közösség legtöbb országának, de magának Iránnak is. Az elzárkózásnak és szembefeszülésnek legfőbb oka az Egyesült Államok és Irán közötti viszonyban keresendő. Az 1979-ben hatalomra jutott teheráni vezetés évtizedekig Washingtont okolta (valljuk be, joggal) Reza Pahlavi elnyomó rendszerének fenntartásáért. Az amerikai vezetés számos nyugati országgal együtt történelmi visszalépésnek tekintette, hogy Irán letért a sah vezette westernizációról és teokratikus köztársaság lett. Így olyan ideológiai szakadék jött létre az Egyesült Államok és Irán között, amelynek áthidalásához évtizedek kellettek. Washington és Teherán közötti szakítás új megvilágításba helyezte az addig barátságos iráni-izraeli, valamint az iráni-szaúdi viszonyt is. A teheráni vezetőknek Izrael már nem volt barát, hanem inkább ellenfél, sőt ellenség. Jeruzsálemben is az egykori Irán-barátságot felváltotta a szembenállás. Szaddam Huszein iraki hatalmának összeomlását követően pedig a Rijád-Teherán ellentétek éleződtek ki: rivalizálás kezdődött a térségbeli vezető szerepért és Irán egyre gyakrabban és egyre erőteljesebben lépett fel a közel- és közép-keleti térség síitáinak védőhatalmaként. További olaj volt a tűzre, amikor Irán jó évtizede vagy már azt megelőzően olyan nukleáris programot indított el, amellyel képességei olyan mértékben fejlődtek, hogy Irán számos mérvadó forrás szerint néhány éven belül atombombához juthatott volna. Teheránban tagadták, hogy fegyverkeznének, de a kétségeket nem tudták (vagy talán nem is akarták) eloszlatni. A nyugati világ válasza az Egyesült Államok ösztönzésére az lett, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) Irán ellen szankciókat fogadott el, az EU pedig korlátozta a kereskedelmet. Ennek következtében az ország modernizációja megakadt, még a nagy jövedelmeket adó olaj- és gáziparban is. Az embargó hatott és ezzel az ország olyan rossz gazdasági helyzetbe került, amely már az iráni társadalom egészét is érintette és érinti.

Teljes cikk

Egyezség Kubával

2015. április 13.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Valamikor a hetvenes évek végén a nyugati rokonoktól kaptam egy könyvet, ami a kubai vitorláséletről szól, leginkább a Csillaghajó osztály 1955-ös világbajnokságáról. A fekete-fehér fotókon a karibi hangulaton túl a nagy jólét nyomai látszottak, persze hogy is lehetett volna ez másként a vitorlásklubokban. Kuba egyébként akkoriban a Móricz Zsigmond körtér környékén feltűnő jelenségnek számító cérnagyári munkáslányok és a népek barátsága iránt elkötelezett szocialista Magyarország téli C-vitamin ellátását javítani hivatott narancs képében jelent meg a mindennapokban – abszolút jó képet kialakítva ezzel a szigetországról. A Che Guevara kultusz s persze a forradalmi politikai valóságról szóló hírek gimnáziumi éveim végére rátelepedtek e pozitív országimázsra, de az a bizonyos vitorlás könyv, valamint Hemingway és öreg halásza iránti vonzódásom kíváncsivá tett: vajon hogy lehet a karibi temperamentumot a szocializmus szürkeségével összeegyeztetni?

A válaszra nem kellett sokáig várni, mert 1983-ban eljutottam a szigetországba, ahol bár számtalanszor elhangzott „az elnyomó Batista-rezsim” szófordulat, az ország működőképes része még a forradalom előtti időkből maradt ott, beleértve a szállodákat, és főleg az autókat. A Hotel Nacional bárjában játszó Irakere együttes zenéjének nagyszerűsége – és persze a rum - még azokat a szovjet hivatalosságokat is láthatóan magával ragadta, akik amúgy igen szigorú arckifejezéssel jöttek-mentek az art deco épület falai között. Egyszer a lift helyett a lépcsőházon át akartam lejutni a hallba, amikor is az egyik tengerre néző ablakban egy géppuskafészek látványa lepett meg. A katonai ellenőrzés nem csak az esetleg támadni próbáló amerikai imperialisták felfedezését szolgálta, hanem főleg a közeli Florida partjaira elvágyódó kubaiak szemmel tartása miatt volt fontos. Ezek után nem csodálkoztam, hogy a korábban oly virágzó vitorlás-élet is megszűnt, csak a parti őrség naszádjai cirkáltak a láthatáron. Tizegynéhány évvel később a floridai Key Westen mindent megtudhattam a kubai parti őrség viselt dolgairól, a menekültek sorsáról, s persze a kubai politikai helyzet alakulásáról is.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

A görög válság török szemmel: barátok lettek a bajban?

2015. július 09.

A görög válság érinti az ország minden szomszédját, így természetesen Törökországot is. A török társadalom amolyan szabadságharcnak tekinti a nemzetközi szervezetekkel szembefeszülő görög politikát és szimpatizál vele. A török kormánynak politikai céljain túl a gazdasági, pénzpolitikai szempontokra is figyelnie kell. A török líra árfolyama nem eshet áldozatul egy új regionális valutaválságnak. Törökország hamarosan két alapvető fontosságú gázvezetékkel is kapcsolódni fog Görögországhoz. Az európai menekültválságban pedig mindkét ország áldozatként tünteti fel magát, miközben a migránsok legnagyobb átengedői. Athént és Ankarát a görög hitelválság közelebb hozta egymáshoz. Nemcsak a két kormányt, hanem a két népet is.

A török társadalom szimpátiával és megértéssel figyeli a görög adósságválság újabb és újabb fordulatait. A véleményformáló újságírók, elemzők és egyetemi professzorok, pártpolitikai elkötelezettségeiktől függetlenül, igazolva látják, hogy mindaz, amit a nyugati világ intézményrendszeréről (főleg EU-ról és IMF-ről) gondolnak és írnak, az igaz. Mert megítélésük szerint a nyugati struktúrák önzők, lelketlenek és igazságtalanok. Törökországban eddig csak arról lehetett cikkezni, hogy a törökök mostoha gyermekei ennek a világnak. Most azonban már általánosabbak lehettek a vádak: az EU-ban és az IMF-ben a görögök is törökök sorsára jutottak.  

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Obama Kubában

2016. március 24.

„Azért jöttem, hogy eltemessem a hidegháború utolsó maradványát az amerikai kontinensen.” Barack Obama fogalmazott így kedden Havannában. Az 1928-ban csatahajón érkező Calvin Coolidge óta Obama az első hivatalban lévő amerikai elnök, aki hivatalos látogatást tesz a szigetországban. A kétnapos vizit egyfajta betetőzése annak az enyhülési folyamatnak, amely 2014-ben vette kezdetét a két ország között, a folytatás azonban az amerikai belpolitika, így a közelgő elnökválasztás és a kongresszusi erőviszonyok alakulásának függvénye.

Amikor a hidegháború lezárásáról beszélünk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni Kubáról és az Egyesült Államokról. Közel negyed századnak kellett eltelnie a kétpólusú világrend felbomlása után, mire mind kubai, mind amerikai oldalon megszületett a politikai elhatározás a két ország kapcsolatának normalizálására. Mondani sem kell, súlyosan terhelt kapcsolatról van szó. Az egyik oldalon a külső gazdasági és politikai elnyomás, valamint a rendszer erőszakos megdöntésére tett kísérlet emlékezetéből fakadó frusztráció és bizalmatlanság, a másik oldalon a szomszédban burjánzó ellenséges ideológia és a közvetlen biztonságot fenyegető fegyverkezés rémképe. A Disznó-öböl és a rakétaválság miatt kialakult szembenállást aztán az 1962-ben teljessé váló amerikai gazdasági és pénzügyi embargó és a merev álláspontok felülvizsgálatával járó arcvesztéstől való félelem tartósította. Az Egyesült Államok emellett a demokrácia és emberi jogok érdekében történő kiállás, valamint az egyre nagyobb létszámú és politikai érdekérvényesítő képességgel rendelkező, a Castro-rezsim üldözöttjeiből és kárvallottjaiból álló kubai emigráns közösség miatt sem engedhette meg magának a közeledést. Az amerikai vezetés ezen kívül valóban abból indulhatott ki, hogy a Kubát gazdaságilag kivéreztető embargó hatékony eszköze lehet a legszűkebb érdekszféráján belül létrehozott ellenséges rendszer felszámolásának.

Teljes cikk