jogésigazságosság” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 11

A varsói gyors - úgy megy, mintha jönne

2015. május 26.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Már a két héttel ezelőtti első elnökválasztási forduló is hidegzuhanyként érte Bronislaw Komorowskit és a kormányzó Polgári Platformot (PO), hiszen már akkor is Andrzej Duda, a Jog és Igazságosság (PiS) pártjának jelöltje végzett az élen. A Pünkösd vasárnapján tartott második fordulóban Duda növelni tudta előnyét és Komorowski 47 százalékos támogatottsága ellenében a szavazatok 53 százalékával tudott győzni. Augusztus 6-i beiktatását követően tehát ismét Jaroslaw és a néhai Lech Kaczynski pártja adja Lengyelország elnökét.

Lengyelország nem csak a történelmi hagyományok miatt fontos partnerünk. Mint Közép-Európa legnagyobb, s az Európai Unió 6. legnagyobb országa, jelentős politikai és gazdasági erőt képvisel, amit Budapesten soha sem szabad figyelmen kívül hagyni. A részleges történelmi sorsközösség okán sokszor találkozhatunk a két ország belpolitikáját érintő leegyszerűsítő magyarázatokkal, pártpolitikai analógiákkal, amelyek azonban a legtöbb esetben vagy a liberális vagy a konzervatív oldal előítéleteire, és/vagy a lejáratás szándékára vezethetők vissza. Holott mind a közép-európai régió, mind az uniós együttműködés jövője szempontjából fontos lenne, hogy Lengyelország és Magyarország egységesen tudjon fellépni. Lehetnek épp elegen, akik ezt az egységet kívülről próbálják bomlasztani, éppen ezért fontos lenne, hogy a kétoldalú viszonyban a minimálisra csökkentsük a lehetséges ellentétek mennyiségét.

Teljes cikk

A varsói kísérlet

2015. augusztus 28.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Már Andrzej Duda lengyel elnök kampánya és megválasztása is jelezte, hogy a Jog és Igazságosság Pártjának (PiS) korábbi EP képviselője alaposan átgondolt stratégia mentén jelentkezett be az elnökségre. Augusztus 8-i, imponáló arányérzékkel, ráadásul fejből elmondott beiktatási beszéde újabb bizonyítékát adta annak, hogy egy igen jó képességű politikus került a lengyel politika csúcsára és a nemzetközi élet szereplői közé, aki az erősen konzervatív törzsválasztói táborral a háttérben, a jobbközép, jobboldali-liberális választóközönséget is megszólítani szándékozó programmal vág neki az elnökségnek.

Tekintettel arra, hogy az október 25-re meghirdetett választások nagy kérdése az, hogy a PiS megszerzi-e a parlamenti többséget, Duda első hónapjainak mérlege, bel-, és külpolitikai lépései döntő befolyással lehetnek a választások kimenetelére. Elemzői körökben persze már elkezdődött egy lehetséges PiS-győzelem „beárazása”, Lengyelország nemzetközi megítélésének megromlását, nagymértékű tőkekivonást, gazdasági hanyatlást vizionálva. Maga az elnök is kapott már hideget-meleget: a nacionalistától az ókonzervatívon keresztül a populistáig, számos jelzővel illette a nemzetközi sajtó. Ismerjük az ilyesfajta baloldali beárazás természetrajzát: nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani neki, ugyanakkor egy ország nemzetközi mozgásterét korlátozhatja, vezetőjének elfogadottságát, szalonképességét jelentős mértékben ronthatja. Ha jól értjük a lengyel elnök első külpolitikai lépéseit, akkor a cél az, hogy pártjának a szimbolikus, történelmi összefüggésű politizálás iránt fogékony híveit is kielégítse, ugyanakkor megőrizze Lengyelország pozitív imázsát, amit a Kaczinsky fivérek nemzetközi szempontból legalábbis ellentmondásos regnálását követően a Tusk-Komorovski páros elért. A nemrég meghirdetett elnöki külpolitikai menetrend láttán nem lehet kétséges: Duda aktív külpolitikai szerepet szán magának, s korántsem mindegy, hogy mi ehhez hogy viszonyulunk.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Egy irányba megy a varsói és a budapesti gyors?

2015. október 26.

A Jarosław Kaczyński által fémjelzett Jog és Igazságosság (PiS) a lengyel parlamenti választásokon az exit poll adatok szerint 39,1 százalékos elsöprő győzelmet aratott, amivel a 460 fős Szejmben 242 mandátumot szerzett meg. A PiS-nek így Beata Szydło vezetésével önálló kormányalakításra nyílik lehetősége, ami a rendszerváltás utáni Lengyelországban eddig egy pártnak sem sikerült, a PiS győzelme ezért történelminek is nevezhető. A választás azonban a lengyel balodal számára is történelmi eredményt hozott, igaz negatív értelemben, ugyanis teljesen kiszorult a parlamentből, amire eddig Lengyelországban szintén nem volt precedens.

Az utóbbi hetek során a legtöbb elemzés még javarészt azzal foglalkozott, hogy a várható győzelmét követően a PiS mely párttal kényszerül majd koalíciós szövetséget alakítani. Ezek a fejtegetések azonban az eredmények ismeretében teljesen okafogyottá váltak, ugyanis a 242 mandátum birtokában Beata Szydło stabil parlamenti támogatással alakíthat egypárti kormányt.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Szemléletváltás a lengyel klímapolitikában?

2015. november 17.

Csupán néhány hét telt el a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) elsöprő választási sikerét követően, és az augusztusban hivatalba lépett Andrzej Duda elnök október 27-én bejelentette: nem ratifikálja az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének 2020-ig tartó meghosszabbítását. A dolog érdekességét fokozta, hogy a bejelentés egy nappal az elnök párizsi látogatása előtt történt. A megvétózott egyezmény ugyanis az egyik alapvető hozzávaló a Párizsban november 30-án kezdődő globális klímaváltozási csúcs előkészítési receptjében.

A szóban forgó egyezmény a kiotói jegyzőkönyv, az ENSZ 1992 júniusában Rio de Janeiro-ban aláírt éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) kiegészítő jegyzőkönyve. A dokumentumot 1997 decemberében a résztvevő tagállamok harmadik konferenciáján, Kiotóban fogadták el. 2005februárban lépett hatályba és az Amerikai Egyesült Államok kivételével a világ összes jelentős országa elfogadta. A fejlett országok azt vállalták, hogy a 2008–2012-es időszakra átlagosan 5,2%-kal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es bázisévhez képest. Ezen belül az egyes országok esetében eltérések vannak, így az Európai Unió eredeti tizenöt tagállama 8%-os csökkentést vállalt. A volt szocialista országok 1990 helyett másik bázisévet is választhattak, figyelembe véve az üvegházhatású gázoknak az 1989 utáni gazdasági összeomlás következtében végbemenő drámai mértékű kibocsátás-csökkenését.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Van, ami nincs? Jogállamiság vizsgálat brüsszeli módra

2016. január 20.

Az új jobboldali lengyel kormány megválasztása óta Brüsszel újra a misztikus jogállamiság vizsgálat lázában él. Paradox módon a Bizottság képviselője épp a botrány kitörésekor válaszolta azt egy EP képviselőnek, hogy nem látnak semmit, ami miatt mostanában Magyarországgal kapcsolatban kutakodniuk kellene, de ez láthatólag nem zavarja az uniós politikusokat, pláne nem az újságírókat, hogy párhuzamot vonjanak a jelenlegi lengyel és a korábbi magyar történések között. Míg az Európai Parlament a plenáris ülésén Varsót hívja tetemre, az Európai Bizottság a múlt héten a legnagyobb közép-európai országgal szemben elindított egy olyan vizsgálatot, amely szigorúan jogi értelemben nem is létezik.

Közel egy éve (2015. március 7.) írtam ezeken a hasábokon arról, hogy az Unió Tanácsa által ajándékként a fa alá pakolt csomag, a jogállamiság mechanizmus milyen kétélű fegyver. Olyan, ami ha illetéktelen kezekbe kerül, akár fel is robbanhat. A miniszterek ugyanis 2014 karácsonya előtt bólintottak rá arra az eredetileg az Európai Bizottság által javasolt, majd a tagállamok képviselői által alaposan átfazonírozott eljárásra, mely alapján az Unió évente egy alkalommal, olyan alapelvek tiszteletben tartása mellett, mint az objektivitás, diszkrimináció mentesség, egyenlő elbánás, a tények, a nemzeti identitások és alkotmányos berendezkedések tiszteletben tartása, vitát folytathat a jogállamiság érvényesüléséről. Azóta miniszteri szinten pontosan egyszer vetették be ezt az eljárást, 2015 novemberében, s tették ezt komoly önmérsékletről tanúságot téve. Megvitatták, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, az adatvédelem és a kiberbiztonság terén milyen nehéz megtalálni a szabadság és a biztonság között a kényes egyensúlyt, hogy milyen jó gyakorlataik és nehézségeik vannak. Senkit nem bélyegeztek meg, értelmes párbeszéd folyt. A miniszterek pontosan tudják ugyanis: egy-egy politikai fordulat, választási eredmény, népszavazás eredményezhet olyan helyzetet, amikor az országuk hirtelen elkezd kilógni az általánosan elfogadott keretek közül. Mert, valljuk meg őszintén, az istenadta nép néha arra vetemedik, hogy a politikai mainstreamnek nem tetsző dolgokat művel, például másoknak kevésbé szimpatikus vezetőket választ.  A demokrácia produkál ugye néha furcsa dolgokat. Arról nem is beszélve, hogy a jogállamiságnak nincs meg sehol a kőbe vésett, általános érvényű definíciója, hisz minden országban a történelem formálta az évszázadok során a demokratikus intézményeket és a saját valóságára vonatkozó játékszabályokat.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Lengyelország az „új hidegháború” árnyékában

2016. február 23.

Vitathatatlan, hogy a február közepén rendezett 52. müncheni biztonságpolitikai konferencia egyik legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó beszéde Andrzej Duda lengyel köztársasági elnöké volt, aki felszólalásában a folyamatosan erősödő regionális orosz katonai jelenlétről, valamint a Dimitij Medvegyev orosz miniszterelnök által is említett „új hidegháború” eljöveteléről beszélt. A nyilatkozat valódi hírértékét azonban leginkább az egyre radikálisabbá váló oroszellenes lengyel retorika adta, ugyanis a háttérben konstans módon zajló biztonságpolitikai folyamatok már 2014-óta a térség újrafegyverkezési tendenciát vetítik elénk.

Az ukrajnai válság 2014 eleji eszkalálódását követően a lengyel politikai és katonai vezetés legfontosabb stratégiai célkitűzését Lengyelország biztonságának növelése jelenti, amely az ország szuverenitásának védelme mellett egyet jelent a NATO keleti határainak biztosításával is. Mindez az egyre látványosabban erősödő térségbeli orosz katonai jelenlét, valamint a lengyel nemzeti érdekek perspektívájából szemlélve evidenciának számít.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Szmolenszk szelleme tovább kísért

2016. április 15.

Idén immáron hatodik éve, hogy 2010. április 10-én a katinyi megemlékezésre érkező lengyel elnök, Lech Kaczyński különgépe a szmolenszki repülőtér mellett földbe csapódott. A katasztrófában a köztársasági elnök, valamint 95 fős kísérete, köztük felesége, illetve a lengyel politikai, gazdasági és vallási elit prominens képviselői életüket vesztették. Április 10-ét a Tusk-kormány nemzeti gyásznappá nyilvánította, így a szmolenszki katasztrófáról a kormányzat minden évben megemlékezik, az idei hatodik évforduló azonban az előzőekhez képest különlegesnek számít. 2010 óta ugyanis ez volt az első olyan megemlékezés, amikor a Kaczyński pártjának számító PiS kormányzati pozícióból vett részt, s ez a személyes érintettség miatt politikai feszültségek kialakulását eredményezte. Mindennek tükrében érdemes megvizsgálni, hogy a katasztrófa emléke hat év távlatában miként nehezedik rá a lengyel belpolitikára, illetve a lengyel-orosz kapcsolatok alakulására.

A szmolenszki katasztrófa évfordulójának közeledtével az indulatok először február elején lángoltak fel, amikor a PiS kormányzat védelmi minisztere, Antoni Macierewicz újraindította a légi katasztrófa részleteinek felderítésére irányuló vizsgálatot. A lengyel kormányzat ugyanis nem fogadja el az orosz kormány által elfogadott vizsgálati álláspontot, miszerint az elnöki különjárat a hibás fedélzeti jelzőkészülékek, valamint a pontos tájékozódást gátló köd miatt csapódott be a reptér melletti erdő területén.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Dilemmák a varsói NATO-csúcs előtt

2016. május 11.

Az utóbbi hetekben ismét egyre többet hallani arról a 4000 fős NATO kontingensről, melyet a szövetség a növekvő orosz katonai jelenlét ellensúlyozása érdekében Lengyelország és a Baltikum területére kíván telepíteni. Az indítványt természetesen az Oroszországgal szembeni közvetlen kitettségben lévő balti államok, illetve a lengyel kormányzat mellszélességgel támogatja. Ugyanakkor az erre válaszul bejelentett orosz hadseregbővítés – a fegyverkezés potenciális eszkalálódása miatt – számos európai államban súlyos aggályokat váltott ki. Sokak szerint azonban Oroszország elrettentő lépései mögött nincs valódi katonai potenciál, ezért a szövetség ebben a térségben nem szembesül reális külső fenyegetéssel. Mindez, az eltérő álláspontok miatt a júliusi varsói NATO csúcstalálkozóra számos vitás témát előlegez meg.

2014 szeptemberében, amikor a walesi NATO közgyűlésen a következő tanácskozás színhelyéül Varsót jelölték ki, akkor a szövetség tagjai szimbolikusan azt üzenték: nem hagyják magukra a növekvő orosz fenyegetéssel szembesülő „keleti végek”-et. A kelet-ukrajnai válságnak, illetve a Krím-félsziget annektálásának következményeként ugyanis Lengyelország és a Baltikum biztonságpolitikai helyzete jelentős mértékben romlott, melyet a NATO védelmi garanciákkal szükséges kompenzálni. Éppen ezért merült fel, hogy a szövetség a térségben elsőként egy 4000 fős amerikai-brit-német állandó NATO kontingenst hozna létre, mely a Balti-tenger nemzetközi vizein járőröző flotta mellett biztosítaná a keleti határok védelmét. A javaslat várhatóan a varsói csúcs fő témájaként fog megjelenni, melyet természetesen mind a lengyel, mind pedig a balti államok támogatnak. Ugyanakkor a telepítésnek a szövetségen belül több ellenzője is akad, amely a helyzetet komplikálttá teszi.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Mire megy Brüsszel Varsóval?

2016. június 03.

A tavaly novemberben megalakult konzervatív lengyel kormány első fél éve a várakozásoknak megfelelően zajosra sikeredett. Az új alkotmánybírák kinevezése kapcsán a jelenlegi és a volt kormánypártok között kialakult ellentét ugyanis alkotmányos válságba csapott át. Időközben az Alkotmánybíróság törvényes működésének biztosítása érdekében az Európai Bizottság is felemelte a szavát, sőt a lengyel kormányt az alapjogi sérelmek miatt hivatalos jelentésben is elítélte. Mindez ismerős narratíva, sikere azonban a lengyel kormánnyal szemben korántsem biztos.

2015 októberében járunk, amikor a választási vereségét készpénznek vevő kormányzó Polgári Platform (PO) javaslatára a Szejm 5 PO közeli alkotmánybírát választott meg, akikkel a „kormánypárti” bírák száma a 15-ből 14-re nőtt (ez persze annak rendje, s módja szerint sehol sem csapta ki a jogállami biztosítékot). A problémát csupán az okozta, hogy az 5 pozícióból 2 hivatalosan csak decemberben üresedett volna meg, mondhatni a PO a következő parlamenti többség kárára „előre dolgozott”. A bírák kinevezését azonban a konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) színeit képviselő Andrzej Duda köztársasági elnök nem hagyta jóvá, sőt, helyette pártja októberi győzelmét követően az Alkotmánybíróság jogköreinek gyakorlatilag alkotmányellenes átalakításával párhuzamosan 5 PiS közeli bírát nevezett ki. A döntést ugyan az Alkotmánybíróság elmeszelte, a kormány azonban dacos módon erről nem volt hajlandó tudomást venni.  

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Re-polonizáció, avagy miért bántják Lengyelországot?

2016. október 14.

Szeptember végén a lengyel kormányzati politikában jelentős átalakításnak lehettünk tanúi, amikor Pawel Szalamacha pénzügyminiszter lemondásával tárcáját az addigi fejlesztési miniszter, az ambiciózus tervekkel rendelkező Mateusz Morawiecki örökölte meg. Ezzel egy olyan gazdasági csúcsminisztérium jött létre, ahol Morawiecki nyílt sisakkal folytathatja repolonizációs törekvéseit. A nemzeti érdekek képviselete azonban szokás szerint a globalizáció nyerteseitől ebben az esetben is heves támadásokat valószínűsít, ezért célszerű szemügyre vennünk, hogy pontosan mi is a 2015 utáni lengyel gazdaságpolitika valódi tétje.

Morawiecki és a kormányzó Jog és Igazságosság párt gazdaságpolitikájának elemzésekor elsőként a következő dolgot érdemes tisztáznunk: Lengyelországban a rendszerváltást követően – 2011-es dolláron számolva – az egy főre jutó GDP 2014-re a 2,4-szeres, míg a nettó reálbér 2,1-szeres növekedést ért el. Ez első látásra kedvező eredménynek tűnik, főleg ha ahhoz viszonyítjuk, hogy közel ugyanebben az időszakban Magyarországon az egy főre jutó GDP értéke csak 1,4-szeresére növekedett, a nettó reálbér értéke pedig csupán 34 százalékos bővülést realizált. Mindennek ellenére az aktuális lengyel bérszint az EU tagállamok átlagának körülbelül 60 százalékát teszi ki, így a bérfelzárkózás kudarcának köszönhetően Lengyelország – a többi visegrádi állammal karöltve – a middle income trap, vagyis a középjövedelműség csapdájába szorult be.

Teljes cikk