Gauck döntése a német belpolitika szempontjából nagyon fontos, hiszen a 2017 októberében esedékes szövetségi parlamenti választás előtt, a migrációs válság nyomán átalakuló politikai paletta ismeretében egy újabb bizonytalansági tényező, újabb politikai alkudozások szükségessége súlyosan megterhelhetné az amúgy is feldúlt közéletet. Ugyanakkor persze az ügy jelentősége nemzetközi horderejű is, mivel Gauck személye, elnöki szerepfelfogása, mint klasszikus rendszerváltó értelmiségié, tanulságokkal szolgálhat az egész közép-kelet-európai térségben. Nem véletlen, hogy Ilves észt elnök, 2012-ben az egész poszt-szovjet térség számára bátorító üzenetnek nevezte Gauck megválasztását. A legerősebb európai hatalom első emberének rendszerváltó tapasztalata az egész kontinens politikai diskurzusára befolyással bírt, még ha az elnöki hatalom Németországban ugyanannyira formális is, mint nálunk. De éppen e hasonlóság miatt lehet érdekes számunkra az is, hogy miként lehet a formális szerep ellenére határozott arcélt adni az elnöki szerepfelfogásnak.