jeanclaudejuncker” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 4

Pünkösdi diktátorság

2015. május 24.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A fékezett habzású politikusi humor megnyilvánulásának tűnt, de aztán önálló életre kelt a hír, miszerint Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke harsány „Hello, dictator!” felkiáltással köszöntötte a Rigába érkező magyar miniszterelnököt. A rendhagyó üdvözlés azonban még annyira sem vicces, mint amennyire esetleg első hallásra tűnik. S bár olvasható volt számos örömködés, hogy lám, már nem csak gondolják, de ki is mondják, a mosoly aligha lehet hosszú életű. A nemzetközi sajtóban már régen tapasztaljuk, hogy a Magyarországról szóló tudósításokban, elemzésekben nem fukarkodnak a hangzatos, ám a helyzet leírására vagy a megalapozott kritikára kevésbé alkalmas jelzőkkel.

Valamelyest ez történt az Európai Parlamentben is a hazánkról szóló vitában is. A jól fizetett képviselői asszisztensek által Márai-idézetekbe csomagolt Orbán-kritikának a maradék igazságtartalma is elhiteltelenedett, amikor kiderült, hogy a képviselő alapvető dolgokkal nincs tisztában, például azzal, hogy a halálbüntetésről semmiféle konzultáció nem zajlik. De olvastunk már ennél nagyobb bakikat is olyanoktól, akik a legnagyobb meggyőződéssel nyilatkoztak a magyarországi demokrácia állapotáról. Tudjuk persze, hogy a politikának természetes velejárója a provokáció. Ha nem így lenne, s csak a tárgyszerű tájékozódás lenne a cél, akkor nyilván a bevándorlásról szóló nemzeti konzultációs ív kérdései sem így hangzanának. 

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Hadüzenet vagy béketárgyalás?

2015. május 27.

Zsúfolt hete van a brit miniszterelnöknek. Miközben a parlamentben megkezdődik az Európai Uniós tagságról szóló népszavazás törvényi előkészítése, David Cameron egy sor tagállam vezetőjével is egyeztet a kérdésről, az Európai Bizottság elnökével pedig már hétfőn este személyes találkozót bonyolított.

Bár pünkösd hétfőn Nagy-Britanniában is munkaszünet volt, este hosszúra nyúlt munkavacsorán tárgyalt Cameron és Jean-Claude Juncker. A találkozóra nem Londonban, hanem a mindenkori miniszterelnök hivatalos vidéki rezidenciáján, Chequersben került sor – ennek egyik oka lehet a hétfői Bank Holiday, de akár Brüsszelnek szóló, angolosan kifinomult üzenetet is kiolvashatunk belőle. A két politikus ugyanis abban a szobában tárgyalt, ahol a hagyomány szerint Churchill a II. Világháború idején leghíresebb rádióbeszédeit írta.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Pozsonyi fordulat visegrádi módra

2016. szeptember 20.

Az Európai Unió vezetői és a tagállamok kormányfői múlt pénteken, Pozsonyban gyűltek össze, hogy megtegyék az első lépéseket a Brexit utáni Európai Unió újragondolása, illetve a migrációs válság hatékony kezelése felé. Igaz, a tárgyaláson a Brexit kérdése érdemben nem került szóba, a bevándorláspolitika kapcsán megfogalmazott elvi állásfoglalásokból azonban kifejezetten úgy tűnik, hogy az elnökök és miniszterelnökök a brüsszeli vezetőkkel karöltve olyan intézkedésekben kezdtek el gondolkodni, melyek a közösséget a visegrádi országok migrációs álláspontjához közelítik. Mindez az eddig sokat kritizált V4 bevándorláspolitikai javaslatok és intézkedések előtérbe kerülését jelzi.

A múlt pénteki pozsonyi csúcsot több szempontból is elemezhetjük (euroszkepticizmus, eltávolodó brüsszeli elitek, multikulturalizmus, nemzeti érdek, csak hogy párat említsünk). A számos értelmezési keret közül mindenekelőtt fontos lenne megvizsgálni, hogy az értekezleten tett nyilatkozataik értelmében Merkel és Juncker miként kívánja visszaszerezni az európai lakosság drasztikusan megtört bizalmát, miközben a menekültkvóta végrehajtása továbbra is napirenden marad, Juncker pedig folyamatosan „populista” jelzővel illeti a nemzeti érdekek talaján álló vezetőket. (És akkor még nem beszéltünk Asselborn külügyminiszter hasonlóan tanulságos megnyilvánulásairól.)

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Változatok egy Európára

2017. március 06.

Az Európai Bizottság a héten hozta nyilvánosságra az ún. fehér könyvet, amely a hagyományoktól eltérően most nem egy szabályozási koncepció, hanem inkább egy vitaindító arról, hogy a britek kiválása után mégis mit kellene kezdenünk magunkkal. Ha valaki azt várta, hogy az Unió javaslattevő szerve megmondja a tutit, csalódott lesz a harminc oldalas mű elolvasása után. Az ugyanis nem jelöl ki fejlődési irányt, megelégszik a lehetséges alternatívák felvázolásával.

Iskolai dolgozat – dohognak páran. Könyökvédős bürokraták elmélkednek, köze nincs a valósághoz – állítják mások. Kapott a mű hideget-meleget az Európai Parlamentben is, ahol a mindig több Európát akaró középpártok leginkább a bátorság hiányát rótták fel Juncker bizottsági elnöknek. Ha belegondolunk, amennyiben Jacques Delors, az uniós belső piac atyja a nyolcvanas években ennyire óvatos lett volna, lehet, még ma sem tartunk a négy szabadság elvénél, azaz az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlásánál. Persze más idők járnak, s – mint maga a dokumentum is írja – az Unió egzisztenciális válsággal küzd, majd összeroppan a kihívások súlya alatt. Ilyen helyzetben valószínűleg öngyilkosság lett volna nagyon konkrét terveket letenni az asztalra. Három dolognak azért mindenképp örülhetünk.

Teljes cikk