isztambul” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 5

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Merkel Isztambulban: Canossa-járás vagy reálpolitika?

2015. október 20.

Angela Merkel felértékelte a jelenlegei ankarai vezetést és hétvégi isztambuli villámlátogatásával elismerte, hogy számos olyan európai probléma van, amely csak Törökország bevonásával oldható meg. A menekültválság mindenképp ezek közé tartozik. A kancellár asszony korábban igen kritikus volt az Erdogan-Davutoglu török vezetéssel, most azonban a Németországot elözönlő menekültáradat visszatartása érdekében neki kellett szívességet kérnie tőlük. Isztambuli útja amolyan Canossa-járásnak is tűnhet, de egyben a 21. századi reálpolitika felé való fordulásnak is.

Törökország képes többé-kevésbé megállítani a menekültáradat egyik ágát, ha vezetése úgy akarja. De miért tegye ezt, ha az EU Törökországot évtizedek óta előszobáztatja. Merkel természetesen azzal az ígérettel utazott Isztambulba (francia és brit támogatással), hogy Törökország előtt a menekültügyi együttműködésért cserében megnyílhatnak az EU ajtajai és éves közelségbe jut a törökök vízummentes utazása a Schengen-térségbe. A török társadalmat leginkább az utóbbi érdekli. Ha ezt a jó hírt a török kormánypárt, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) jól tudja kommunikálni, lehet, hogy a november 1-i előrehozott parlamenti választásokon ismét abszolút többséget szerez. A kancellár asszony, ha akarta, ha nem, villámlátogatásával épp azon ankarai politikai vonalat segítette meg nagyon, amelyiket korábban csak kritizálni szokott. De néhány hónap óta Németországban is új szelek fújnak.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Törökország kegyeit keresve

2015. november 30.

Törökország az elmúlt fél évben a meghatározó EU-tagállamok körében felértékelődött. Már nem csak azért, mert üzleti világ képviselői úton-útfélen az Ankarával való jobb kapcsolatokat szorgalmazzák, hogy exportjukat Törökországba növelhessék; hanem már azért is, mert a tagállamok politikai tervezői és megfontolt politikusai is egyetértenek abban, hogy sem a menekült áradatot, sem a szíriai válságot nem lehet Törökország bevonása nélkül megoldani. Váltásra van szükség, amelyet már Angela Merkel októberi isztambuli villámlátogatása is jelzett. Csakhogy a törökök úgy érzik, az EU lekezeli őket, s garanciákat akarnak arra nézvést, hogy a jövőben minden másként lesz. Ankarában jól tudják, hogy jó alkupozícióban vannak: az EU kér segítséget és együttműködést, s a török vezetés most megkérheti ennek az árát. Nem csak pénzben, hanem az EU-Törökország kapcsolati rendszer erősítését illetően is.

A menekültválság Törökországot is sújtja, így Ankarának érdeke, hogy rajta inkább áthaladjanak a migránsok, mint maradjanak. Valószínűleg ezzel is összefüggésben áll az, hogy a török partok és a görög szigetek között az Égei-tengeren soha nem látott embercsempész hálózat alakulhatott ki. Miért pont Törökország állítaná ezt meg, ha a Schengen-tagállam Görögország ölbe tett kézzel nézi, mi is zajlik a saját határvizein. A szíriai válság esetleges Törökországba való átterjedését pedig a török hadsereg meg tudja akadályozni. Sőt, Ankara az orosz Su-24-es repülő lelövése miatti orosz-török vitában sem szorul külső segítségre. Ha igen, a török külügyminiszter nem Brüsszelben, hanem Washingtonban fog kopogtatni.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Berlin és az örmény tragédia

2016. június 08.

A német parlament a múlt héten népirtássá nyilvánította a száz évvel ezelőtti örmény tragédiát, amelyet a világ leginkább Franz Werfel „A Musza Dagh negyven napja” című könyve alapján ismer. Örmények százezrei estek áldozatul az akkori oszmán-török hadsereg rémtetteinek és annak a deportálási akciónak, amellyel az isztambuli kormányzat az Oszmán Birodalomnak az Oroszországhoz közeli vidékeiről az örményeket délre, a mai Szíria és Libanon területére telepítette. Ami történt, az a XX. századi első világégés egyik borzalmas fronteseménye volt. Oroszország 1914 végén hadaival betört Kelet-Anatóliába, hogy azon át kijusson a Földközi-tengerhez. A cári hadvezetés kezdetben nagy sikereket ért el. Az uralmuk alá került területeken az örmények melléjük álltak, sőt, egyes örmény többségű városok maguk „szabadították” fel magukat. Az oroszok azonban a következő év nyarán jelentős haderőt vontak ki az anatóliai frontról, hogy ezeket a galiciai-bukovinai frontszakaszon ellenünk vessék be. Az oszmán-török hadsereg így visszafoglalhatta Kelet-Anatólia jelentős részét s bosszút állhatott az ottani örmények orosz-pártiságáért.

Az isztambuli vezetés 1915. április 24-én hozta meg végzetes döntését az örmény lakosság deportálásáról (ezt tekintik az örmények a tragédia emléknapjának), amelyet az elkövetkező évben végre is hajtottak. Nem kérdéses, hogy számos kivégzésre és tömegmészárlásra került sor, de az örmények többsége az éhség, a járványok és hosszú menetelés következtében halt meg. A számok körül a szakértők között viták vannak, de abban hozzávetőlegesen egyetértenek, hogy az áldozatok száma egy millió körüli lehetett: az örmény történészek szerint ennél több, a törökök szerint ennél kevesebb. A birodalom szíriai és libanoni területeire deportált örmények, talán az útnak indítottak fele, túlélte a háborút. Ők alkotják e két mai országban az ottani örmény lakosság zömét, noha sokan közülük Nyugat-Európába vagy az Egyesült Államokba vándoroltak tovább.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Ankara és Moszkva békülése: színjáték vagy reálpolitika?

2016. július 04.

A rettenetes múlt keddi isztambuli repülőtéri terrortámadást megelőzően a nemzetközi sajtó meglepetéssel vette tudomásul, hogy Recep Tayyip Erdoğan török köztársasági elnök a múlt hét végén a török-orosz kapcsolatok helyreállítását szorgalmazó levelet küldött Vlagyimir Putyin orosz elnöknek. A teljes szöveg egyelőre diplomáciai titok, de a külügyi szóvivők Moszkvában és Ankarában a fontosabb pontokat ismertették. A török államfő meghátrált volna? Vagy megértette, hogy Moszkva igen fontos partnere Ankarának? De az is felvetődött, hogy más nemzetközi események is közrejátszottak a két ország kapcsolatainak normalizálását lehetővé tevő ankarai lépés megtételében.

Erdoğan török elnök a múlt hét végén Moszkvába küldött levelében arra helyezi a hangsúlyt, hogy helyre kell állítani a hagyományos, mindkét országnak érdekében álló kétoldalú kapcsolatokat. Nem kért bocsánatot Putyin elnöktől azért, hogy a múlt év novemberében a török légvédelem lelőtt egy, a szíriai légtérből török területekre berepült orosz gépet. De kondoleáló levelet küldött a lelőtt orosz gép pilótája, Oleg Peskov családjának. E levélben szerepel az, hogy a török légierő lépése nem volt szándékos és a családnak részvétét fejezi ki. Úgy tűnik, hogy ez utóbbi levél elégedettséggel töltötte el Putyin elnök tanácsadóit, s ezt a Kreml megkövetésének tekintik. Így aztán szerdán, június 29-én, létre jött Erdoğan és Putyin között az a régóta várt telefonbeszélgetés, amely fontos lépés volt a normalizáláshoz vezető úton.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Újévi merénylet a Boszporusznál

2017. január 03.

Az újesztendő drámával, fájdalommal és gyásszal kezdődött el Isztambulban. Valamivel több, mint egy órával, hogy beköszöntött a 2017. év, egy fegyveres rontott be Boszporusz-parti Reina Szórakoztató Központba, s gépkarabélyával lőni kezdte a tömeget. Hidegvérű gyilkosként még a földön fekvőbe is golyót eresztett. Amikor úgy gondolta, hogy elég, vagy kifogyóban volt a lőszere (hat tárat lőtt ki), úgy tíz perc után, eldobta fegyverét, kiment az utcára, és magát a támadó elől való menekülőként feltüntetve egy taxival elillant. 39 ártatlan ember életét vette el: a többségük külföldi. A sebesültek több mint félszázan vannak. Akik, ismerik a törökországi helyzetet, miután a borzalmas hír felröppent, már tudták: ez az Iszlám Állam terrorakciója volt. Másnap a szervezet ezt maga is bejelentette: „hős katonájuk” bosszút állt a nyugati világ bűvöletében élő törökökön.

Az isztambuli merénylet is mutatja, hogy Iszlám Állam jól kiképzett terroristákat tud hadba állítani bárhol Európában (de talán az egész világban). A valószínűleg kelet-turkesztáni (özbeg, kirgiz vagy ujgur) merénylő – berlini harcostársához hasonlóan- sikeresen elmenekült a helyszínről, ami azt jelenti, hogy a mögötte álló terrorista sejt veszedelmesen jól szervezett. A török biztonsági szerveknek nagyon neki kell gyürkőzniük, hogy a hálózatot, amely 2016. június 28-án már az isztambuli repülőteret is megtámadta, fel tudják számolni. S persze a többi cellákat is, amelyek Ankarában (itt pár nappal korábban többeket letartóztattak) és a szíriai határkörzetben követtek el korábban merényleteket. Ha akciójuk rövid időn – pár hónapon vagy féléven – belül nem lesz sikeres, nemcsak a félelem lesz úrrá az egész országon, hanem a társadalmi bizalom is meginoghat az egyre erősebb felhatalmazásokkal rendelkező török vezetés iránt. Mindenki jól tudja, hogy az ankarai kormány nincs könnyű helyzetben: egyfelől harcolnia kell az Iszlám Állam terroristáival; másfelől pedig a hadseregnek, csendőrségnek és rendőrségnek az egyre erősödő és kiterjedőbb PKK-terrorizmust is meg kell állítania. A török titkosszolgálatok arról is tudnak, hogy számos szélsőbalos szervezet is készen áll, hogy egy-egy újabb robbantással Ankarában vagy Isztambulban hírt adjon magáról.A török belpolitikai adok-kapok eközben már oly mértékben elmérgesedett, hogy félő: újabb politikai-társadalmi-vallási körök is – akár egymás ellen is – fegyverekhez nyúlhatnak.

Teljes cikk