irán” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 11

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Győzelem Tikritben

2015. április 02.

Egy hónapja az iraki hadsereg nagy offenzívát indított az IS kezében lévő Tikrit visszafoglalására. Pár nap óta olyan hírek jelennek meg a világhálón, hogy az iraki hadsereg átvette a város ellenőrzését. Mindenesetre a nagymecsetre már kitűzték az iraki zászlót. Ez azt jelzi, hogy az iraki hadsereg (főleg síita) egységei képesek az IS fanatikus katonáit visszaszorítani, persze csak az USA, Irán és még jó néhány állam segítségével. Ez persze még nem az IS uralom vége, de jelzés arra vonatkozóan, hogy katonái nem legyőzhetetlenek és Tikrit után újabb városokért fog folyni a harc.

Tikrit ősi város Irakban a Tigris folyó mentén, ókori időkbe visszanyúló történelemmel. Napjainkban azonban leginkább arról híres, hogy 1937-ben itt született Szaddam Huszein egykori iraki diktátor; legújabban pedig arról, hogy egy hónapja súlyos harcok folynak a városért az iraki kormánycsapatok és az IS között. Ha igazak a hírek, a bagdadi katonaság pár nappal ezelőtt birtokba is vette a várost. Ez kezdete lehet egy új kiszorítósdinak: már nem az iraki hadsereg hátrál kelet felé, hanem az IS katonái nyugat felé.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Új irány Iránban?

2015. április 08.

Döntő fordulat következett be 2015. április 2-án Lausanne-ban, az Irán és a nemzetközi közösség közötti tárgyalásokon azzal, hogy az ENSZ öt állandó tagja és Németország (P5+1) képviselői olyan keretegyezményt fogadtak el, amely átláthatóvá teszi az ország nukleáris fejlesztéseit, kiiktatva abból a nukleáris fegyverkezés lehetséges elemeit. A végrehajtásról újabb átfogó egyezmény születik majd június 30-ig. Teherán megegyezési hajlandóságáért cserében hatályukat vesztik majd az Irán ellen hozott nyugati szankciók. Az események háttérben természetesen az Egyesült Államok és Irán közötti közeledés áll, amely másfél év óta zajlik. Úgy tűnik, a Washington-Teherán közötti kapcsolatépítés eredményes, hacsak valami váratlan esemény ismét meg nem akasztja azt. A megbékélés alapvető érdek mindkét fővárosban és a világ legtöbb részén is. Ha ez történik, Irán ismét teljes súlyával visszakerülhet a világgazdaság térképére és megkezdődhet egy új ipari és szolgáltatási kultúra megteremtése a Közép-Kelet egyik meghatározó országában. Ebben az új helyzetben további cselekvési területek nyílnak meg Magyarország számára is.

Irán jelentős ország a Közép-keleten: hagyományos erőközpont és középhatalom. Az ország látványos kivonulása a nemzetközi együttműködések rendszeréből az 1979. évi forradalmat követően sok gondot okozott a nemzetközi közösség legtöbb országának, de magának Iránnak is. Az elzárkózásnak és szembefeszülésnek legfőbb oka az Egyesült Államok és Irán közötti viszonyban keresendő. Az 1979-ben hatalomra jutott teheráni vezetés évtizedekig Washingtont okolta (valljuk be, joggal) Reza Pahlavi elnyomó rendszerének fenntartásáért. Az amerikai vezetés számos nyugati országgal együtt történelmi visszalépésnek tekintette, hogy Irán letért a sah vezette westernizációról és teokratikus köztársaság lett. Így olyan ideológiai szakadék jött létre az Egyesült Államok és Irán között, amelynek áthidalásához évtizedek kellettek. Washington és Teherán közötti szakítás új megvilágításba helyezte az addig barátságos iráni-izraeli, valamint az iráni-szaúdi viszonyt is. A teheráni vezetőknek Izrael már nem volt barát, hanem inkább ellenfél, sőt ellenség. Jeruzsálemben is az egykori Irán-barátságot felváltotta a szembenállás. Szaddam Huszein iraki hatalmának összeomlását követően pedig a Rijád-Teherán ellentétek éleződtek ki: rivalizálás kezdődött a térségbeli vezető szerepért és Irán egyre gyakrabban és egyre erőteljesebben lépett fel a közel- és közép-keleti térség síitáinak védőhatalmaként. További olaj volt a tűzre, amikor Irán jó évtizede vagy már azt megelőzően olyan nukleáris programot indított el, amellyel képességei olyan mértékben fejlődtek, hogy Irán számos mérvadó forrás szerint néhány éven belül atombombához juthatott volna. Teheránban tagadták, hogy fegyverkeznének, de a kétségeket nem tudták (vagy talán nem is akarták) eloszlatni. A nyugati világ válasza az Egyesült Államok ösztönzésére az lett, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) Irán ellen szankciókat fogadott el, az EU pedig korlátozta a kereskedelmet. Ennek következtében az ország modernizációja megakadt, még a nagy jövedelmeket adó olaj- és gáziparban is. Az embargó hatott és ezzel az ország olyan rossz gazdasági helyzetbe került, amely már az iráni társadalom egészét is érintette és érinti.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Quo vadis, Israel? A negyedik Netanjahu-kormány elé

2015. április 30.

Benjamin Netanjahu negyedszer is miniszterelnök lesz. Az új kormánya körüli koalíciós tárgyalások elhúzódnak, mert a Likud és öt másik párt érdekeit kell összeegyeztetni. Az új koalíció keményvonalas és vallásos lesz, de Netanjahu számos reformelképzeléshez szabad kezet kíván kapni. További ütközések várhatóak Washingtonnal, nem kétséges, hogy a régi-új izraeli miniszterelnök az Egyesült Államokban republikánus fordulatra vár. Ellenzéke pedig, a középbal és jobboldali liberális összetételű Cionista Unió az amerikai párharcban a demokratákra tesz. Mindkét oldalon azonban jól tudják, hogy a közel- és közép-keleti folyamatok Izraelnek nem kedveznek. Két malomkő között őrlődnek az izraeli arab képviselők, sajátos színt víve a heves és háborgó izraeli politikai életbe. Netanyahu negyedik kormányának nem lesz könnyű dolga, s nem pusztán a kedvezőtlen külpolitika helyzet miatt. A hagyományosan magas izraeli életszínvonal megtartása és emelése is elvárt tőle, de okosan kell lavíroznia az izraelieken belüli kultúrharcban is, amelynek fő barikádjain a szekulárisok és a vallásosok állnak - ez utóbbiak egyébként koalíciós társai is egyben. A palesztin-kérdésben pedig előrelépést vár a világ, de a knesszet-beli ellenzék is.

Benjámin Netanjahu hamarosan negyedszer alakíthat kormányt és ezzel vezeti a kormányfők közötti versenyt hazájában. Először 1996-99 között, majd 2009-től napjainkig, azaz hat éven állt két különböző kormány élén, Izrael miniszterelnöke. A hivatali idő tekintetében is hazája történetében csak az alapító atya, Ben Gurion áll még előtte. Ha új kormányával kitölti a négyéves ciklust, őt is megelőzi. A 66 éves Netanjahu minden idők egyik legsikeresebb izraeli politikusa, ha csupán a választási győzelmeket és a hivatali időt nézzük. De vajon a hosszú kormányzási idő (közel egy évtized) együtt járt-e azzal, hogy Izrael népének nagyobb biztonságot és jólétet hozott?

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Irán újra csendes? Netanjahu csak filippikál?

2015. július 17.

A nemzetközi sajtó az iráni atomprogramról szóló, Bécsben tető alá hozott megállapodást az évtized szerződésének nevezi. A világ legtöbb fővárosában úgy látják, hogy ezzel földgolyónk élete biztonságosabb lett. A külpolitikai elemzők persze annak okait is keresik, mi hozta most egy táborba az USA-t, Kínát és Oroszországot, amikor jól tudjuk, hogy a világ különböző részein szembefeszülnek egymással? No persze azt sem látjuk még pontosan, hogy az új mechanizmus elfogadása Teheránban csupán taktika vagy jövőt építő stratégia? Izrael miniszterelnöke ágál leginkább a megállapodás ellen, s próbál maga mellé támogatókat szerezni az Egyesült Államokban. NEz azonban nem megy könnyen, még republikánus körökben sem, mert az amerikaiak többsége békét szeretne Iránnal. A helyzet azonban nem olyan rózsás, mint amilyennek látszik. Washingtonban a megállapodás részleteiről még nagy vita várható, az Irán körüli nemzetközi szankciórendszer felszámolása is elhúzódó folyamat lesz. Az arab világ számos szögletében sem örülnek a Washington és Teherán közötti új kapcsolatnak. S valljuk be azt is, Irán új útja sincs még kikövezve, a belső hatalmi küzdelem folytatódik s ebben az atomprogram ott is örökzöld téma marad. Azt pedig régóta tudjuk, hogy az ördög a részletekben lakozik!

Július 14-én egy bonyolult és sokirányú tárgyalássorozat végére tett pontot a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, valamint az iráni, amerikai, orosz, kínai, brit, francia és német tárgyalócsapat. Megállapodás született az iráni atomprogram egyes elemeinek kiiktatásáról és az ország bármilyen nukleáris programjának nemzetközi ellenőrzéséről. A megállapodásnak mindenütt a világban nagy jelentősége van, de különösen az Egyesült Államokban. A Kongresszusnak 60 napja van, hogy aggályait a megállapodással kapcsolatban elővezesse és az életbeléptetést esetleg megakadályozza. Nem véletlen, hogy Kerry külügyminiszter – genfi kerékpár balesetét követően - mankóval is részt vett a záró megbeszéléseken. De az sem véletlen, hogy Obama elnök, röviddel azután, hogy a megállapodás lapjain megszáradt a tinta, a megegyezést történelem formálónak nevezte. A megerősítési folyamat természetesen minden aláíróra érvényes, magára Iránra is. A megállapodást az ENSZ BT hamarosan megerősíti, de ez nem teszi feleslegessé a nemzeti ratifikációkat.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Több, mint vallási ellentét

2016. január 11.

Az e heti „The Economist” címlapjára Szaúd-Arábia került. A nagyhírű hetilap újságírói azt elemzik, hogy sikeres lehet-e az a megújulási vagy reformfolyamat, amelybe az ország ez év elején belekezdett. A közel egy éve hatalmon lévő vezetés tabukat döntött le azzal, hogy a piacgazdaságra való átfordulás első lépését megtette. Az év elejétől megszűnik a lakosságnak biztosított energiaforrások teljes állami finanszírozása, számos árura és szolgáltatásra 5 százalékos forgalmi adót vetnek ki. Azaz Szaúd-Arábiában lezárul a mindent fedező jóléti államiság korszaka, s ez bizonyára így lesz hamarosan a Rijádot követő többi gazdag olajmonarchiában is. A szaúdi állami vállalatok magánosításáról is beszélnek, sőt a világ legnagyobb olajcégének, az ARAMCO (Arabian-American Oil Company) részvényeinek piacra dobásáról is. Komoly tervek vannak a szaúdi oktatásügy átalakítására, annak érdekében, hogy az ország idővel megszabaduljon az egyoldalú olajfüggőségtől. A reformfolyamat irányítója, a lassan egy éve uralkodó Szalman király harminc éves fia, Muhammed bin Szalman, aki egyben az ország Gazdasági és Fejlesztési Tanácsának miniszteri rangú elnöke, és háromnegyed éve helyettes trónörökös is.

A rijádi változásokra főleg azért volt szükség, mert a kőolaj világpiaci ára 2011 óta folyamatosan esik, s már hosszú ideje hordónként 40 USD alatt van. A szaúdi jóléti költségvetés az elmúlt években hatalmas hiányt halmozott fel, de a külföldön fialtatott szaúdi pénzalapok is jócskán megcsappantak. A jólléti állammal való „első szakítás” nyilvánvalóan nem fog népszerűséget hozni az uralkodó családnak, mert az országban kevesen értik meg, hogy a vezetés hosszas halogatás után végre meghozta az első olyan komoly döntést, amelynek sikere esetén Szaúd-Arábia az olajkorszak után (ez még ugyan fél száz év, vagy még több) is működőképes állam maradhat. Abdullah király, aki 2015 januárjában hunyt el, talán az Arab Tavasz eseményei miatt, nem mert meghozni olyan fontos döntéseket, amelyek révén az általános hangulat romolhatott volna az országban. A rijádi vezetésre ugyanis évek óta hármas nyomás nehezedik: a szaúdiak és velük együtt az odatelepedett milliók mind szeretnék megőrizni az adómentes jóléti államot; a demokrata arabok vallásosok és szekulárisok egyaránt demokratikus fordulatot szeretnének elérni, és ezt követelik nyugati támogatással; a dzsihadista iszlám fundamentalisták pedig elsődlegesen Washington-barátsága miatt szeretnék megbuktatni az Al-Szaúd dinasztiát, vagy annak legalább azt az ágát, amely fél évszázad óta vezeti az országot. A jelenlegi vezetésnek így aztán otthon és külföldön is megannyi ellenfele és ellensége van.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Páriából sztár – az iráni gáz útja Magyarországra

2016. január 18.

Irán néhány napja leállította az araki nehézvizes atomreaktorát, mégpedig úgy, hogy az egy jó ideig nem indítható újra, még ha másképp is döntene a teheráni vezetés. Ezzel megnyílt a lehetősége annak, hogy az Irán ellen évek óta érvényben lévő szankciók feloldásra kerüljenek. Mindez jó hír egy sor befektetőnek, akik már sorban állnak Teheránban és egymásnak adják a kilincset, elvégre lesz mit újjáépíteni és fejleszteni az immáron 37 éve páriaként kezelt perzsa államban. A megújulás pedig nem kerülheti el a gázszektort sem, ami át fogja írni mind a közel-keleti viszonyokat, mind a globális gázpiaci helyzetet.

Irán a világ harmadik legnagyobb bizonyított gázpotenciállal rendelkező ország a világon, a tartalék nagyjából 30 billió (30 ezer milliárd) köbméter gázt tesz ki. Jelenleg az ország 170-200 milliárd köbméter gázt termel évente, mely eleve a nagytermelők klubjába helyezi, ám 2020-ra a termelést a duplájára, 400 milliárd köbméterre kívánja emelni, amely már majdnem annyi, amennyit a Gazprom termel egy év alatt. Vagy akár nézhetjük úgy is, hogy öt év alatt a teljes Európába irányuló orosz gázexport kapacitást, plusz még négy Magyarországnyi fogyasztást kívánnak a piacra dobni. Ehhez minden geológiai adottságuk megvan, az offshore Dél-Pars-mező, mely a Katar meggazdagodását biztosító északi-dómmal egy rendszert alkot, a világ egyik legnagyobb egybefüggő gázmezője. Emellett számos kisebb gáz lelőhely található a szárazföldön is, melyek mindegyike külön-külön megoldaná Magyarország gázfogyasztását nagyjából 50 évre előre. Ha ezekhez a számokhoz hozzávesszük, hogy a teljes iráni fogyasztás ma 170-180 milliárd köbméter  évente, mely  nyilván nőni fog a szankciók feloldásából eredő fejlődés révén, de még így is legalább 100-150 milliárd köbméter új gáz megjelenését jelenti a világpiacon. Ugyanis Iránnak jelenleg négy cseppfolyósított földgáz (LNG) projektje van, melyből egy már épül, három pedig 2018-20 között készül el. Összesen így megközelítőleg 40 milliárd köbméter gázt dob az LNG-piacra a következő néhány évben. Ezek hatalmas számok, melyek még nagyobb konfliktusokat és érdekellentéteket fognak generálni, melyet már most érezhetünk a szaúdi-iráni diplomáciai összetűzésben.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Szaúd-Arábia mozgásban

2016. március 02.

Február 14-én Szaúd-Arábia bejelentette, hogy repülőket vezényel a szír határ közelében található törökországi Incirlik légitámaszpontra, továbbá Törökországhoz csatlakozva kifejezte részvételi szándékát egy esetleges szárazföldi hadműveletben. A szíriai konfliktusba történő közvetlen katonai beavatkozás hivatalosan az Iszlám Állam ellen irányul, sokatmondó lehet azonban a szaúdi külügyminiszter CNN-nek adott nyilatkozata*: „Bassár al-Aszad távozni fog, efelől ne legyen kétség. Vagy távozik egy politikai folyamat eredményeképpen, vagy erővel lesz eltávolítva.”

A szaúdiak hivatalos szándékai nem állnak ellentétben a müncheni biztonságpolitikai konferencia alatt született megállapodással. A John Kerry amerikai, és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, továbbá a polgárháborúban érintett regionális hatalmak közötti egyezség – amely az ellenségeskedések egy héten belül történő felfüggesztéséről szól – ugyanis nem vonatkozik az Iszlám Állam és az Al-Nuszra Front elleni támadásokra. Valójában azonban Szaúd-Arábia lépése fenyegető jelzés Bashar al-Aszad és szövetségesei számára. Aszad az AFP hírügynökségnek nyilatkozva ki is fejezte aggodalmát a török és szaúdi intervenció kockázata miatt, a szír elnököt támogató Hezbollah vezetője szerint pedig Szaúd-Arábiának és Törökországnak az Iszlám Állam elleni harcot csupán ürügyként használva az a célja, hogy megvesse a lábát Szíriában.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Csak a piac?

2016. március 03.

A Houstonban évente megrendezésre kerülő IHS CERAWeek konferenciát, egyáltalán nem alaptalanul szokták „az energia Davosa” elnevezéssel illetni. A résztvevőknek ez évben is volt bőven részük izgalmakban.

A show csillaga ezúttal  Szaúd-Arábia nagyhatalmú energia minisztere, Ali al-Naimi volt, aki 2009 óta először kapcsolódott be újra a rendezvénybe. A palagáz-forradalom hazájába ellátogató hagyományos kitermelőnek feltett, legnagyobb érdeklődést kiváltó kérdés az volt, hogy az energia ipar legbefolyásosabb szereplője vajon változtat-e végre az eddigi irányon?
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a magasabb költségekkel dolgozó olajtermelőkre erőből támadó OPEC döntés mögött álló nyolcvan éves politikus odavetett szavai is képesek a piaci viszonyok azonnali megváltoztatására.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Mit keres Irán Latin-Amerikában?

2016. szeptember 26.

Hiába vagyunk túl a nukleáris megállapodáson, és tűnnek el fokozatosan az Irán elleni szankciók, Teherán továbbra is azon dolgozik, hogy megszilárdítsa jelenlétét Dél-Amerika Washington-kritikus országaiban. Az amerikai elnökválasztás, a közel-keleti konfliktusok, a migrációs helyzet, és a Brexit utáni esélylatolgatások mellett lassan el is tűnt Irán a közbeszédből, annak ellenére, hogy a teheráni diplomácia feje, Mohammad Javad Zarif több államot érintő latin-amerikai körutazást tett idén augusztusban. Pedig érdemes lehet megvizsgálni, mit is keres Irán Latin-Amerikában.

Az Iráni Iszlám Köztársaság és Latin-Amerika államai hosszú, főként Teherán által dominált kapcsolatra tekintenek vissza. Iránnak a szankciók időszakában a latin rezsimek teret biztosítottak arra, hogy az Egyesült Államok hátsó kertjében bújtatott fenyegetést jelentsenek Washington számára. Egy 2013-as argentin vádirat szerint Irán az 1980-as évek óta titkosszolgálati és hadműveleti központokat hozott létre nyolc államban, köztük Brazíliában, Chilében és Kolumbiában. 1992 óta számos merényletet és merényletkísérletet hoztak összefüggésbe Teheránnal vagy Teherán által támogatott merénylők nevével, többek között az Adel al-Jubeir, Szaúd-Arábia washingtoni nagykövete elleni gyilkossági kísérletet. Az iszlám köztársaság mindent tagad, sőt, az egyik merénylet kivizsgálására külön vizsgálóbizottságot állított fel Argentínával együttműködve.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Mohamed öröksége és a hatalompolitikai játszma

2016. október 21.

Irán és Szaúd-Arábia történelmi vetélytársai egymásnak, az okok azonban elsősorban nem a vallási megosztottságban keresendők. Bár mindketten az iszlám őrzőinek tartják magukat – míg Rijád a világon többségi szunnita irányzat, addig Teherán a síita iszlám élharcosa –, ami egyértelműen konfliktusforrás lehet, a geopolitikai tényezők sokkal meghatározóbbak kapcsolataikban. A Perzsa-öböl partjainak két olajhatalma között egy természetes rivalizálást láthatunk, amelyet egészen az 1979-es iráni iszlám forradalomig a közös stratégiai szövetséges Egyesült Államok egyensúlyozott.

Mind Teherán, mind pedig Rijád aspirál a regionális vezető szerepre. Az 1979-es forradalommal Iránban megbuktatták az Egyesült Államok által támogatott sah uralmát, amely során a nyugat a korrupció és elnyomás szimbólumává vált a forradalmi Irán szemében. A Perzsa-öböl másik oldalán fekvő királyság, amely a két szent hely őrzőjeként a szunnita iszlám világ vezetőjévé kívánt fellépni, ugyanennek az Egyesült Államoknak továbbra is barátja és szövetségese. Innentől egyenes út vezetett oda, hogy az ajatollah Iránja Szaúd-Arábiát az amerikai érdekek kiszolgálásával vádolta, míg Rijád attól tartott, hogy Teherán pedig exportálja saját forradalmát, befolyását az egész Perzsa-öbölre kiterjeszti. A félelem nem volt alaptalan, hiszen 1971-ben, miután a britek kivonultak három szigetről, amelyek az Egyesült Arab Emírségekhez tartoztak, az iráni sah elfoglalta őket.

Teljes cikk