A francia állam és az országban élő muzulmán közösség intézményesített kapcsolatainak reformját, valamint a radikális imámok elleni küzdelem fokozását ezúttal Manuel Valls miniszterelnök vetette fel, aki a Saint-Étienne-du-Rouvray-i szerzetes kivégzésének letargikus hatása alatt két előremutató javaslattal állt elő, melyeket kis túlzással paradigmaváltó gondolatokként is értelmezhetünk. Valls elsőként a muzulmán közösség állami pénzekből történő támogatását propagálja, amely egyfajta „helyettesítő fedezetként” megfelelő pénzügyi feltételeket teremtene a külföldről – főként az Öböl-menti államokból – érkező mecsetépítési támogatások minimalizálásához. Második javaslatában pedig az imámok jelenlegi szabályozatlan helyzetét orvosolandó, kötelező állami imámképzés bevezetésére tett javaslatot, amely biztosítaná a külföldről érkező radikális, a republikánus értékek ellen szónokló imámok kiszűrését.