határvédelem” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 5

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Zenével a terror ellen

2016. március 30.

Miközben a múlt heti brüsszeli terrorcselekmény szomorítja el sokak szívét, Afrikában újabb és újabb hasonlóan alávaló támadások tizedelik a helyi lakosságot, amelyekről pedig nagyon keveset, vagy szinte egyáltalán nem is hallunk. Március 14-én az UNESCO Világörökség részét képező elefántcsontparti Grand-Bassam város népszerű tengerparti üdülőhelyén, 40 km-re Abijantól, az ország gazdasági központjától lövöldözött az AQIM, azaz az al-Kaida észak-afrikai „szárnya”. Néhány napon belül ismert zenészek fogalmaztak meg egy olyan választ, amely mindenki felé, még az írástudatlanoknak is egyértelmű üzenetet közvetít: „egy cseppet sem félünk tőletek...nem kerülhettek a Paradicsomba”. E dal hatása és általában a zene közvetítő ereje nem először érhető tetten Afrikában.

2015 novembere óta ez volt a harmadik, kifejezetten turista célpont ellen elkövetett terrorista támadás Nyugat-Afrikában. 2015 novemberében Maliban egy hotelt, 2016 januárjában Burkina Fasoban egy kávézót ért támadás. Számos elemző szerint bizonnyal nem ez volt az utolsó, sok ember halálával és sérülésével járó hasonló atrocitás a térségben. A terroristák mozgását különösen elősegítik a könnyen átjárható határok. Ugyan sokszor egyszerűen a természeti adottságok teszik az államok számára területük védelmét szinte lehetetlenné, valójában évszázadok óta kialakult belső vándorlási útvonalak mentén közlekednek a különböző afrikai népcsoportok tagjai – nem igazán törődve azzal, hol is húzódnak a hivatalos államhatárok. Több esetben pedig maga a központi állami gépezet olyan gyenge, maga az állam olyan sérülékeny, hogy nincs kapacitás a határvédelemre. Nagy szükség van a regionális összefogásra, valamint a nemzetközi közösség szerpvállalására is a terrorista cselekmények visszaszorítása érdekében.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Újabb válsággóc Európa határán

2016. április 01.

Közel négy és fél év telt azóta, hogy a NATO támogatásával a forradalom döntötte meg Moammer Kadhafi rezsimjét Líbiában. Az észak-afrikai országban azóta sem sikerült egységes és működőképes államot létrehozni. A rivális kormányok és fegyveres csoportok vetélkedése nyomán kialakuló politikai megosztottság nem csak gazdasági válságba taszította az országot, hanem egyben olyan hatalmi űrt is teremtett, amely a nemzetközi terrorizmus megjelenése és az ellenőrizetlen migráció okán ma már komoly biztonsági kockázatot jelent Európa számára.

Amikor a 2011. október 23-án a felkelést vezető Nemzeti Átmenti Tanács bejelentette az ország felszabadulását, a nemzetközi közösség még abban reménykedhetett, hogy végrehajtható az akkor meghirdetett alkotmányozási folyamat, hamar világossá vált azonban, hogy a törzsi alapon szerveződő, etnikailag és regionális értelemben is megosztott líbiai társadalom esetében ez nem lehet több puszta vágyálomnál. 2012 júliusában ugyan sor került az Általános Nemzeti Kongresszus megválasztására, valódi központi hatalomgyakorlásra azonban sem ez a testület, sem a kormány nem volt képes, amelynek tagjai mindenekelőtt a lokális és regionális fegyveres erők és politikai csoportosulások közötti érzékeny egyensúly megteremtése szerint kerültek kiválasztásra.

Teljes cikk

Osztrák katonák a Brenneren

2016. április 07.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Múlt vasárnap osztrák rendőrök csaptak össze migráns-barát tüntetőkkel az olasz-osztrák határon, Doskozil honvédelmi miniszter pedig katonai egységek bevetésének szükségességét is felvetette, tekintettel arra, hogy a balkáni útvonal lezárultával, az előző év hasonló időszakához képest 44%-kal többen jönnek a Földközi-tengeren és így Olaszországon át. A Mikl-Leitner belügyminiszter által korábban már bejelentett szigorítások nyomán tehát a rohamosan keményedő osztrák menekültpolitika még magasabb fokozatba kapcsolt. Ide jutottunk szeptember eleje óta, amikor az osztrák kancellár még fennhangon hirdette, hogy őt bizony a holokauszt időszakára emlékezteti a magyar menekült-politika.

A keményedő hangnem persze összefügg az elnökválasztási kampány finisével, melyben a kormánypártok jelöltjei – eddig igencsak ellentmondásos üzeneteikkel – nem tudnak kiemelkedni a szokatlanul sok, szám szerint 6 jelölt közül. Sőt, a mai állás szerint akár azt is kockáztatják, hogy nem jutnak be a második fordulóba. A legjobb példa erre éppen Andreas Khol, a Néppárt (ÖVP) jelöltjének hétfői interjúja, melyben dícséri Angela Merkelt, elhatárolódik Orbán Viktortól, szeretné erősíteni a kapcsolatait a Visegrádi 4-ekkel, ugyanakkor megállapítja, hogy a V4-es országok élén manapság „nehéz fiúk” állnak, vagyis nem lesz könnyű az együttműködés.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Dilemmák a varsói NATO-csúcs előtt

2016. május 11.

Az utóbbi hetekben ismét egyre többet hallani arról a 4000 fős NATO kontingensről, melyet a szövetség a növekvő orosz katonai jelenlét ellensúlyozása érdekében Lengyelország és a Baltikum területére kíván telepíteni. Az indítványt természetesen az Oroszországgal szembeni közvetlen kitettségben lévő balti államok, illetve a lengyel kormányzat mellszélességgel támogatja. Ugyanakkor az erre válaszul bejelentett orosz hadseregbővítés – a fegyverkezés potenciális eszkalálódása miatt – számos európai államban súlyos aggályokat váltott ki. Sokak szerint azonban Oroszország elrettentő lépései mögött nincs valódi katonai potenciál, ezért a szövetség ebben a térségben nem szembesül reális külső fenyegetéssel. Mindez, az eltérő álláspontok miatt a júliusi varsói NATO csúcstalálkozóra számos vitás témát előlegez meg.

2014 szeptemberében, amikor a walesi NATO közgyűlésen a következő tanácskozás színhelyéül Varsót jelölték ki, akkor a szövetség tagjai szimbolikusan azt üzenték: nem hagyják magukra a növekvő orosz fenyegetéssel szembesülő „keleti végek”-et. A kelet-ukrajnai válságnak, illetve a Krím-félsziget annektálásának következményeként ugyanis Lengyelország és a Baltikum biztonságpolitikai helyzete jelentős mértékben romlott, melyet a NATO védelmi garanciákkal szükséges kompenzálni. Éppen ezért merült fel, hogy a szövetség a térségben elsőként egy 4000 fős amerikai-brit-német állandó NATO kontingenst hozna létre, mely a Balti-tenger nemzetközi vizein járőröző flotta mellett biztosítaná a keleti határok védelmét. A javaslat várhatóan a varsói csúcs fő témájaként fog megjelenni, melyet természetesen mind a lengyel, mind pedig a balti államok támogatnak. Ugyanakkor a telepítésnek a szövetségen belül több ellenzője is akad, amely a helyzetet komplikálttá teszi.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Tágra zárt kapuk Spanyolországban

2016. október 04.

2005 szeptemberében megismerhettük, hogy milyen az, amikor Európa határait meg kell védeni. Az év első kilenc hónapjában 11 ezer migráns ostromolta a világ legerősebb kerítésrendszerének is tartott zárat Spanyolország és Marokkó határán Ceutánál és Melillánál. E két város több mint 400 éve spanyol befolyás alatt áll és enklávét, egyfajta erődöt képeznek Afrikában, Európa szárazföldi határán. A 2005-ös támadások csak az év októberének végére szűntek meg, a kerítésnél azonban több mint 14 migráns vesztette életét: ők a spanyol gumi- és a marokkói éles lövedékek tüze közé kerültek.

Céljuk, a menedékkérelem benyújtása sok esetben csak a kerítésen való átjutást követően volt lehetséges. Ez azonban ritkán történik meg, mivel a migránsok általában fáradtság miatt a kerítések tetején vagy azok között rekednek. A határzárat az itt keletkező súlyos sérülések miatt a kritikusok csak szégyenfalként emlegetik. Technikai szempontból azonban a határőrségnek nincs szégyenkezni valója: a hatóságok a három vonalban húzódó hat méter magas kerítések nyomvonalán kiirtották a növényzetet, négyszáz méterenként pedig éjjellátó kamerákkal és iránymikrofonokkal felszerelt őrtornyokból fürkészik az éjszaka leple alatt közeledőket.

Teljes cikk