gazdaságpolitika” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 3

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

A különcség gyönyörködtet – s olykor igen kifizetődő

2015. április 04.

A Pireneusokban meghúzódó, szűken vett Budapest kiterjedésű Andorra, nyugodtan mondhatjuk, hogy Európa legkülönösebb államberendezkedésű országa. A környékbeli birtokosok 1278-as paktuma óta óta két államfője van – ettől (parlamentáris) társhercegség –, ráadásul egyik sem él az ország területén: a spanyolországi Urgel püspöke és a francia köztársasági elnök. Andorra ősi törvénykönyve, a Manuel Digest kimondta, hogy tilos a külvilágba vezető utakat építeni, kivéve, “ha azok keskenyek, kanyargósak és veszélyesek”.

Ebből, kérem, ne következtessenek arra, hogy az andorrai ne volna vendégszerető nép. Hát hogyne volna az, mikor a turizmusból él. Csak annyit szűrjenek le az előbbiből, hogy a változások nem túl gyakoriak a hercegségben, s az idők szele is csak mértékkel fujdogál arrafelé. A mindenféle nyitásokkal is óvatosan bánnak, hisz pontosan abból élnek, hogy kicsiny országuk elzárt és nagyon másmilyen, mint a szomszédság. Mindig csak annyiban alkalmazkodtak a külvilághoz, amennyiben az feltételenül szükséges volt, s érdekükben állt. A közigazgatás alapegysége mind a mai mai napig a parókia. A nőknek csak a hetvenes évek óta van választójoga. Időközben azért lett parlamentje, a mesés hangzású Völgyek Általános Tanácsa, 28 taggal. A legutolsó választásokat épp március 1-jén tartották, aminek köszönhetően hivatalban maradt a jobbközép vezetés. Egészen a legutóbbi időkig a végrehajtói, a törvényhozói és az igazságügyi hatalom nem különült el egymástól; csak az 1993-ban népszavazással elfogadott alkotmány óta az andorrai nép a szuverenitás forrása. Az ENSZ-hez is csak ezt követően csatlakoztak.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Re-polonizáció, avagy miért bántják Lengyelországot?

2016. október 14.

Szeptember végén a lengyel kormányzati politikában jelentős átalakításnak lehettünk tanúi, amikor Pawel Szalamacha pénzügyminiszter lemondásával tárcáját az addigi fejlesztési miniszter, az ambiciózus tervekkel rendelkező Mateusz Morawiecki örökölte meg. Ezzel egy olyan gazdasági csúcsminisztérium jött létre, ahol Morawiecki nyílt sisakkal folytathatja repolonizációs törekvéseit. A nemzeti érdekek képviselete azonban szokás szerint a globalizáció nyerteseitől ebben az esetben is heves támadásokat valószínűsít, ezért célszerű szemügyre vennünk, hogy pontosan mi is a 2015 utáni lengyel gazdaságpolitika valódi tétje.

Morawiecki és a kormányzó Jog és Igazságosság párt gazdaságpolitikájának elemzésekor elsőként a következő dolgot érdemes tisztáznunk: Lengyelországban a rendszerváltást követően – 2011-es dolláron számolva – az egy főre jutó GDP 2014-re a 2,4-szeres, míg a nettó reálbér 2,1-szeres növekedést ért el. Ez első látásra kedvező eredménynek tűnik, főleg ha ahhoz viszonyítjuk, hogy közel ugyanebben az időszakban Magyarországon az egy főre jutó GDP értéke csak 1,4-szeresére növekedett, a nettó reálbér értéke pedig csupán 34 százalékos bővülést realizált. Mindennek ellenére az aktuális lengyel bérszint az EU tagállamok átlagának körülbelül 60 százalékát teszi ki, így a bérfelzárkózás kudarcának köszönhetően Lengyelország – a többi visegrádi állammal karöltve – a middle income trap, vagyis a középjövedelműség csapdájába szorult be.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Van-e Trumpnak gazdaságpolitikája?

2016. november 16.

A katolikusoktól a protestánsokig, a feketéktől a fehérekig, mezőgazdászoktól a szolgáltató szektorban dolgozókig mindenki azt találgatja, hogy mit hozhat számára az Egyesült Államok 45. elnökének programja, de hogy mi van a Trump-csomagban, azt talán még maga a marketingzseni sem tudja. A kampány során tett nyilatkozatai alapján nem egyértelmű, hogy fő bázisa, az értelmiség által sokat emlegetett „vidéki fehér középosztály” lesz a következő négy év nyertese. Az elnökről két dolgot nem tudunk: hogy mi a programja, és hogy mennyire tartja magát ahhoz. Azt viszont tudjuk, hogy bár egyes amerikai egyetemeken gyásznapot ültek a trumpi győzelem másnapján, a tőzsdéken a hangulat nem várt javulást mutatott.

Donald Trump gazdasági programjának előnye, hogy röviden összefoglalható. Szerinte adócsökkentésre van szükség (a gazdagok és a nagyvállalatok esetében is) és deregulációra. Ez a hagyományosan jobboldali képlet indítaná be a gazdaságot, amely többletbevételeket termelve tenné lehetővé az olyan nagy kormányzati kiadási programokat, mint a sosem látott mértékű infrastruktúra-fejlesztés. Noha az elemzők szerint ez a költségvetési hiányok növekedését hozná, a trumpi számítások a következő tíz évre évi 3,5-4 százalékos GDP növekedést és 25 millió új munkahely létrejöttét jósolják.

Teljes cikk