Irán a világ harmadik legnagyobb bizonyított gázpotenciállal rendelkező ország a világon, a tartalék nagyjából 30 billió (30 ezer milliárd) köbméter gázt tesz ki. Jelenleg az ország 170-200 milliárd köbméter gázt termel évente, mely eleve a nagytermelők klubjába helyezi, ám 2020-ra a termelést a duplájára, 400 milliárd köbméterre kívánja emelni, amely már majdnem annyi, amennyit a Gazprom termel egy év alatt. Vagy akár nézhetjük úgy is, hogy öt év alatt a teljes Európába irányuló orosz gázexport kapacitást, plusz még négy Magyarországnyi fogyasztást kívánnak a piacra dobni. Ehhez minden geológiai adottságuk megvan, az offshore Dél-Pars-mező, mely a Katar meggazdagodását biztosító északi-dómmal egy rendszert alkot, a világ egyik legnagyobb egybefüggő gázmezője. Emellett számos kisebb gáz lelőhely található a szárazföldön is, melyek mindegyike külön-külön megoldaná Magyarország gázfogyasztását nagyjából 50 évre előre. Ha ezekhez a számokhoz hozzávesszük, hogy a teljes iráni fogyasztás ma 170-180 milliárd köbméter  évente, mely  nyilván nőni fog a szankciók feloldásából eredő fejlődés révén, de még így is legalább 100-150 milliárd köbméter új gáz megjelenését jelenti a világpiacon. Ugyanis Iránnak jelenleg négy cseppfolyósított földgáz (LNG) projektje van, melyből egy már épül, három pedig 2018-20 között készül el. Összesen így megközelítőleg 40 milliárd köbméter gázt dob az LNG-piacra a következő néhány évben. Ezek hatalmas számok, melyek még nagyobb konfliktusokat és érdekellentéteket fognak generálni, melyet már most érezhetünk a szaúdi-iráni diplomáciai összetűzésben.