francoishollande” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 4

Erdei Flóra

Média/kommunikáció szakirányos hallgató, Mathias Corvinus Collegium

Mikor lehet sikeres a Déli Nyitás?

2015. augusztus 12.

Magyarország Kormánya március elején javasolta a Déli Nyitás stratégiájának elindítását, melynek fókuszában a feltörekvő afrikai és latin-amerikai országokban rejlő gazdasági lehetőségek kiaknázása áll. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a magyar kormány politikája nem kuriózum, hiszen hazánk mellett Európa és a világ több más országa is hasonló célt fogalmazott meg. Elég csak Francois Hollande francia elnök májusi, Kubában tett látogatására vagy Szerbia Afrikához fűződő gazdasági kapcsolatainak erősítésre gondolnunk. Vannak azonban, akik szerint Magyarország túl későn eszmélt, hiszen a latin-amerikai térség közelmúltban tapasztalt robbanásszerű gazdasági növekedése folyamatosan lassul. Jogosan merül fel a kérdés, vajon milyen kilátásaink lehetnek egy olyan régióban, melybe kivitelünk mindössze 1,1%-a irányult az elmúlt évben.

A természeti erőforrásokban illetve a mezőgazdaságban rejlő potenciál jelenti Latin-Amerika és a karibi övezet elsődleges világpiaci vonzerejét. Ugyanakkor a térség gazdaságát vizsgáló legfrissebb, a Nemzetközi Valutaalap által készített előrejelzés erre az évre csupán 0,9%-os növekedési ütemmel számol.  Főként a 2000-es években még a fejlődés motorjának számító nyersanyag exportáló országok (Argentína, Brazília, Venezuela) növekedése lassul. Őket ugyanis különösen érzékenyen érinti fő kiviteli cikkeik világpiaci árának zuhanása. Helyzetüket tovább súlyosbítják a társadalmi elégedetlenség nyomán egyre erősödő belpolitikai feszültségek. Ezzel szemben várhatóan a térség átlagos növekedési rátájánál nagyobb ütemben tud bővülni a nettó nyersanyag importáló országok gazdasága, melynek további lökést adhat az Egyesült Államok újbóli növekedési pályára állása. Azonban a stagnálás elkerülése érdekében elengedhetetlenek a strukturális reformok, illetve a világszintű ellátási láncokba való bekapcsolódás. Az utóbbi években megnövekedett bányászati termékek iránti ázsiai kereslet hatására a latin-amerikai országok kissé elfordultak hagyományos kereskedelmi partnereiktől (USA, Európa).

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Francia kormányátalakítás – ellentmondásokkal

2016. február 15.

Szkepticizmus, irónia, kiábrándultság, elkeseredés. Leginkább ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni François Hollande február 11-én bejelentett kormányátalakítási döntését, amellyel hivatalosan megalakult Manuel Valls harmadik kormánya. Az átalakítás céljaként az utóbbi hónapokban meglazult kormányegység helyreállítását, valamint a törvények elfogadásához szükséges stabilabb parlamenti támogatás biztosítását lehet megnevezni. A döntés eredménye azonban nem lett más, mint egy külügyminiszterré kinevezett ex-miniszterelnök, aki neheztel a kormányfőre, 3 zöldpárti kormánytag, akiket a saját pártjuk páriaként kezel, valamint egy sértett gazdasági miniszter, akit népszerűsége ellenére háttérbe szorítottak. Finoman szólva sem remek válogatás, amelynél a választások előtt másfél évvel nem lehet jobbat kívánni a jobboldali ellenzék számára.

A második Valls kormány átalakítása - kis túlzással - törvényszerűnek tekinthető. A kormányzati személycserékre már régóta számítani lehetett, mivel a köztársasági elnök által kezdeményezett állampolgársági alkotmánymódosító javaslat drasztikus szigora miatt a Szocialista Párt mellett Taubira ex-igazságügyi miniszter ellenállásán keresztül a kormány egységét is kikezdte. Mindez a kormányzat teljes döntésképtelenségét eredményezte, amely a terrorizmus elleni – hivatalosan is deklarált - harc kellős közepén álló francia politikai elitről katasztrofális képet közvetített.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Mozgásban! – átrendeződés a francia elnökválasztási kampányban

2016. július 19.

A franciaországi foci EB fináléja portugál győzelmet hozott, míg a francia nemzeti tizenegy hősies helytállását követően ezüstöt szerzett. A kedélyek azonban továbbra sem csillapodnak, csupán „átlényegülnek”. Franciaországban új meccs kezdődik, de a focipálya helyett ezúttal a politika színterén. Egy hónap önfeledt szurkolást követően a választópolgárok most ismét az elnökválasztásra készülő pártoknak és politikusoknak szoríthatnak. Izgalomban pedig ezúttal sem lesz hiány, mivel a közeli hetekben kibontakozó folyamatok, illetve a nizzai terrortámadás az eddig ismert képet jelentősen átalakították. Nyugaton a helyzet ezúttal tehát korántsem változatlan. Mindez bennünket az elnökválasztási esélyek átértékelésére sarkall.

A legnagyobb horderejű „erjedés” a Szocialista Párt berkein belül indult be. Ebben az esetben a problémát az okozza, hogy a jelenleg regnáló köztársasági elnök, François Hollande még mindig nem határozott választási szándékai felől, így az elnök esetleges újraindulása továbbra sem eldöntött tény. Mindez a baloldali táborra a „tudatlanság fátylát” borítja, mely általános kiszámíthatatlanságot eredményez. Ez a bizonytalan helyzet azonban kiváló táptalajt képez a fiatalos, lendületes (s ezért meglehetősen népszerű) gazdasági miniszter, Emanuel Macron számára, hogy az áprilisban életre hívott En Marche! (Mozgásban!) politikai mozgalmával betörjön a légüres térbe, s az újrázáson mélázó Hollande elnökre és csapatára rúgja az ajtót.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Cicaharc, vagy igazi bázisdemokrácia?

2017. január 06.

Franciaországban a 2016-os év jelentős politikai veszteségeket könyvelhetett el. A listán elsőként a novemberi jobboldali előválasztás két nagy vesztesét, Nicolas Sarkozyt és Alain Juppét említhetjük meg, akik kudarcuk okán távoztak a nagypolitikából. Ezután pár nappal az államfő, François Hollande mondott le a második ciklus megpályázásától, melyhez minden bizonnyal a 10 százalék alá zsugorodott támogatottsága adta meg a végső lökést. A veszteségsorozat ráadásul a január végi baloldali előválasztáson tovább folytatódhat, ahol a választók a múlt decemberig hivatalban lévő ex-miniszterelnök, Manuel Valls sorsáról dönthetnek. De gyakorolhat-e bármilyen hatást az ország jövőjére a baloldali előválasztás a szocialisták öt éves leszereplése után? Egyáltalán megéri Vallsnak kockáztatni?

A baloldali előválasztásra összesen hét politikus jelöltette magát, mely szám szerint megegyezik a jobboldali előválasztás résztvevőivel, ugyanakkor karakterüket tekintve teljesen eltérő csapattal szembesülünk. Míg a republikánusok esetében főként a párt fősodrába tartozó, jelentős kormányzati tapasztalattal rendelkező politikusok vettek részt a versengésben, addig a baloldal esetében kis túlzással a névtelenség homályából előlépő személyek jelentek meg a ringben. Kivételt csupán két személy, a 2014-ben lemondott gazdasági miniszter, Arneaud Montebourg, illetve a miniszterelnöki tárcától a kampány érdekében nemrég megváló Manuel Valls képez, akik ezzel az előválasztás legnagyobb várományosaként pozícionálhatják magukat.

Teljes cikk