franciaország” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 27

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Terrorizmus – exportra

2016. március 11.

A legfrissebb statisztikák szerint Franciaországban 2015 folyamán a dzsihadista tevékenységeket támogató személyek száma megkétszereződött. E tömeges radikalizáció következtében a francia belbiztonsági hatóságok a tavaly márciusig regisztrált 4015 fővel szemben 2016. január végén összesen 8250 dzsihadistát tartottak nyilván. A migrációs válság széles kiterjedtsége miatt ez a tendencia a kontinens más országaiban is jól megfigyelhető, így az egyes európai államoknak a tömeges beáramlással párhuzamosan a növekvő iszlám radikalizmus ellen is szükségszerűen védekezniük kell. Mindez Európa esetében új típusú válaszokat követel.

Az utóbbi egy év távlatában kétszeresére gyorsult franciaországi iszlamizációs folyamat már első ránézésre is baljós kórképet nyújt az Európát sújtó migrációs válság kezeléséről. A helyzetet csak tovább súlyosbítja, hogy a viszonylag sokat hangoztatott fundamentalista agitáció, valamint a kedvezőtlen munkaerőpiaci körülmények mellett a radikalizáció mögött sok esetben párkapcsolati problémák, iskolai frusztráció, vagy személyes kalandvágy is meghúzódhat. Sőt, bizonyos helyzetekben egy „megfelelő” cellatárs esetén a börtönök is kiváló táptalajt biztosítanak a radikalizációs hálózat bővítésére.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Ki lesz Hollande utóda?

2016. április 04.

A 2015-ös év tapasztalatai sanyarú képet festenek Franciaország biztonságpolitikai állapotáról. Egy év leforgása alatt dzsihadista fegyveresek átlagosan havonta egy terrortámadást hajtottak végre, amelyekben 148 ember vesztette életét. Mindez a francia társadalmat a kontrollálatlanná vált migrációs válság idején állandósult rettegésbe és kilátástalanságba taszította. A helyzetet pedig csak súlyosbítja, hogy a francia kormány jól látható módon képtelen kézenfekvő megoldásokkal előállva hatékony fellépést tanúsítani. Ennek megfelelően a biztonságpolitikai állapotok helyreállítása a 2017-es elnökválasztásokon várhatóan győztes jobboldali republikánusokra vár. A kérdés csupán az, hogy a két nagy rivális, Sarkozy és Juppé közül ki fogja megörökölni ezt a „hazafias” feladatot.

Franciaország biztonságpolitikai helyzete az elmúlt egy év során drasztikus mértékű romláson esett át. Ez azonban nem kizárólag a januári és novemberi párizsi terrortámadások számlájára írható, ugyanis a Marseilles-i zsidó közösség tagjai ellen elkövetett utcai támadásokhoz hasonló vidéki merényletek a fenyegetettséget az ország teljes területén szétterítik, így lényegében még a legkisebb francia falu lakossága is az Iszlám Állam áldozatává válhat. A francia állampolgárok kitettségét pedig tovább erősíti, hogy az országban az egy év alatt elkövetett terrortámadások 2011-es zéró szintjükről 2013-ra háromra emelkedtek, amely 2015-ben évi 10 támadásban kulminált. Mindennek köszönhetően a Valeurs Actuelles magazin felmérése szerint mára a francia állampolgárok 88 százaléka állandósult félelemben él.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Sok gesztus – kevés tartalom. Obama Európában

2016. április 27.

Múlt heti „fagyos” szaúd-arábiai látogatását követően vasárnap Barack Obama Németországba érkezett, hogy személyesen rendezze nyugati szövetségeseivel napirenden lévő ügyeit. A házigazda német kancellár kapott az alkalmon és hétfőre a britek, franciák és olaszok bevonásával rögtönzött G5 találkozót hívott össze a hannoveri Herrenhausen kastélyban. A találkozó azonban nem jutott túl a mosolydiplomácia szimbolikus világánál. Ebben pedig François Hollande francia elnöknek is nagy szerepe volt, aki nemzeti érdekekre hivatkozva a napirend szerint tervezett TTIP egyeztetést vétózta meg. A francia-amerikai szélmalomharc tehát folytatódik.

Habár Merkel kabinetje nyilvánosan nem közölte a konferencia napirendi pontjait, mindenki számára egyértelmű volt, hogy a gyorsan összehívott informális G5 egyeztetés fő témái a migrációs krízis, valamint a szíriai és líbiai helyzet kezelése, illetve a 2013 óta húzódó Transzatlanti Szabadkereskedelmi Egyezményről (TTIP) szóló tárgyalások lesznek. Nagy valószínűséggel azt is sejteni lehetett, hogy a találkozó az átütő eredmények elérése helyett sokkal inkább a szükséges egyeztetésekről fog szólni. Sőt, még az is borítékolható volt, hogy a TTIP és a szíriai konfliktus konszolidálása kapcsán kialakult francia álláspont jelentős kihívások elé fogja állítani a partnereket. Hollande hannoveri szereplése azonban nem várt meglepetést hozott.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Grexit, Brexit, Frexit?

2016. május 19.

Magasabb fokozatba kapcsolt a francia elnökválasztási kampány, amikor május közepén a jobboldali előválasztásra készülő ex-agrárminiszer, Bruno Le Maire olyan referendum kiírására tett javaslatot, amely brit mintára Franciaország uniós tagságáról döntene. Le Maire a referendumtól a tagállami státusz megerősítését reméli, a francia közvélemény azonban erre a várakozásra erősen rácáfolhat. Grexit és Brexit után most a Frexit következik?

Bruno Le Maire bejelentése, melyben győzelme esetén a francia uniós tagságról szóló referendum kiírására tett javaslatot, váratlan retorikai elemként a választók számára jelentős meglepetést okozott. Igaz, a konzervatív republikánusok az eddigiek során sokszor illették kritikával az unió működését. Maga a pártelnök, Nicolas Sarkozy például a migrációs válság kezelésében általa kudarcosnak ítélt schengeni rendszer teljes lebontását, és egy új Schengen 2.0 kiépítését kezdeményezte. Az ilyen jellegű javaslatokon túl azonban az uniós tagságról szóló referendum kiírása eddig kizárólag a Marine Le Pen vezette radikális Nemzeti Front retorikájában jelent meg központi elemként. Le Maire elképzelése így a francia konzervatív politizálásban új színt képvisel.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Francia atom - lehet-e vörös, ami zöld?

2016. május 25.

François Hollande nem kisebb célt tűzött ki, mint hogy Franciaországnak az atomenergia részesedését az energiaellátásban 2025-ig, azaz a következő kilenc évben a felére kell csökkentenie. A vállalás igen ambiciózus, tekintve, hogy jelenleg az atomenergia biztosítja a francia villamosenergia-termelés 63%-át. Közvetlenül a II. világháborút követően megkezdődtek az atomenergia ipari és katonai célú felhasználására irányuló kutatások Franciaországban (bárhogyan is berzenkedtek ellene az angolszász szövetségesek), 1962-ben megnyitották az ország első atomerőművét, és azóta „nemzeti ügy” az atomenergiához való ragaszkodás. Most, ha Hollande beváltja ígéretét, véget érhet egy korszak. Az elnök már 2013-ban ígéretet tett az atomenergia csökkentésére. A baloldali elnök szavainak nyomatékot ad, hogy nemrég bejelentette az ország legrégebb óta működő, fessenheimi atomerőművének bezárását.

Elsőre furcsa lehet, hogy egy szociáldemokrata (sőt, ahogyan Franciaországban mondják: szocialista) kormány tervezi az atomenergia volumenének csökkentését., hiszen ilyen koncepciókkal a zöld pártok szoktak fellépni. A baloldal, ökonomista szemlélete és jóléti politikája következtében, sokáig kifejezetten „konzervatív” álláspontot foglalt el az atomenergia kérdésében. Az 1970-es években a zöld pártok atomerőmű-ellenes kampányt indítottak Németországban és Skandináviában. A zöldek támadták az akkori szociáldemokrata kormányok atomerőmű-építési terveit.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Nagylelkűség vagy biztonság? - Sport a Diadalív árnyékában

2016. június 13.

Miközben rajongók milliói lelkesen készülnek a franciaországi futball Európa Bajnokság mérkőzéseire, az események közeledtével a terrorveszély jelentette fenyegetés ismét a nemzetközi média fókuszába került. A helyzet súlyosságát François Hollande francia köztársasági elnök is elismerte, hangsúlyozva, hogy a bajnokság alatt végig terrortámadásra lehet számítani, abszolút biztonságról tehát semmiképpen sem beszélhetünk. A helyzetet viszont tovább nehezíti, hogy a munkajogi reform elleni utcai tömegtüntetések várhatóan a következő hetek során is folytatódnak. Mindebből úgy tűnik, kifejezetten „mozgalmas” EB elé nézünk.

A franciaországi labdarúgó EB-re a következő egy hónap során várhatóan 1 millió külföldi látogató fog érkezni, a mérkőzéseket pedig – nem számolva az „utcai” szurkolókat – 10 stadionban, mintegy 2,5 millió ember fogja figyelemmel követni. Az ő biztonságukról pedig abban az országban kell gondoskodni, ahol a tavalyi év során elkövetett 2 párizsi merényletben mintegy 150 ember vesztette életét. Érthető tehát, hogy a francia biztonsági erők semmit sem akarnak a véletlenre bízni, ezért a terrorveszély minimalizálása érdekében a hatóságok minden szükséges intézkedést megtettek.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

A francia meccs tétjéről

2016. július 05.

Franciaország júniusban a párhuzamos küzdelmek helyszíne volt. Miközben a magyar válogatott a sikerekért harcolt, addig a sztrájkok is folyamatosan zajlottak. A szakszervezetek, elsősorban a szállítási és energiaszektorban jelentős CGT ereje folyamatosan csökken, így is képesek azonban arra, hogy akadályozzák az ország működését a foci EB ideje alatt. Erre vezetőik szerint azért van szükség, mert a kormány lazítani próbál a munkajogi szabályozásokon annak érdekében, hogy teljesíthesse ígéretét a 2017-es országos választások előtt és 10 százalék alá csökkentse a munkanélküliséget. A konfliktus rávilágít a francia gazdaság egyik legfőbb problémájára, a munkaerőpiac gyengeségére: a márciusi 10,3 százalékos munkanélküliség közelebb áll a mediterrán Olaszország adatához mint az uniós növekedési motor és fő versenytárs, Németország 4,5 százalékos rátájához. Az utcai tüntetéseknek azonban nagyobb a füstje mint a lángja: a valóban égető problémát a munkaerőpiac hatékonyabbá tétele jelenti. Ez a forradalmi patthelyzet valódi tétje.

A francia gazdaság állapota nem kirívóan rossz, de más uniós országokkal összevetve a választásokat megelőzően a stagnálás is különösen veszélyes a szocialista kormányra nézve. Az államadósság a válság óta növekvő pályán van és a költségvetési deficit 3 százalék alá szorítása sem sikerült 2008 óta. A kormányzat uniós összevetésben rendkívül nagy szerepet vállal a gazdaságban: 2014-ben a GDP arányos kiadása 56 százalék volt, ezt pedig könnyíti, hogy kedvező feltételekkel juthat elkölthető forrásokhoz. Ennek ellenére a gazdaság számára a válság után az egy százalékos növekedés megközelítése is nehéznek bizonyult és e szerény növekedést is elsősorban az olajárak csökkenése és az euró leértékelődése okozta. A kormányzat nehezen tart rendet pénzügyei terén emellett magas és rossz szerkezetű adóteher gátolja a növekedést, miközben a források elköltése sem hatékony.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Mozgásban! – átrendeződés a francia elnökválasztási kampányban

2016. július 19.

A franciaországi foci EB fináléja portugál győzelmet hozott, míg a francia nemzeti tizenegy hősies helytállását követően ezüstöt szerzett. A kedélyek azonban továbbra sem csillapodnak, csupán „átlényegülnek”. Franciaországban új meccs kezdődik, de a focipálya helyett ezúttal a politika színterén. Egy hónap önfeledt szurkolást követően a választópolgárok most ismét az elnökválasztásra készülő pártoknak és politikusoknak szoríthatnak. Izgalomban pedig ezúttal sem lesz hiány, mivel a közeli hetekben kibontakozó folyamatok, illetve a nizzai terrortámadás az eddig ismert képet jelentősen átalakították. Nyugaton a helyzet ezúttal tehát korántsem változatlan. Mindez bennünket az elnökválasztási esélyek átértékelésére sarkall.

A legnagyobb horderejű „erjedés” a Szocialista Párt berkein belül indult be. Ebben az esetben a problémát az okozza, hogy a jelenleg regnáló köztársasági elnök, François Hollande még mindig nem határozott választási szándékai felől, így az elnök esetleges újraindulása továbbra sem eldöntött tény. Mindez a baloldali táborra a „tudatlanság fátylát” borítja, mely általános kiszámíthatatlanságot eredményez. Ez a bizonytalan helyzet azonban kiváló táptalajt képez a fiatalos, lendületes (s ezért meglehetősen népszerű) gazdasági miniszter, Emanuel Macron számára, hogy az áprilisban életre hívott En Marche! (Mozgásban!) politikai mozgalmával betörjön a légüres térbe, s az újrázáson mélázó Hollande elnökre és csapatára rúgja az ajtót.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Állami imámképzés Franciaországban?

2016. augusztus 11.

A fokozódó intenzitású terrortámadások miatt a francia politikai elit a sikertelenül zárult állampolgársági alkotmányozó reformfolyamat után egy régi-új területen, a francia állam és az országban élő muzulmán közösség kapcsolatainak megreformálása kapcsán kezdeményezett vitát. Ezen a téren már az utóbbi 15-20 évben is sok erőfeszítés történt, ugyanakkor az állam és az egyház totális szétválasztását szabályozó 1905-ös szeparációs törvény értelmében a kormánynak érdemi, az eddigi eredményeken jócskán túlmutató reformok végrehajtására szinte zéró mozgástér áll rendelkezésére. Mindez a francia republikanizmus alapjainak teljes átértelmezését kényszerítheti ki.

A francia állam és az országban élő muzulmán közösség intézményesített kapcsolatainak reformját, valamint a radikális imámok elleni küzdelem fokozását ezúttal Manuel Valls miniszterelnök vetette fel, aki a Saint-Étienne-du-Rouvray-i szerzetes kivégzésének letargikus hatása alatt két előremutató javaslattal állt elő, melyeket kis túlzással paradigmaváltó gondolatokként is értelmezhetünk. Valls elsőként a muzulmán közösség állami pénzekből történő támogatását propagálja, amely egyfajta „helyettesítő fedezetként” megfelelő pénzügyi feltételeket teremtene a külföldről – főként az Öböl-menti államokból – érkező mecsetépítési támogatások minimalizálásához. Második javaslatában pedig az imámok jelenlegi szabályozatlan helyzetét orvosolandó, kötelező állami imámképzés bevezetésére tett javaslatot, amely biztosítaná a külföldről érkező radikális, a republikánus értékek ellen szónokló imámok kiszűrését.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Francia Rémes

2016. szeptember 09.

A nyári szezon végeztével a francia belpolitika ismét a nemzetközi figyelem középpontjába került. Újabb terrortámadás helyett szerencsére most csak a politikai elit jól ismert sztárallűrjei okoztak a szokásosnál nagyobb érdeklődést. A hangulatkeltésben az egyik élenjáró Emmanuel Macron volt, aki a korábbi hónapokban állandósult személyi ellentétek miatt lemondott gazdasági miniszteri posztjáról, most pedig En Marche balközép mozgalmával a jövő évi elnökválasztások felé tekint. Ezzel közel egy időben Nicolas Sarkozy is bejelentette a jobboldali előválasztáson történő részvételi szándékát, melyet a calais-i menekültdzsungel felszámolására tett szerencsétlen javaslatával fejelt meg. Mindezzel Macron és Sarkozy a jövő évi elnökválasztásokig hátralévő 8 hónapnak kétségtelenül egyedi alaphangot adott.

Az utóbbi hónapok tendenciáinak ismeretében Emmanuel Macron gazdasági miniszter lemondása egyáltalán nem számít meglepetésnek, sőt, a közte és Manuel Valls miniszterelnök között kialakult feszültségek tükrében távozása már jóval korábban is indokolt lett volna. Kettejük viszonyában az első nagy törés a tavaly november 13-i párizsi terrortámadás után következett be, amikor Hollande elnök és Valls az állampolgársági alkotmánymódosítási javaslatukkal a terrorgyanús kettős állampolgárok francia állampolgárságának elvételéhez kívánt stabilabb jogalapot teremteni. Macron ugyanis az - azóta már elmeszelt - indítványt Christina Taubira, akkori igazságügyi miniszterrel karöltve erős kritikával illette, mondván a javaslat a migrációs helyzet kezeléséhez érdemben nem járul hozzá. Kijelentését a Taubira lemondását követő kormányátalakításban díjazták, Macront ugyanis a kormány protokolláris sorrendjében az ötödikről a tizenharmadik helyre léptették vissza.

Teljes cikk