fethullahgülen” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

A törökországi puccskísérlet utóélete

2016. július 25.

Nehéz idők köszöntöttek Törökországra. A 2016. július 15-i puccskísérlet azt jelenti, hogy az országban olyan belső ellentétek vannak, amelyek belső fegyveres harcokhoz is vezethetnek. A puccs nem sikerült, de a kísérlet sok ártatlan ember halálát okozta. Ezekben a napokban már béke és nyugalom van Törökországban, de régen látott tömegben tartóztatnak le embereket és elindult a számonkérés gépezete is.

Recep Tayyip Erdoğan elnök joggal akar bosszút állni a vele szembe fordulókon, akik az életét is veszélyeztették, de vajon nem kellene-e azon is elgondolkoznia, hogy mi vezetett az egykori janicsárlázadásokra emlékeztető hatalomátvételi kísérlethez? Nem lenne-e jobb a török politikai életben az árkokat betemetnie, mint mélyítenie? Nem kellene-e a mostani katartikus állapotot arra is felhasználnia, hogy a ruméliai kemálizmus és az anatóliai iszlámizmus valamiként megbékéljen egymással és olyan új török vízió tűnjön elő, amelyben a nyugatosodás és annak megkérdőjelezése közös nevezőket talál? A legtöbb elemző szerint ez illúzió, mert a bosszú és a hatalomvágy mindent felülír. De azt is tudomásul kellene vennie, hogy legalább két török világ van, no meg a kurd (a maga sajátos megosztottságaival), amelyek más vezérelveket követnek múltuk, jelenük, érdekeik és érzelmeik okán. Mindegyik világ csak pürrhoszi győzelmet tud aratni a másik felett a politikai küzdőtéren, de kiiktatni egymást aligha. Sokszor a gyenge nem olyan, mint amilyennek látszik, de az erős sem mindig az, mint aminek mutatkozik.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Török kálvária és útkeresés

2016. augusztus 25.

Törökország régóta nem volt olyan kaotikus helyzetben, mint most. Mély ellentétek jöttek a felszínre, amelyek benne feszülnek a török múltban és a hatalmas ország eltérő regionális hagyományaiban. Van olyan török, aki nyugati kívánna lenni, van olyan, aki keleti. Van olyan, aki hithű muszlim, s van olyan, aki ateista. Sőt, olyanok is vannak, s nem is kevesen, akik mindenből akarnak egy kicsit. Hogy ebből mi jön ki végeredményként, az többnyire attól függ, ki mellé mennyi szavazó áll. Nem kétséges, hogy az ország legnagyobb politikai erejét a Recep Tayyip Erdoğan vezette Igazság és Fejlődés Pártja adja, amely az összes szavazók közel felével rendelkezik, s a választási matematika függvényében csúszik hol az 50 százalék fölé, hol az alá.

A párt tagjait és támogatóit, akik, a modern kommunikáció eszközeivel is élni tudnak, leginkább az anatóliai (inkább belső-anatóliai s nem tengerparti) tömegek alkotják, akik a jelenlegi elnök, a korábbi miniszterelnök, feltétlen hívei. Mivel milliós csoportjaik élnek Isztambulban és más török nagyvárosokban, így a török társadalom minden szögletében meghatározóak: Isztambulban például már több anatóliai gyökerű család él, mint ruméliai. Az Igazság és Fejlődés Pártja sok tekintetben szemben áll a kemálizmussal, azzal az ideológiával, amely a Török Köztársaságot megteremtette és nyugati útra terelte. A párt ideológusai elismerik Musztafa Kemál Atatürk szerepét az antant és a görögök elleni nemzeti honvédő háborúban, de túlzottnak tartják azt az erőszakos westernizációt, amit Atatürk és mögötte hadserege, az országra erővel rákényszerített. Nem kétséges, hogy Atatürk rendszere diktatórikus volt: a török vezér csak így látta megvalósíthatónak hazája nyugatosítását és nemzeti alapra helyezését.

Teljes cikk