ferencpápa” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 8

Egyezség Kubával

2015. április 13.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Valamikor a hetvenes évek végén a nyugati rokonoktól kaptam egy könyvet, ami a kubai vitorláséletről szól, leginkább a Csillaghajó osztály 1955-ös világbajnokságáról. A fekete-fehér fotókon a karibi hangulaton túl a nagy jólét nyomai látszottak, persze hogy is lehetett volna ez másként a vitorlásklubokban. Kuba egyébként akkoriban a Móricz Zsigmond körtér környékén feltűnő jelenségnek számító cérnagyári munkáslányok és a népek barátsága iránt elkötelezett szocialista Magyarország téli C-vitamin ellátását javítani hivatott narancs képében jelent meg a mindennapokban – abszolút jó képet kialakítva ezzel a szigetországról. A Che Guevara kultusz s persze a forradalmi politikai valóságról szóló hírek gimnáziumi éveim végére rátelepedtek e pozitív országimázsra, de az a bizonyos vitorlás könyv, valamint Hemingway és öreg halásza iránti vonzódásom kíváncsivá tett: vajon hogy lehet a karibi temperamentumot a szocializmus szürkeségével összeegyeztetni?

A válaszra nem kellett sokáig várni, mert 1983-ban eljutottam a szigetországba, ahol bár számtalanszor elhangzott „az elnyomó Batista-rezsim” szófordulat, az ország működőképes része még a forradalom előtti időkből maradt ott, beleértve a szállodákat, és főleg az autókat. A Hotel Nacional bárjában játszó Irakere együttes zenéjének nagyszerűsége – és persze a rum - még azokat a szovjet hivatalosságokat is láthatóan magával ragadta, akik amúgy igen szigorú arckifejezéssel jöttek-mentek az art deco épület falai között. Egyszer a lift helyett a lépcsőházon át akartam lejutni a hallba, amikor is az egyik tengerre néző ablakban egy géppuskafészek látványa lepett meg. A katonai ellenőrzés nem csak az esetleg támadni próbáló amerikai imperialisták felfedezését szolgálta, hanem főleg a közeli Florida partjaira elvágyódó kubaiak szemmel tartása miatt volt fontos. Ezek után nem csodálkoztam, hogy a korábban oly virágzó vitorlás-élet is megszűnt, csak a parti őrség naszádjai cirkáltak a láthatáron. Tizegynéhány évvel később a floridai Key Westen mindent megtudhattam a kubai parti őrség viselt dolgairól, a menekültek sorsáról, s persze a kubai politikai helyzet alakulásáról is.

Teljes cikk

Felvilágosult keresztény külpolitika

2015. április 20.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A napokban magyarul is megjelenik Michel Houellebecq Behódolás című regénye, melyről a Charlie Hebdo elleni merénylet kapcsán hallhattunk oly gyakran. A mű, mely az iszlám rohamos elterjedéséről és a politikai hatalomra történő rátelepedéséről szól a laicizmusára és a felvilágosodás hagyományára oly büszke Franciaországban, egyfajta önbeteljesítő jóslatnak tűnt a véres merénylet fényében. A könyv magyarországi borítóján Mona Lisa látható nikkában, ami elég provokatív ahhoz, hogy a hazai politikáról és főleg Orbán Viktorról oly lelkesen sommás ítéleteket mondó nyugati sajtó – ezúttal a Le Nouvel Observateur tudósítója - rögtön félre is értse, mondván: az iszlám-ellenes grafikai megoldás a nacionalista magyar miniszterelnök híveinek kedvében akar járni.

Néha az az érzésem, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítunk egy-egy olyan kijelentésnek, amit amúgy egyszerűen a – mindnyájunkat olykor megkísértő – hülyeségek közé kellene sorolni. De általában nem ez történik, mivel a leegyszerűsítés, a hamis véleményalkotás önálló éltre kel, s így nagyon fontos ügyek kezelését, megbeszélését mételyezheti meg, mi több, lehetetleníti el. A Behódolás-borító kapcsán szerencsére a Magvető Kiadó igazgatója hamar elejét vette a francia újságírói téveszme hazai terjedésének, de persze ki tudja, hogy ettől függetlenül hány publicisztika születik majd még az eredeti cikk nyomán.

Teljes cikk

Az örmények gyásza

2015. április 24.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az, hogy hány embernek kell meghalnia ahhoz, hogy egy gyilkosságsorozat népirtásnak minősüljön, sehol sincs leírva. Az a tragédia, ami 100 évvel ezelőtt az örményekkel történt, több mint egymillió ember halálát okozta. A szóhasználat dolgában tapasztalható óvatosság, bizonytalanság számos okkal magyarázható. Törökország, mint NATO-tag, s mint a mérsékelt iszlám bástyája, fontos partnere az Egyesült Államoknak. Geostratégiai helyzete miatt, különösen az energetikai fejlesztések területén fontos partnere Oroszországnak, gazdasági ereje, kulturális befolyása a Balkánon mindenképp, de Közép-Európában, s a migráció okán persze a kontinens nyugati részén is érvényesül. Törökország hazánk számára is stratégiai partner, írtunk erről már itt épp eleget.

Az utóbbi napokban azonban újfent világossá vált, hogy a szóhasználat megítélése mennyire függ attól is, hogy ki, melyik ország, szervezet egyház képviselője alkalmazza. Míg Ferenc pápa az örmények tragédiáját a felelősök megnevezése nélkül nevezte genocídiumnak, és még így is heves tiltakozást váltott ki török oldalról, az Európai Parlamentet pedig hasonló szóhasználatáért Davutoglu miniszterelnök rasszizmussal vádolta, a lassan kikristályosodó, de a történteket végül mégis csak népirtásnak nevező német parlamenti nyilatkozatnak mindössze egy, a török miniszterelnök és a német kancellár közötti telefonbeszélgetés lett a következménye, amit a török fél még véletlenül sem tiltakozásnak, hanem egyszerűen egy „jó beszélgetésnek” minősített. A török sajtó is nagyon visszafogottan kommentálta a német nyilatkozatokat, néhány németországi török szervezet tiltakozott csupán, mondván: Gauck elnök átlépte saját kompetenciájának határait.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Ferenc pápa a tengeren túlon

2015. szeptember 30.

Kicsoda Ferenc pápa? Ez a kérdés most – az egyházfő amerikai útját követően – még izgalmasabb és aktuálisabb, mint valaha. 2013 márciusa óta nevezték már őt radikálisnak, reformernek, sőt forradalmárnak is. Ki ő és mit üzent most az Amerikai Egyesült Államokból?

Ferenc – az első évszázad pápái közül néhányakat nem számítva – az első nem európai, az első a déli féltekéről, és az első jezsuita. Olyan rend tagja, amely nyitottságával, lelki és szellemi felkészültségével valóban a meglepetések emberévé tette. Olyan vezető, akinek a szavára figyelnek, és aki globális szinten tud erkölcsi tekintély lenni.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Mi várható Afrikából?

2015. december 08.

Elsőre talán meglepő, miért vállalta a biztonsági kockázatot Ferenc pápa, amikor a három országot érintő szubszaharai körútján a Közép-afrikai Köztársaság fővárosát, Banguit is felkeresse. Alapvetően az tűnhet azonban furcsának, hogy milyen megfontolásból utazik el a katolikus egyház feje éppen a világ e tájára. Ha a tendenciák és a számok mögé nézünk, rögvest megértjük: földünk azon kontinensét látogatta meg, ahol a legdinamikusabban növekszik a keresztények száma. Az amerikai Pew Research Center 2011 év végén közzétett jelentése szerint 2050-re a szubszaharai Afrika legkiterjedtebb vallási közösségét továbbra is a keresztények adják, az akkora előrejelzett összpopulációhoz (2 milliárd) képest 1,1 milliárd fővel. Míg 2010-ben 517 millió keresztény volt a Szaharától délre elterülő területeken, a muszlimok száma 248 milliót mutatott. Utóbbiak száma viszont gyorsabb ütemben nő, 2050-re a 670 millió főt is elérheti.

A 2015. november 25-30. között lezajlott látogatás Ferenc pápa első hivatalos útja volt Afrikában. A hatnapos út három országra fókuszált: Kenyára, Ugandára és a Közép-afrikai Köztársaságra. Egyfelől a Pápa demonstrálni kívánta, hogy Afrika egésze fontos egyháza számára, másfelől az elmúlt évek néhány súlyos témájára igyekezett reflektálni. Kenyában és Ugandában nem egy alkalommal hajtott végre több halálos áldozattal járó terrortámadást az iszlamista al-Shabaab (jelentése: az ifjúság) nevű szervezet. A működésképtelen (bukott) állam szinte valamennyi jegyét magán hordozó Közép-afrikai Köztársaságban pedig évek óta szektariánus konfliktus állandósult. A többségét tekintve keresztény (80 százalék) és a muszlimok (15 százalék), valamint a helyi közösségi hiedelmeket, ősi „vallásokat” követő (5 százalék) őshonos lakosság közötti ellentét nem önmagában felekezeti, hanem szociális és etnikai színezettel is rendelkezik. A pápa egyik fő missziója a keresztények és a muszlimok közötti feszültségek enyhítése, a megbékélés, az egymás iránti tolerancia szorgalmazása volt.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Egyházi csúcstalálkozó a havannai VIP-váróban

2016. február 11.

A Ferenc pápa és Kirill orosz pátriárka közötti találkozóra február 12-én Kubában, Havannában kerül sor, a római katolikus egyházfő mexikói apostoli látogatása előtt. Az „egyházi csúcstalálkozót” mind a politikai vezetés, mind pedig a közvélemény nagy várakozása előzi meg. Mint ismeretes, a találkozó hosszú tárgyalási folyamat eredménye: már II. János Pál, majd XVI. Benedek pápa is próbálkozott azzal, hogy az ortodox világ és a római katolikus világegyház vezetői között létrejöjjön a megbeszélés. A kezdeményezésben némi magyar érintettség is van, hisz sokáig abban reménykedtünk, hogy Pannonhalmán, Szent Márton hegyén fog majd kezet a két egyházfő. Mindhiába. Most mindez megvalósulni látszik – Pannonhalmához képest egy sokkal gyökértelenebb, elidegenedettebb környezetben, a kubai főváros repülőterén. A találkozó valóban rendkívüli, és rendkívüli a helyszín is: ki gondolta volna a világkommunizmus összeomlása után 20-25 évvel, hogy a 21. század elején egy ilyen súlyú összejövetel épp Kubában jön létre?

Mik lehetnek – az egyébként a Putyin által is szorgalmazott – találkozó létrejöttének okai? Ortodox egyházi körök szerint a keresztény népesség közel-keleti genocídiuma tette halaszthatatlanná az eszmecserét. Egyértelműnek tűnik: az Iszlám Állam brutalitása, és talán az Európát elárasztó „népvándorlási hullám” azok az okok, amelyek elindították egymás felé Kelet és Nyugat világegyházainak vezetőit.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Pápazdaságtan II. - Ferenc pápa és a közgazdászok

2016. július 22.

A jezsuita pápa kijelentésével, miszerint „ez a gazdaság öl”, kivívta egyes amerikai konzervatívok ellenszenvét, akik azzal vádolták a pápát, hogy a fehér külső vörös belsőt takar. A vádakra reagálva Ferenc viszont tagadta, hogy a szegények ügyének felkarolása marxizmus lenne. A pápa szerint gazdasági rendszerünk kirekesztő és egyenlőtlen, ahol a tőke és a pénzügyi rendszer uralkodik, ahelyett, hogy szolgálna. A megoldást pedig az önkormányzó kooperatív vállalkozások jelentik. Miben hisz a liberálisnak tartott Ferenc pápa és miért nem ért szót a közgazdászokkal?

Nyilatkozataiban a főpásztor úgy fogalmaz, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer központi eleme a pénz, az emberek pedig a rendszer egyszerű eszközeivé, fogaskerekeivé silányultak. Azaz a rendszer épp fordítva működik a kívánatosnál. A pénz nemzetközi „imperializmusa” szerinte káros, mert a jövedelmi egyenlőtlenségeket a végletekig növeli és szegények sokaságát hagyja hátra. A Bibliából pedig tudhatjuk, hogy senki sem szolgálhat két úrnak, így gazdaságunkban is döntenünk kell, hogy a profitmaximalizálást, vagy más alternatívát választunk. Amíg ugyanis fontosabb hír a tőzsdék néhány százalékpontos esése egy hajléktalan ember halálánál, addig ez egy olyan kirekesztő rendszer, amelyben a pénzügyi rendszer uralkodik az embereken, nem pedig szolgálja jólétüket. Másrészt egyenlőtlen is, amit az élelem globális pazarlása, másrészt hiánya szemléltet. Az egyenlőtlenség és a kirekesztés pedig cáfolja a közgazdászok nézeteit, amely szerint a szabad piacok jólétet teremtenek, amely végül leszivárog a legalsóbb társadalmi rétegekhez is. Egyszer használatos fogyasztói civilizációban élünk, eldobható fogyasztókkal.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

A ferenci páparadoxon

2016. augusztus 02.

Oláh Dániel szerzőtársunk leleményes „pápazdaságtan” cikksorozatából már megtudhattuk, hogy miben is merül ki a Szentszék gazdasági moralitása. A Szentatya a krakkói katolikus Ifjúsági Világtalálkozó nyitóceremóniáján elmondott hitvallásával azonban ezúttal a menekültügy terén tisztázta álláspontját. Ferenc a roueni tiszteletes mártírhalálának és a menekültválság eszkalálódásának hatására elismerte: háborús körülmények uralkodnak.

Híveit ugyanakkor a menekültek gyámolítására és szolidáris magatartásra buzdította, mondván: a háború elől menekülő áldozatok befogadása a katolikus világ erkölcsi kötelessége. Nem kétséges, a Szentatya szavai igazi ferenci páparadoxonként hatnak. Hogyan lehet egyszerre védekezni és gyámolítani, miközben az európai polgárok állandósult terrorveszélyben élnek? S ha a háborús menekülteket gyámolítani is kell, mi lesz a sok százezer gazdasági bevándorlóval? A felmerülő ellentmondások a katolikus világ szellemi vezetőjébe vetett hit lankadását is eredményezhetik, s mindez újabb kihívásokat vetít előre.

Teljes cikk