Az olajáron, annak volatilitásán elmélkedni felesleges. Egyetlen világpolitikai esemény (pl. a Hormuzi-szoros lezárása) azonnal az egekbe tudja lökni az árat. Sőt, le sem kell zárni, csak olyan mértékig fűteni a Szíriában begyújtott kazánt, hogy például a szaúdi-iráni ellentét fokozódása miatt a biztosítótársaságok ne vállalják az olajszállítmányok biztosítását. Ugyanis senki nem indít el egy 100 millió dollárt érő szállítmányt biztosítás nélkül. De megeshet a másik véglet is, és a kínai gazdasági modell látványos összeomlása évekre konzerválhatja a 20-30 dollár környéki árszintet. Miután pedig sem a termelési, sem a fogyasztási oldalon nem látszik egy évtizedre előre, hogy bármilyen szignifikáns esemény történne, ami a mai kb. 95 millió hordós napi fogyasztást feltornászná mondjuk 110 millióra, vagy egy 80 millió hordós termelői szűk keresztmetszet lépne fel, így a következő években hozzászokhatunk, hogy az olaj ára elképesztő mértékben változhat nagyon rövid időn belül.