A közös energiapiac megteremtése mindig is kardinális kérdés volt az Európai Unión belül, hiszen az EU28 együttesen a világ legnagyobb energiapiaci szereplője lenne. Ám egy olyan kontinensen, ahol még 70 éve is egymás polgárait mészárolták az immáron egy szövetségben lévő államok, semmilyen hasonló kezdeményezés nem megy könnyen. Az Egyesült Államokban példának okáért az egyesített és liberalizált gázpiacot 70 év munkájával teremtették meg, a természetes piaci és politikai evolúcióra bízva azt. Az EU pedig szinte fennállása óta revolúciók sorát kísérli meg végrehajtani, legyen szó a közös valutáról, vagy akár most az Energiaunióról. A sok kritika ellenére becsülendő, hogy egy ennyire érdek- és értéktörésvonalak által szabdalt szövetség akár csak neki is veselkedik egy ilyen horderejű ügynek. Valahogy az Unió minden hasonló problémája kicsit olyan, mintha az lenne a mottónk, hogy ami nem öl meg, az megerősít – elvégre elég Görögországra vagy a nagybeteg spanyolokra és olaszokra nézni, és látjuk-érezzük, hogy bizony sok sebből vérzünk még, de azért csak-csak állunk a lábunkon.