európaiunió” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 8

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Unió az unióban?

2015. június 17.

Június 8-i találkozójukon az EU energia miniszterei érezhető óvatossággal, egészében azonban mégis jóváhagyták a márciusban meghirdetett energiaunió-kezdeményezést. Ez önmagában nem hír, de a találkozón történt más is: szomszédos országok jelentős csoportjai aláírtak közös nyilatkozatokat, illetve megállapodásokat a regionális együttműködés erősítéséről. Hogy is van ez? Csak összejövünk vagy talán együtt is haladunk?

A luxemburgi találkozó volt az első hivatalos energia miniszteri egyeztetés az energiaunióról. Márciusban Rigában a téma csak informális jelleggel volt terítéken. A tagállamok viszonylag nagy csoportja ezt az eseményt választotta az időközben intenzíven folytatott regionális egyeztetések eredményeinek hivatalos rögzítésére és közzétételére is. Az Európai Unió tisztségviselői korábban is, de a lett elnökség a közelmúltban is ismétlődően felhívta a figyelmet a regionális együttműködéseknek a piaci integráció folyamatában betöltött kulcsszerepére. A múlt heti események bizonyos értelemben mégis meglepetést okoztak.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Mibe kerül Amerika biztonsága?

2015. augusztus 07.

Az Európai Uniót és az Egyesült Államokat összekötő Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP) mellett az amerikai kereskedelempolitika prioritása a világgazdaság 40 százalékát lefedő Transzpacifikus Partnerség (TPP) létrehozása. Fokozódó verseny zajlik a világ legdinamikusabban fejlődő térsége, a kelet-ázsiai, csendes-óceáni régió gazdasági integrációjának vezető szerepéért. A verseny tétje: ki írja a világkereskedelem játékszabályait a 21. században?

„Fontos döntés előtt állunk. Biztosíthatjuk, hogy a világkereskedelmi rendszer a mi értékeinket és érdekeinket tükrözze, vagy átengedhetjük ezt a szerepet másoknak…” Michael Froman az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője és főtárgyalója fogalmazott így nemrég a Transzpacifikus Partnerség jelentőségéről. A jelen formájában 12 kelet-ázsiai és csendes-óceáni ország – név szerint az Egyesült Államok, Japán, Vietnám, Szingapúr, Malajzia, Brunei, Ausztrália, Új-Zéland, Chile, Peru, Mexikó és Kanada – között kötendő nemzetközi szerződés olyan új típusú kereskedelmi megállapodás, amely a vámok és egyéb kereskedelmi akadályok lebontására épülő szabadkereskedelmi övezet létrehozásán túl, egy sor hagyományosan belső szabályozás alá eső kérdést is rendez.

Teljes cikk

Mi lesz itt 2100-ban?

2015. augusztus 21.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az elmúlt hónapokban a migrációról szóló hazai publicisztikai irodalom mind a jobb-, mind a baloldalon sokat gazdagodott. Politikusi megszólalásokból is akadt bőven. E felületen is igyekeztünk néhányszor rávilágítani a jelenség rendkívül súlyos voltára, bemutatva azt is, hogy a hazai intézkedések miként illeszkednek egy tágabb európai összefüggésbe. Óvakodtunk ugyanakkor attól, hogy éles szavakkal ítéljük el az Európai Unió tehetetlenségét, hogy teret adjunk a különböző nagyhatalmakhoz kapcsolódó összeesküvés-elméleteknek, hogy kéjes megelégedéssel tobzódjunk abban a tudatban, hogy lám, mi sok más szereplőnél mennyivel éleslátóbbak és tettrekészebbek voltunk a kerítésépítéssel és más akciókkal. Nem mintha ne lenne némi igazság a fentiekben, ám a helyzet legfőbb jellemzője továbbra is mindenütt a bizonytalanság.

Kicsit irigylem ugyanakkor azok magabiztosságát, akik akármelyik oldalon oly határozottan tudnak nyilatkozni arról, ami nem csak Magyarországot, hanem az egész európai kultúrkört az évszázadok óta legnagyobb civilizációs kihívás elé állítja. Csak remélni tudom, hogy kevésbé kardcsörtetéses hangulatukban ők is tisztában vannak azzal, hogy az egész ügy jóval összetettebb annál, mint amit a napi politika sodrában írogatunk róla. Addig minden világos, hogy az állam feladata a közösség védelme, az ország biztonságának megőrzése. Ahhoz sem férhet kétség, hogy az elesetteken segíteni kell. Az elmúlt hónapokban a civil szervezetek, egyházak, önszerveződő spontán csoportok sokat tettek a migránsok érdekében, s az utóbbi hetekben a kormányzati kommunikáció is szakított a korábbi egyoldalúan kemény szóhasználattal – tettekkel is erősítve azt a korábban is hitt, remélt premisszát, mely szerint egy, a liberális gyökereket sem nélkülöző polgári, konzervatív, keresztény kormány és párt nem mondhat le a gyakorlati kormányzati intézkedéseknek a legalapvetőbb hitelvekkel való összegyeztethetőségéről.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Francia pragmatizmus a menekültügyben – ellenzékből

2015. október 07.

A schengeni menekültügyi rendszer válsága az Európai Unió más tagállamaihoz hasonlóan Franciaországban is heves politikai vitákat váltott ki. A kormányon lévő szocialisták az Európai Bizottság által javasolt kvótarendszert támogatják, amelynek keretében legfeljebb harmincezer ember befogadását tennék lehetővé. A politikai paletta túloldalán, a fenyegetően erősödő Nemzeti Front radikális nacionalista szólamokkal kelt indulatokat, ami a társadalom hiszterizáltságát eredményezi. Mindeközben az ellenzékbe szorult francia jobboldal a visszatérő Nicolas Sarkozy vezetésével – nem titkoltan a decemberi regionális választásokra és a 2017-es elnökválasztásra készülve – a szocialisták idealizmusával és a nacionalisták gyűlöletkeltésével szemben az emberek számára egy járhatóbb, pragmatikus megoldási alternatívát kíván nyújtani. Sarkozy bevándorlás-politikai javaslatait a Le Figaro riporterének hét pontban foglalta össze.

A francia migrációs alaphelyzet


A francia menekültügyi hivatal (OFPRA) hivatalos statisztikái szerint Franciaországban 2014-ben összesen 64811 menekültkérelmet nyújtottak be, amiből 14 589-et jóvá is hagytak. A kérelmek számát tekintve a helyzet azonban nem tűnik túlságosan kritikusnak, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy Franciaország a legtöbb migráns számára csupán tranzitállomás az Egyesült Királyság felé. 2013-ban ugyanis ennél több, összesen 66 251 menekültkérelmet nyújtottak be az OFPRA ügyintézőinek, így 2014 az előző évhez viszonyítva már csökkenő tendenciát mutat. Ehhez képest Németországban az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának hivatalos közlése szerint 2014-ben 226 191 menekültkérelmet nyújtottak be, de idén ez a szám már 300 ezer felett jár. Magyarországon pedig csak 2015-ben több mint 173 ezer menekültkérelmet kezelt a bevándorlási hivatal. Ebből a perspektívából szemlélve a 30 ezer menekült befogadására tett francia felajánlás kifejezetten nagyvonalúnak tűnik.

Teljes cikk

Reinhard Olt

Politológus professzor

Új kelet-nyugati szembenállás

2015. december 21.

A pénteken befejeződött uniós csúcson megállapodás született a külső határok védelméről, az erre hivatott szervezet megerősítéséről. A örömteli fejlemény azonban mit sem változtat azon, hogy továbbra is komoly ellentét feszül a „keleti blokk”, vagyis a Visegrádi 4-ek által vezetett országcsoport és a nyugat-európai alapítók között. Előbbiek a „Schengen barátai” programmal igyekeznek előmozdítani a jelenleg is érvényes jogi keretek érvényre jutását, míg a Németország körül szerveződő országcsoport az ún. „mini-Schengen” rendszerén belül igyekszik csak biztosítani az eddigi vívmányokat. Tudjuk, hogy az ellentét a migránsok befogadásának kérdése mentén bontakozott ki, hiszen a „keletiek” döntő többségükben kezdettől fogva elutasították a tömeges moszlim betelepülést, a „Willkommenskultur”-nak, vagyis a befogadás kultúrájának piedesztálra emelését, amit a magyar miniszterelnök „morális imperializmus”-ként minősített.

Nehezen állítható, hogy a Nyugat a rendszerváltozás és az Európai Unió bővítésének folyamatában valaha is túl nagy érzékenységgel tekintett volna a közép-európai népek igényeire, érdekeire, az ott élő emberek hagyományaira, történelmi tudatára, vágyaira, nemzeti érzéseire, egyedi sajátosságaira. Érdemes megvizsgálni, hogy honnan is ered e sajátosságok iránti különös érzéketlenség. A II. Világháború után látványosan megerősödött az az elképzelés, mely szerint az europaizálódás folyamatában a nemzetállamok jelentősége egyre inkább elenyészik, a „nemzeti kérdés”, mint a XIX-XX. század terméke, a XXI. századra maradéktalanul megválaszolást nyert.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Ki mit nyer - a Brexittel?

2016. szeptember 30.

Miközben világszerte sokan szeretnek lesajnálólan nyilatkozni a Brexitről, és azokról, akik az Egyesült Királyság kilépésére voksoltak a júniusi népszavazáson, a német Axel Springer médiabirodalom vezérigazgatója szerint a szigetország már három-öt éven belül jobb gazdasági pozícióba kerülhet azáltal, hogy lerázta magáról Brüsszel béklyóit. Egyelőre persze még azt sem lehet tudni, hogy mikor kezdődnek meg a kilépési tárgyalások, de a válás utáni helyzet előzetes megítélése jelentősen befolyásolhatja a britek tárgyalási stratégiáját.

Nagy-Britannia rosszul döntött, amikor az Unióból való kilépésre szavazott, mondta Barack Obama amerikai elnök a legutóbbi G20 csúcstalálkozón, Eric Schweitzer, a német kereskedelmi kamara elnöke pedig a brit gazdaságra nézve „igen negatív” hatásokra számít. A hazai Index a diplomáciai nyelv finom eleganciáját sutba dobva sommásan így fogalmazott: „ország így még nem szúrta tökön magát”. Az, hogy Brüsszel és a mind szorosabb európai integrációt szorgalmazó tagállamok is bolondnak nézik az angolokat, és mindenféle büntetésekkel fenyegetődznek, kevésbé meglepő, hiszen ebben a válásban mégiscsak ők a sértett felek. (Néha azonban olyan kijelentések is elhangzanak, amelyek a Lisszaboni helyett inkább a Varsó Szerződés stílusára emlékeztetnek. És abból, mint tudjuk, tényleg nem lehetett kilépni…)

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Tágra zárt kapuk Spanyolországban

2016. október 04.

2005 szeptemberében megismerhettük, hogy milyen az, amikor Európa határait meg kell védeni. Az év első kilenc hónapjában 11 ezer migráns ostromolta a világ legerősebb kerítésrendszerének is tartott zárat Spanyolország és Marokkó határán Ceutánál és Melillánál. E két város több mint 400 éve spanyol befolyás alatt áll és enklávét, egyfajta erődöt képeznek Afrikában, Európa szárazföldi határán. A 2005-ös támadások csak az év októberének végére szűntek meg, a kerítésnél azonban több mint 14 migráns vesztette életét: ők a spanyol gumi- és a marokkói éles lövedékek tüze közé kerültek.

Céljuk, a menedékkérelem benyújtása sok esetben csak a kerítésen való átjutást követően volt lehetséges. Ez azonban ritkán történik meg, mivel a migránsok általában fáradtság miatt a kerítések tetején vagy azok között rekednek. A határzárat az itt keletkező súlyos sérülések miatt a kritikusok csak szégyenfalként emlegetik. Technikai szempontból azonban a határőrségnek nincs szégyenkezni valója: a hatóságok a három vonalban húzódó hat méter magas kerítések nyomvonalán kiirtották a növényzetet, négyszáz méterenként pedig éjjellátó kamerákkal és iránymikrofonokkal felszerelt őrtornyokból fürkészik az éjszaka leple alatt közeledőket.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Trump ellopta a showt

2017. február 07.

Lassan két éve, hogy nincs uniós csúcs migrációs téma nélkül, még akkor sem, ha eredetileg másról akartak volna egyeztetni egymással az Unió állam- és kormányfői. Január óta azonban új lakója van a Fehér Háznak, aki ráadásul szépen mindent el is kezd megvalósítani, ráadásul szélsebesen, abból, amit ígért a kampány során, és felfordul a világ. Új geopolitikai helyzet, Európa pedig csak kapkodja a fejét, levelet ír és nyilatkozik, kedve szerint. Hadd mulassanak minél jobban az óceán túlpartján.

Valletta eddig arról volt nevezetes, hogy 2015 novemberében Európa vezetői itt kezdtek először arról beszélni, hogy a migrációval nem csak a kontinens határain belül kellene foglalkozni, hanem a megoldás azokon kívül keresendő, a származási országokban. Most, immár a máltai elnökség ideje alatt ismét csak azért utaztak az erőd-városba, hogy a bevándorlás külső aspektusaival foglalkozzanak, méghozzá azzal az útvonallal, amely mentén eddig semmiféle javulást nem tudtak elérni. Mert míg a balkáni zárásnak és az EU-török megállapodásnak köszönhetően az Égei-tengeren és a balkáni útvonalon keresztül érkezők száma 98%-kal csökkent, addig a Földközi-tenger középső medencéjén keresztül 181 ezren érkeztek Európába 2016-ban,ráadásul a 90%-uk gazdasági bevándorló, tehát nem menekült. Az új olasz miniszterelnök, Gentiloni alá is írt pár napja egy egyetértési nyilatkozatot Líbiával, amelyet most az EU is megtámogatott: pénzügyi eszközökkel, szakértelemmel, felszereléssel igyekeznek segíteni az ottani hatóságoknak, hogy tartóztassák fel az áradatot. Lépni kell, mert a tél ellenére jönnek a gumicsónakok, az utasokat pedig az embercsempészek előszeretettel hagyják magukra, miután – jó esetben – a lélekvesztő koordinátáit is megadták a menekültügyi szervezeteknek valami okos eszközön.

Teljes cikk