„erdogan” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 19

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

…jönnek a törökök!

2015. február 23.

Törökország az elmúlt évtizedben nagyot lépett előre a világgazdasági ranglétrán és ezzel egyidejűleg regionális erőközpont lett. Ez indokolta azt, hogy a törökök a közép-európai külkapcsolati rendszerben előrelépjenek. A magyar külpolitika mindehhez könnyen tudott eredményesen igazodni, mert a magyarokra Törökországban mindenütt barátként, rokon nép fiaiként tekintenek. Az áttörés éve 2013 volt és a két ország között soha nem látott kapcsolati háló alakult ki. Most a folytatásnál tartunk, ambiciózus tervekkel és stratégiai gondolatokkal.

2015. február 24-én kerül sor a Magyar-Török Stratégiai Együttműködési Tanács második ülésére, s ennek keretében a két ország kormányfőinek találkozójára. Ez a fórum a két ország közötti kapcsolatok fejlesztése érdekében 2013. december 18-án alakult Ankarában. Fontos elemét alkotja annak az új váznak, amely a két ország között 2013-ban Recep Tayyip Erdogan februári budapesti és Orbán Viktor decemberi ankarai tárgyalásai révén létrejött.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Legyen-e új Himnusz?

2015. április 21.

2015. június 7-én parlamenti választások lesznek Törökországban. A 2002 óta hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) negyedszer is nyerni akar, ha lehet kétharmaddal, hogy a török alkotmányt saját szája íze szerint átírhassa. Az ország már a közelgő választások légkörében él. Az AKP kommunikációs csapata úgy tűnik, hogy már korán begyújtotta a rakétákat: nemrégiben egy olyan új dallal köszöntötték hívei Recep Tayyip Erdogan köztársasági elnököt, amely az AKP jövőbeli céljairól szól, s a költeményről az a hír járja, hogy ez lesz az új Himnusz. Nem tudjuk mi lesz, ha az AKP-nek kétharmada lesz a képviselőházban. Egyelőre nincs, és a jelenlegi kemalista Himnuszt törvény védi. Nem kérdéses azonban, hogy a közelgő választások számos politikai csatározást fognak kiváltani Törökországban.

Pár hete az a hír járja a nemzetközi médiumok világában, hogy Törökország megváltoztatta a Himnuszát olyanra, amely által az ország államfője, Recep Tayyip Erdogan is belép a török történeti hősök panteonjába. A valós helyzet az, hogy a kemalista török Himnuszról jelenleg törvény rendelkezik. Ha valaki új nemzeti indulót akar, ahhoz meg kell változtatnia a törvényt, ám ilyen előterjesztés még nem született az ankarai Nemzetgyűlésben.

Teljes cikk

…a karaván halad

2015. május 12.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A múlt hét csütörtökén ülést tartott az Európai Parlament Állampolgári, Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, az ún. LIBE (Civil Liberties, Justice and Home Affairs). Az ülés témája eredetileg a halálbüntetéssel kapcsolatos magyarországi diskurzus lett volna, de a képviselők hamar eljutottak a bevándorlásra vonatkozó nemzeti konzultációs kérdőívig. A vita érdekes fordulatokat vett, bár az elmúlt években már megszokhattuk a hazánkkal kapcsolatos vitákat, így ezek fényében azt is mondhatjuk: mindenki hozta a formáját. Abban biztosak lehetünk, hogy a kérdéssorból még lesz némi polémia, amit az is jelez, hogy a legendás bajor konzervatív politikus, Franz-Josef Strauss lánya, Monika Hohlmeier néppárti képviselő külön vitát is szeretne szentelni az ügynek, különös tekintettel a kérdések „EU-kritikus, populista felhangoktól sem mentes” tartalmára.

Azt tudjuk, hogy az idegenek befogadásáról szóló vita nem új keletű Európában, de az elmúlt hónapokban látványosan felerősödött. A Frontex, az Európai Határvédelmi Ügynökség második emberének a Bruxinfo hasábjain olvasható szavai szerint az érkezőknek csupán 20 százaléka gazdasági migráns, 80 százalékuknak elvben járna a menekült státusz, vagyis az életüket veszélyeztető háborús övezetekből érkeznek, „de náluk sem lehet kizárni a gazdasági motívumot”. A menekültügy és a bevándorlás közötti pontos különbségtételről tehát itt sem beszélhetünk, ami az egyik legfontosabb módszertani probléma a mi kérdőívünk kapcsán is.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Koalíciós kényszer Törökországban

2015. június 09.

Sokan számítottak arra, hogy az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) a június 7-i parlamenti választásokon kétharmada lesz, s ezt követően Recep Tayyip Erdogan elnök, alkotmánymódosítással elnöki köztársaságot vezethet be Törökországban. Kevesen hallották meg a szakértők szavát, mely szerint ez lehetetlen, mert a török választási szociológia mást mond. A voksolás nagy nyertese a délkelet-anatóliai kurdok Népi Demokrácia Pártja (HDP) lett, amely átlépte a parlamentbe jutás igen magas, 10 százalékos küszöbét. Hiába kapott az AKP a szavazóktól 41 százalékot, egyedül nem tud kormányozni, mint tette ezt mindeddig 14 éven át. Koalíciós partnerre van tehát szüksége. Csak az melyik párt legyen? De ha meg is van a koalíciós társ, lehet-e olyan kormányprogramot alkotni, amelyet mindkét fél tartósan el tud fogadni, végre akar hajtani?

Törökországban vasárnap új nemzetgyűlést választottak. A tét nagy volt, de leginkább arról szólt, hogy a jelenlegi kormánypárt (Igazság és Fejlődés Pártja, AKP) képes lesz-e 2001, 2007 és 2011 után úgy nyerni, hogy egyedül alakíthasson kormányt. Az AKP győzött, de a voksok 41 százalékával, amely „csak” 258 helyet jelent az 550 fős Nagy Nemzetgyűlésben. Így a parlamenti többséghez (276 szék) még 18 képviselő hiányzik.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Törökország újra választ. A tét nagy!

2015. augusztus 24.

Hatalmas belső küzdelem zajlik Törökországban. A június 7-i parlamenti választások után a Nagy Nemzetgyűlés pártjainak nem sikerült kormányt alakítaniuk. A török választók november 1-én ismét a szavazóurnák elé járulnak. Az ország legerősebb és meghatározó politikai mozgalma, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) júniusban közel 41 százalékot szerzett, ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a párt két korábbi ciklusához hasonlóan önállóan kormányozzon. Az AKP-től a legtöbb voksot a kurdok Népi Demokrácia Pártja (HDP) vette el, 13 százalékot szereztek. Recep Tayyip Erdogan elnök pártja az új megmérettetésen elsősorban nekik akar visszavágni és pártja kurd szavazóinak elpártolt részét visszaszerezni.

Közben ettől függetlenül Délkelet-Anatóliában áldatlan viszonyok alakultak ki. Ennek egyik kiváltója az, hogy Ankara vonakodik az Iszlám Állam ellen harcoló szíriai kurdoknak jelentősebb katonai segítséget nyújtani. A másik ok pedig az, hogy a török állammal évtizedes harcban álló PKK vagy annak egyes parancsnokai felrúgták a több éve tartó fegyverszünetet. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a békétlenség miként hat a térség kurdjaira, akiknek többsége mind ez ideig támogatója volt az AKP-nek: vagy azért mert az szakított a kemalista nacionalizmussal és szekularizmussal, vagy azért mert a saját érdekeit Ankara területfejlesztési programjaiban látta visszaköszönni. A HDP új útra vitte a kurd politikát: parlamenti kérdéssé tette. November 1-én két dolog is eldől Törökországban: van-e tovább út az egy párti kormányzásban, van-e tovább út a kurd kérdés parlamenti szinten való kezelésében.  

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Törökország ante portas

2015. október 18.

Már a szeptemberi EU-csúcson is érezni lehetett, az Unió kezdi felismerni, hogy Törökország a kulcsszereplője a migrációs válságnak, de akkor még a figyelmet elvitte a kötelező menekültkvóta körüli vihar. Az eheti állam- ás kormányfői találkozónak már arra a bűvészmutatványra kellett vállalkoznia, hogy összebékíti a török csatlakozási tárgyalások hosszú évek óta zajló tili-toliját azzal, hogy az ő kedve szerint együttműködő partnerré teszi a kisázsiai hatalmat. Néhány tabu valóban megdőlni látszik, s míg néhány héttel ezelőtti, a Bild Zeitungnak adott interjújában, mindenki mást megelőzően egyedül Orbán Viktor beszélt arról, hogy imába kellene foglalni Erdogan nevét, Merkel ma akár nyélbe is ütheti az üzletet Ankarában.

E hasábokon a szeptemberi csúcs után azt írtam, Európa – ha van esze –kigördíti Erdogan elé a piros szőnyeget és megpróbál vele dűlőre jutni. Ez azóta megtörtént, a török elnök október 5-én, miután alaposan megváratta szinte minden partnerét,a belga királyt is beleértve, és kellőképp felborzolta a kedélyeket, megemelte a tétet, de nem olyan magasságba, hogy ellehetetlenítse a játékot. Az Európai Bizottság képviselői a szokásos reakcióidejüket messze felülmúlva egy akcióterv javaslattal utaztak Ankarába, s nagyjából meg is állapodtak a főbb vonalakról, azzal, hogy akkor erre még mindkét félnek rá kell tennie a pecsétet.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Merkel Isztambulban: Canossa-járás vagy reálpolitika?

2015. október 20.

Angela Merkel felértékelte a jelenlegei ankarai vezetést és hétvégi isztambuli villámlátogatásával elismerte, hogy számos olyan európai probléma van, amely csak Törökország bevonásával oldható meg. A menekültválság mindenképp ezek közé tartozik. A kancellár asszony korábban igen kritikus volt az Erdogan-Davutoglu török vezetéssel, most azonban a Németországot elözönlő menekültáradat visszatartása érdekében neki kellett szívességet kérnie tőlük. Isztambuli útja amolyan Canossa-járásnak is tűnhet, de egyben a 21. századi reálpolitika felé való fordulásnak is.

Törökország képes többé-kevésbé megállítani a menekültáradat egyik ágát, ha vezetése úgy akarja. De miért tegye ezt, ha az EU Törökországot évtizedek óta előszobáztatja. Merkel természetesen azzal az ígérettel utazott Isztambulba (francia és brit támogatással), hogy Törökország előtt a menekültügyi együttműködésért cserében megnyílhatnak az EU ajtajai és éves közelségbe jut a törökök vízummentes utazása a Schengen-térségbe. A török társadalmat leginkább az utóbbi érdekli. Ha ezt a jó hírt a török kormánypárt, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) jól tudja kommunikálni, lehet, hogy a november 1-i előrehozott parlamenti választásokon ismét abszolút többséget szerez. A kancellár asszony, ha akarta, ha nem, villámlátogatásával épp azon ankarai politikai vonalat segítette meg nagyon, amelyiket korábban csak kritizálni szokott. De néhány hónap óta Németországban is új szelek fújnak.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Meglepetés a török választásokon: marad az egy párti kormányzás

2015. november 02.

Nagy sikert ért el a vasárnapi előre hozott választásokon, a Törökországot 2002 óta kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP). A parlamenti voksok felének és az ezzel járó töredékszavazatok megszerzésével 316 helyet nyert el az 550 tagú Török Nagy Nemzetgyűlésben. Az AKP 9 százalékkal több voksot szerzett, mint 2015. június 7-én, amikor az abszolút többséget nem tudta elérni. Az AKP sikere nem csupán a jó kampánnyal magyarázható, hanem azzal is, hogy az AKP jelentős szavazótábort tudott maga mellé csábítani a kemálista-nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjából (MHP). A választási kampányt döntően befolyásolta az is, hogy Angela Merkel a voksolás előtt két héttel Isztambulba látogatott, ahol nem találkozott az AKP ellenzékével. Ez olyan jelzés volt a török társadalomnak, hogy a nyugati világ is a Recep Tayyip Erdogan korábbi pártelnök és miniszterelnök, jelenlegi köztársasági elnök által megteremtett Törökországot támogatja s az EU erőskezű kormányt szeretne látni Ankarában. Erre meg is van a lehetőség, heteken belül felállhat az egyszínű új török kabinet.

Így az AKP 2019-ig folytathatja azt az utat, amelyet 2002-ben elkezdett. 13 év egyedüli kormányzás nagy idő, s ez most újabb négy évvel tolódik ki. Az párt joggal mondhatja el magáról már most, hogy meghatározó alakítója a 21. század eleji török történelemnek. Erre a korábbi pártelnök, Recep Tayyip Erdogan, jelenlegi köztársasági elnök méltán lehet büszke. A gond csupán az, hogy az elmúlt 13 évet Törökországban nem mindenki tartja sikertörténetnek. Közel 25 millió szavazó voksolt az AKP-re. S ugyanennyi nem. Őket három párt fogja képviselni a nemzetgyűlésben: a két kemalista párt, a Köztársasági Néppárt (CHP) és a Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP), valamint az elsődlegesen kurd párt, a Népi Demokrácia Pártja (HDP). A CHP 25 százalékkal a legnagyobb ellenzéki párt, a MHP-re esett a voksok 12, a HDP-re pedig 11 százaléka. Az AKP kormányzását az elkövetkező négy évben az is segíteni fogja az, hogy a három ellenzéki párt aligha fog összefogni, mert számos kérdés megosztja őket. Nem csak az Erdogan-Davutoglu vezetéssel nem értenek egyet, hanem egymással sem. Az árkok a nemzetgyűlés négy pártja között mélyek, s valószínűleg áthidalhatatlanok.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

A török elnök esete a CNN riporterével

2016. április 06.

Törökország az elmúlt években a nemzetközi politikai élet középpontjába került. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy válsággócok mellett fekszik, s a Törökország határai melletti zűrzavarok nem oldhatók meg Ankara bevonása nélkül. Másrészt azért, mert Törökország az elmúlt két-három évtizedben gazdasági, demográfiai és katonai súlya okán regionális erőközpont lett. Harmadrészt pedig azért, mert az Európába irányuló migrációs folyosó kulcs országa. Már nem csupán Törökországnak érdekes a nemzetközi közösség, hanem a nemzetközi politikai életnek is Törökország.

Ebben a rendszerben persze a dolgok többnyire nem mennek olajozottan vagy legalábbis úgy, ahogyan azt a meghatározó nemzetközi hatalmak fővárosaiban szeretnék. A 14 éve hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja nemzeti érdekérvényesítő külpolitikát folytat, amelynek alapelveit a jelenlegi miniszterelnök Ahmed Davutoğlu a „Stratégiai mélység” című könyvében már 2001-ben meghirdette. Ez szakítás a korábbi fél évszázad sodródó külpolitikájával és egy új kapcsolati rendszer kialakítása zajlik már egy évtizede hol sikeresen, hol sikertelenül.

Teljes cikk

Megbecsülés vagy sajtószabadság?

2016. április 26.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A német kancellárnak azt a döntését, mely lehetővé teszi, hogy Erdogan török elnök feljelentése alapján meginduljon az eljárás Jan Böhmermann, a közszolgálati televízió műsorvezetője ellen, a németek kétharmada nem támogatja. Hogy ez most azért van-e így, mert a török elnököt oly sokan vetik meg, hogy egy ilyen alpári gúnyvers is a kedvükre való, vagy azért, mert lelkesen védik a szólásszabadságot, nos, ez a híradásokból nem derül ki. A nép büszke kétharmada mellett persze megszólaltak a baloldali véleményvezérek is, akik – sajátos módon egyetértve Orbán Viktornak a német morális imperializmusról szóló mondataival – fennhangon vitatják a kancellárnak azt a jogát, hogy egyáltalán nyilvánosan véleményt nyilvánítson a fő műsoridőben elhangzott gúnyversről. Ennek hatására persze a kancellár is önkritikát gyakorolt, bár korábbi, gondosan kimunkált nyilatkozatából csak egyetlen mondatot bánt meg. Azt, mely szerint az elhangzott csasztuska „tudatosan sértő”. Ez a mondat ugyanis azt sugallja, hogy az általa követett eljárásban az ő személyes ízlése volt az irányadó, ami pedig nem igaz.

Azt is tudjuk, hogy azóta a brit „The Spectator” pályázatot írt ki a legmaróbb Erdogan-vers megírására, így is tiltakozva a Böhmermannt perbe fogó német döntés ellen. Ez az akció sem csak a sajtószabadságról szól persze, hanem arról is, hogy az uniós értékrend apostolaként fellépő Merkellel szemben meg kell védeni a brexit felé tendáló Britannia ősi értékeit, mint amilyen a sajtószabadság is.

Teljes cikk