ensz” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 12

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Keleten a helyzet változatlan

2015. február 20.

Nem javul a helyzet Ukrajnában. A minszki fegyverszünet egyelőre csak kevés helyen lépett életbe. A szakadárok megnyerték a debalcevei csatát. Ezzel stratégiai előnyöket szereztek az ukrán-orosz sakktáblán. Bármilyen tartós megegyezéstől nagyon távol vagyunk. Németország és Franciaország békéltető szerepe a jövőben is kívánatos, mert a hidegháborús szellem csak így szorítható vissza a palackba. Egyelőre még csak ötlet, hogy ENSZ-békefenntartók érkezzenek a térségbe.

Lehet, hogy hiába utazgatott Angela Merkel és Francois Hollande közel egy hétig az egyes fővárosok között, hogy Kelet-Ukrajnában fegyverszünetet harcoljanak ki. Az újabb minszki megállapodás Kelet-Ukrajna megbékítéséről egyelőre csak reményt keltő történelmi dokumentum, mert hatása a szembenálló felekre elenyésző: egyelőre egyik fél sem tartja be annak pontjait. A Debalceve (Debalcevo) körüli harcok ugyanis tovább folytatódtak és drámai fordulatot vettek.

Teljes cikk

A kevesebb több!

2015. március 27.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A modern kori szekularizáció számos megjelenési formája mellett is gyakran tapasztaljuk, hogy világi közegben is megjelennek a vallási hagyományokra, liturgiai elemekre emlékeztető hatások, szófordulatok, gesztusok. A modern építészetben is létezik ez a jelenség, melyre talán az egyik legjobb példa az ENSZ New York-i székháza. A Le Corbusier és Oscar Niemeyer által a múlt század negyvenes éveinek közepén tervezett épület több felújítást követően is őrzi eredeti alakját, stílusát, abban a szellemben, ahogy Niemeyer ezt 1947-ben megfogalmazta: „Az ENSZ egy olyan szervezet, mely közös irányok mellett kötelezi el a világ országait és biztonságot ad. Ezt kőben és acélban kifejezni nem könnyű, de ha építünk valamit, ami képviseli korunk szellemét, a megértést és a szolidaritást, akkor az épület szigora önmagában is jelzi a politikai törekvés komolyságát.”

Gondolhatunk bármit az építészek saját műleírásairól, a művészi szándék és a megvalósult valóság viszonyáról, az nem kétséges, hogy a Hudson river partján emelt épület már csak méretei által is jól érzékelteti „a politikai törekvés komolyságát”. Az ENSZ tevékenységét az utóbbi évtizedekben számos vita övezte, hol az éppen aktuális főtitkár személye körüli villongások, hol korrupciós ügyek, máskor meg az intézmény finanszírozásának ellentmondásai borzolják a kedélyeket.  Az „együttműködés és a szolidaritás szellemét” pedig egyre nehezebb egységesen képviselni egy olyan világban, amiben a civilizációk harca már a mindennapok része. Az ENSZ közgyűlése plenáris üléseinek terme magán viseli a hagyományos szakrális építészet megannyi megszokott vonását, ám a „világszellem” papjai egyre nehezebben tudják világosan és egyértelműen megfogalmazni üzeneteiket.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Új irány Iránban?

2015. április 08.

Döntő fordulat következett be 2015. április 2-án Lausanne-ban, az Irán és a nemzetközi közösség közötti tárgyalásokon azzal, hogy az ENSZ öt állandó tagja és Németország (P5+1) képviselői olyan keretegyezményt fogadtak el, amely átláthatóvá teszi az ország nukleáris fejlesztéseit, kiiktatva abból a nukleáris fegyverkezés lehetséges elemeit. A végrehajtásról újabb átfogó egyezmény születik majd június 30-ig. Teherán megegyezési hajlandóságáért cserében hatályukat vesztik majd az Irán ellen hozott nyugati szankciók. Az események háttérben természetesen az Egyesült Államok és Irán közötti közeledés áll, amely másfél év óta zajlik. Úgy tűnik, a Washington-Teherán közötti kapcsolatépítés eredményes, hacsak valami váratlan esemény ismét meg nem akasztja azt. A megbékélés alapvető érdek mindkét fővárosban és a világ legtöbb részén is. Ha ez történik, Irán ismét teljes súlyával visszakerülhet a világgazdaság térképére és megkezdődhet egy új ipari és szolgáltatási kultúra megteremtése a Közép-Kelet egyik meghatározó országában. Ebben az új helyzetben további cselekvési területek nyílnak meg Magyarország számára is.

Irán jelentős ország a Közép-keleten: hagyományos erőközpont és középhatalom. Az ország látványos kivonulása a nemzetközi együttműködések rendszeréből az 1979. évi forradalmat követően sok gondot okozott a nemzetközi közösség legtöbb országának, de magának Iránnak is. Az elzárkózásnak és szembefeszülésnek legfőbb oka az Egyesült Államok és Irán közötti viszonyban keresendő. Az 1979-ben hatalomra jutott teheráni vezetés évtizedekig Washingtont okolta (valljuk be, joggal) Reza Pahlavi elnyomó rendszerének fenntartásáért. Az amerikai vezetés számos nyugati országgal együtt történelmi visszalépésnek tekintette, hogy Irán letért a sah vezette westernizációról és teokratikus köztársaság lett. Így olyan ideológiai szakadék jött létre az Egyesült Államok és Irán között, amelynek áthidalásához évtizedek kellettek. Washington és Teherán közötti szakítás új megvilágításba helyezte az addig barátságos iráni-izraeli, valamint az iráni-szaúdi viszonyt is. A teheráni vezetőknek Izrael már nem volt barát, hanem inkább ellenfél, sőt ellenség. Jeruzsálemben is az egykori Irán-barátságot felváltotta a szembenállás. Szaddam Huszein iraki hatalmának összeomlását követően pedig a Rijád-Teherán ellentétek éleződtek ki: rivalizálás kezdődött a térségbeli vezető szerepért és Irán egyre gyakrabban és egyre erőteljesebben lépett fel a közel- és közép-keleti térség síitáinak védőhatalmaként. További olaj volt a tűzre, amikor Irán jó évtizede vagy már azt megelőzően olyan nukleáris programot indított el, amellyel képességei olyan mértékben fejlődtek, hogy Irán számos mérvadó forrás szerint néhány éven belül atombombához juthatott volna. Teheránban tagadták, hogy fegyverkeznének, de a kétségeket nem tudták (vagy talán nem is akarták) eloszlatni. A nyugati világ válasza az Egyesült Államok ösztönzésére az lett, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) Irán ellen szankciókat fogadott el, az EU pedig korlátozta a kereskedelmet. Ennek következtében az ország modernizációja megakadt, még a nagy jövedelmeket adó olaj- és gáziparban is. Az embargó hatott és ezzel az ország olyan rossz gazdasági helyzetbe került, amely már az iráni társadalom egészét is érintette és érinti.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Az alkalmazkodás képességének előnye

2015. július 07.

A világ legnagyobb légszennyezői közül három, Kína, Brazília és az USA tett bejelentést a héten környezetvédelmi stratégiájának jelentős változtatásáról. A közlemények időzítése nyilvánvalóan nem véletlen: összefügg az ENSZ ez év végén Párizsban sorra kerülő éghajlat-változási konferenciájára való felkészüléssel. Ugyanakkor az energia ellátás terén zajló átfogó alkalmazkodási folyamat figyelemre méltó lépései.

Ha az energia ellátás változásaira vonatkozó statisztikai adatokat és jelentéseket nézzük, újra meg újra azt látjuk, hogy Kína e területen is megkerülhetetlen és a változások irányát alapvetően meghatározó szereplővé vált. A feltörekvő és fejlődő országok villamos energia termelése 2011 óta meghaladja a fejlett országok termelését. A különbség pedig azóta is folyamatosan és dinamikusan nő. Az átrendeződésben Kína döntő befolyással bír. 2014-re súlya a világ áramtermelésében már 24%. Összehasonlításként: az USA 18%-kal második, míg a harmadik India részesedése csupán 5%.

Teljes cikk

Mégis, kinek a népirtása?

2015. július 13.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A magyar szóhasználatban mészárlásnak szoktuk nevezni azt, ami 1995 július 11-én Srebrenicában történt. A több mint 8000 bosnyák, köztük kis gyerekek kivégzése a II. Világháború óta a legtöbb áldozatot követelő tömeggyilkosság volt Európában, alig pár száz kilométerre a magyar határtól. Az etnikai tisztogatás szándéka nyilvánvaló volt, a Hágai Nemzetközi Bíróság nem véletlenül minősítette népirtásnak azt, ami történt. A Ratko Mladics vezette Szerb Köztársasági Hadsereg felelősségét kimondták, a közelben tartózkodó holland ENSZ békefenntartók mulasztását is. A kerek évfordulók újra és újra a nemzetközi politika fontos eseményévé válnak, a borzalmak felidézésén túl rávilágítva a nemzetközi szervezetek tehetetlenségére, a nemzeti öntudat gyakran ellentmondásos természetrajzára, a muszlim vallási közösség növekvő szerepére.

A Nagy-Britannia által beterjesztett ENSZ határozat, mely a srebrenicai mészárlást népirtásnak nyilvánította volna, Oroszország vétója miatt elbukott a Biztonsági Tanácsban. Az oroszok szerb kérésre cselekedtek így, érvelésükben kihangsúlyozva, hogy a balkáni háború idején szerbeket és horvátokat is ért hasonló atrocitás. Bármennyire is abszurd ez az indoklás, s bármennyire igaza is van a felháborodott brit nagykövetnek, mondván, hogy ő voltaképp csak a nemzetközi jogászok által megindokolt ítéletet akarta egy politikai deklaráció szintjére emelni, nincs további lehetőség, a jobb sorsra érdemes Egyesült Nemzetek Szervezete az orosz vétó által újfent tehetetlenné vált.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Orosz-szlovák viszony: csak flört, vagy szerelem?

2015. július 14.

Szlovákiának éppúgy, mint térségünk más államainak, az ukrán válság kitörését követően nehéz megtalálni a legmegfelelőbb Oroszország-politikát. Sőt, nehéz erről az ország véleményformáló erői között is konszenzust teremteni. Nemcsak a helyzet, hanem a hagyományok miatt is: vannak, akik a követést, vannak, akik a valós, s olyanok is, akik a tettetett szembefeszülést preferálják. De persze az sem felejtendő, hogy a szlovákok a pánszláv hagyományok alapján érzelmileg is kötődnek az oroszokhoz. A Pozsony-Moszkva kapcsolat az elmúlt hetekben két dolog miatt is előtérbe került: Robert Fico rövid időn belül kétszer is megfordult Moszkvában, az orosz Duma elnöke pedig Szlovákiát a legmegfelelőbb országnak nevezte, hogy közvetítsen Oroszország és Ukrajna között.

A szlovák miniszterelnök 2015. május 9-én részt vett Moszkvában a II. világháború lezárásának 70. évfordulója alkalmából rendezett orosz győzelmi ünnepség néhány programján, június 2-án pedig hivatalos látogatást tett az orosz fővárosban. Mindkét út kemény belső kritikát kapott Szlovákiában, a második különösen. Ugyanis arra azt követően került sor, hogy az orosz állami televízió egyik csatornája a szovjet időkre emlékeztető módon idézte fel az 1968-as Prágai Tavasz történéseit. Szlovákia elnöke, Andrej Kiska elvárta volna a kormányfőtől, hogy Moszkvában tegye szóvá a moszkvai múltgyalázást, de Robert Fico ezt nem tartotta szükségesnek. A szlovák külpolitika a moszkvai vizitet Szlovákia gazdasági érdekeinek előremozdításával hozza kapcsolatba. Tavaly több mint 10 százalékkal esett a szlovák-orosz áruforgalom. Jogos tehát a pozsonyi aggodalom, főleg a behozatalt illetően, hiszen a szlovák import közel 10 százaléka Oroszországból érkezik. A kivitel általában 4 százalék körül mozog, így az sem elhanyagolható. A szlovák kormányfő a kereskedelemi forgalom szintjének megtartása mellett két dologban akart előrelépést elérni: meghosszabbítani a széles nyomtávú vasutat Kassától Pozsonyig, s a 2020 utáni időszakra vonatkozóan egy új gázüzlet alapjait lerakni. Az érthető és ambiciózus terveknek azonban csak akkor van értelme, ha az ukrajnai válság rendeződik, Moszkva és Kijev kapcsolatában lényeges javulás következik be. 

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Szemléletváltás a lengyel klímapolitikában?

2015. november 17.

Csupán néhány hét telt el a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) elsöprő választási sikerét követően, és az augusztusban hivatalba lépett Andrzej Duda elnök október 27-én bejelentette: nem ratifikálja az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének 2020-ig tartó meghosszabbítását. A dolog érdekességét fokozta, hogy a bejelentés egy nappal az elnök párizsi látogatása előtt történt. A megvétózott egyezmény ugyanis az egyik alapvető hozzávaló a Párizsban november 30-án kezdődő globális klímaváltozási csúcs előkészítési receptjében.

A szóban forgó egyezmény a kiotói jegyzőkönyv, az ENSZ 1992 júniusában Rio de Janeiro-ban aláírt éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) kiegészítő jegyzőkönyve. A dokumentumot 1997 decemberében a résztvevő tagállamok harmadik konferenciáján, Kiotóban fogadták el. 2005februárban lépett hatályba és az Amerikai Egyesült Államok kivételével a világ összes jelentős országa elfogadta. A fejlett országok azt vállalták, hogy a 2008–2012-es időszakra átlagosan 5,2%-kal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es bázisévhez képest. Ezen belül az egyes országok esetében eltérések vannak, így az Európai Unió eredeti tizenöt tagállama 8%-os csökkentést vállalt. A volt szocialista országok 1990 helyett másik bázisévet is választhattak, figyelembe véve az üvegházhatású gázoknak az 1989 utáni gazdasági összeomlás következtében végbemenő drámai mértékű kibocsátás-csökkenését.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Telefonok a Kremlbe - Tűzszünet Szíriában. Mennek az oroszok?

2016. március 17.

Nagy eredményt ért el az ENSZ Biztonsági Tanácsa Szíriában azzal, hogy a 2016. február 26-án hozott 2268-as számú határozata másnap a különböző frontokon többé-kevésbé életbe lépett. Erre évek óta nem volt példa. A tűzszünet nem terjed ki az Iszlám Állammal, az Al-Nuszra és egyéb dzsihádista milíciákkal való fegyvernyugvásra. Így Szíriai egyes részein továbbra is ropognak a fegyverek és hullanak a bombák. A fegyvernyugvás az ország nyugati részén, Damaszkusz és Aleppo körzetében, valamint a tengerparton hozott némi nyugalmat az ott élő emberek életébe. A Szabad Szíriai Hadsereg és a vele együttműködésben lévő katonai csoportok valamint az asszadista kormányerők között a harcok leálltak. Ez igaz a különböző szíriai mozgalmakhoz tartozó kurd milíciákra is. Az új helyzet különösen Aleppó körül hozott változást. Az asszadista hadsereg és az orosz légierő, valamint az iráni és libanoni önkéntesek által körbe vont 50-60 kilométeres gyűrűben élő, közel másfél millió emberhez ismét eljuthatnak az ENSZ humanitárius segélykonvojai: élelmiszert kapnak az éhezők, gyógyszert a betegek, kötszert a sebesültek. Csak meddig fog ez tartani, kérdezik sokan nem kevés aggodalommal. Két hétig mindenképp, az asszadista hadsereg ugyanis egyelőre ennyire tett ígéretet.

Szinte mindenkit meglepett a hír, hogy a múlt héten Moszkvában bejelentették a részleges szíriai kivonulást. A légierő azonban marad, s továbbra is az Asszad-rezsim rendelkezésére áll. Nem kétséges, hogy ezzel Putyin elnök a szíriaiak közötti genfi tárgyalásokat kívánta segíteni, s lépésével a szemben álló erők közötti asszimetriát akarta legalább részlegesen felszámolni. Ez derék és előremutató lépés volt. Valószínűleg annak is szólt, hogy az EU engedékenyebb hangon szólította meg Oroszországot a Krím bekebelezésének második évfordulóján, mint tavaly tette.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Újabb válsággóc Európa határán

2016. április 01.

Közel négy és fél év telt azóta, hogy a NATO támogatásával a forradalom döntötte meg Moammer Kadhafi rezsimjét Líbiában. Az észak-afrikai országban azóta sem sikerült egységes és működőképes államot létrehozni. A rivális kormányok és fegyveres csoportok vetélkedése nyomán kialakuló politikai megosztottság nem csak gazdasági válságba taszította az országot, hanem egyben olyan hatalmi űrt is teremtett, amely a nemzetközi terrorizmus megjelenése és az ellenőrizetlen migráció okán ma már komoly biztonsági kockázatot jelent Európa számára.

Amikor a 2011. október 23-án a felkelést vezető Nemzeti Átmenti Tanács bejelentette az ország felszabadulását, a nemzetközi közösség még abban reménykedhetett, hogy végrehajtható az akkor meghirdetett alkotmányozási folyamat, hamar világossá vált azonban, hogy a törzsi alapon szerveződő, etnikailag és regionális értelemben is megosztott líbiai társadalom esetében ez nem lehet több puszta vágyálomnál. 2012 júliusában ugyan sor került az Általános Nemzeti Kongresszus megválasztására, valódi központi hatalomgyakorlásra azonban sem ez a testület, sem a kormány nem volt képes, amelynek tagjai mindenekelőtt a lokális és regionális fegyveres erők és politikai csoportosulások közötti érzékeny egyensúly megteremtése szerint kerültek kiválasztásra.

Teljes cikk

Pártkongresszus Phenjanban

2016. május 16.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Alig telik el hét, hogy a nemzetközi hírek között ne szerepelne Észak-Korea. Múlt pénteken egy orosz vitorláshajó feltartóztatásával, azt megelőzően a 36 év után újra megtartott pártkongresszus „eredményeivel”, korábban brit újságírók kiutasításával és egy amerikai állampolgár kémkedés miatti elítélésével, persze a rakétakísérletekkel, vagy – a bulvárosabb hírek kedvelőinek – Kim Dzsongun ifjú hölgyekből álló udvartartásával. Ha nem atomfegyverekkel zsonglőrködne az aranyifjú diktátor, és nem tudnánk, hogy hányan sínylődnek borzalmas rendszerében, akkor akár cirkusznak is tarthatnánk mindazt, ami a Koreai-félsziget északi részén történik.

Sajnos azonban még a messzi távolból sem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust, hiszen a térség stabilitását veszélyeztető újabb és újabb akciókban túl sok nagyhatalom érintett. Dél-koreai utamat követően a helyzet összetettségéről már írtam e felületen, a gyakori híradások és az északi pártkongresszus azonban további figyelmet érdemelnek. Bevallom, azért is foglalkoztat a Kim Dzsongun jelenség, mert berni diplomáciai szolgálatom idején tudtam róla, hogy néhány évvel korábban az akkor még iskolás korú Kim sarj a legjobb városi gimnázium padjait koptatta - „egyszerű” diplomatagyereknek álcázva. Hogy lehet az, hogy abban a felvilágosult svájci közegben szocializálódva  hazatérését követően képes ezt a teljesen anakronisztikus, világtól elzárt rendszert működtetni?

Teljes cikk