A „szuperhatalmi ambíció nélküli szuperhatalom” fából vaskarika elméletét mégis sokáig vallották Nyugaton, nem odafigyelve eléggé, hogy a vörösre festett Mennyei Birodalom már az 1970-es évektől aktívan terjeszkedik a harmadik világban. Igaz, akkoriban Kína egyre inkább jófiú lett, mivel a Nyugat számára – egy rövid időszaktól eltekintve – a Szovjetunió volt a nagyobb ellenfél. Kína csak a harmadik világban terjeszkedett, ám ott, Indokínától kezdve Tanzániáig, meglehetősen hatékonyan. A harmadik világ felszabadító, anti-kolonialista mozgalmai úgy érezték, hogy a két blokk a fejük fölött megegyezett a „fehér ember” uralmában, és felosztotta a világot. A nagyhatalomként viselkedő Kína egyfajta ellenpontja volt a kapitalista, neoliberális és szovjet gőgnek. Ezért, és nem pusztán a maoizmus révén lett Kína népszerű Afrika és Latin-Amerika sok országában.