energetika” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 6

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Enyergetyicseszkij Szojuz: Brüsszel titkos fegyvere?

2015. március 26.

Az Európai Energiaunió koncepciója talán a leggrandiózusabb uniós elképzelés a monetáris unió megteremtése óta. Nagynevű közgazdászok vehemensen állnak ki a közös uniós energiapolitika (és energiapiac) megteremtése mellett. Érezhető, hogy senki sem szeretne lemaradni az új brüsszeli expresszről – kivéve azokat, akik mindezt már a moszkvai gyorsról figyelik.

A közös energiapiac megteremtése mindig is kardinális kérdés volt az Európai Unión belül, hiszen az EU28 együttesen a világ legnagyobb energiapiaci szereplője lenne. Ám egy olyan kontinensen, ahol még 70 éve is egymás polgárait mészárolták az immáron egy szövetségben lévő államok, semmilyen hasonló kezdeményezés nem megy könnyen. Az Egyesült Államokban példának okáért az egyesített és liberalizált gázpiacot 70 év munkájával teremtették meg, a természetes piaci és politikai evolúcióra bízva azt. Az EU pedig szinte fennállása óta revolúciók sorát kísérli meg végrehajtani, legyen szó a közös valutáról, vagy akár most az Energiaunióról. A sok kritika ellenére becsülendő, hogy egy ennyire érdek- és értéktörésvonalak által szabdalt szövetség akár csak neki is veselkedik egy ilyen horderejű ügynek. Valahogy az Unió minden hasonló problémája kicsit olyan, mintha az lenne a mottónk, hogy ami nem öl meg, az megerősít – elvégre elég Görögországra vagy a nagybeteg spanyolokra és olaszokra nézni, és látjuk-érezzük, hogy bizony sok sebből vérzünk még, de azért csak-csak állunk a lábunkon.

Teljes cikk

Takács Martin

Nemzetközi tanulmányok szakirányos hallgató, Mathias Corvinus Collegium

Keleti nyitás – Moszkvából

2015. szeptember 16.

Amíg a világsajtó az Európában kibontakozó migránsválságra figyelt, Vlagymir Putyin orosz elnök látogatást tett Kínában. Az orosz államfő kínai kollégájával, Hszi Csin-ping-gel megtekintette a II. világháborús győzelem 70. évfordulójára rendezett pekingi katonai felvonulást, majd 30 kétoldalú egyezmény aláírásában állapodtak meg. „Ha a nagy volumenű projektjeinket teljesíteni tudjuk, lehetőségünk lesz közösen befolyásolni a világgazdaságot”- jelentette ki Putyin. Moszkvában az orosz-kínai kapcsolatot már Washington ellensúlyának tekintik, azonban jogos a kérdés, hogy mennyire tekinthető ez reális elképzelésnek.

Jelentős eredmények, szép remények

Az optimizmus korántsem alaptalan. Oroszország számára az ukrajnai háborús helyzet, s az elhúzódó szankciós konfliktus nem hagyott más választást, mint a Peking irányában történő orientációt. Oroszország hivatalosan tagadja érintettségét, azonban az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió mégis Moszkvát teszik felelőssé a kialakult helyzetért. „Hogyha mind Oroszországot, mind Kínát egyszerre akarják a nyugati hatalmak feltartóztatni, törvényszerű, hogy közeledni fognak egymáshoz”- véli Szergej Karaganov politológus, volt elnöki tanácsadó. Karaganov szerint mindkét ország saját, természetesnek vélt befolyási övezetének védelmére törekszik. A partnerség tehát egyfajta kényszerű egymásra találás, és az eredmények - egyelőre legalábbis - impozánsak. A két ország közötti kereskedelmi forgalom 2000 és 2014 között többszörösére nőtt. Oroszország számára Kína tekinthető első számú kereskedelmi partnernek, míg Peking esetében Moszkva a 9. legnagyobb volumennel bíró ország. Andrej Deniszov pekingi orosz nagykövet szerint jelenleg közel 60 befektetési projektről folynak tárgyalások a két fél között.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Kína energetikai tervei - Sci-fi, vagy valóság?

2016. április 30.

Kína úgy él a köztudatban, mint egy olyan szuperhatalom, amely nem kíván szuperhatalomként viselkedni, hanem kivárja az időt, amíg elég erős lesz ahhoz, hogy valóban kilépjen a világpolitika porondjára. A történelemben azonban még soha nem volt olyan gazdasági nagyhatalom, amely tartózkodott volna a gazdasági erő politikai és katonai célokká konvertálásától, már amennyiben ez érdekében állt. Meglehet, a Kínai Népköztársaságnak jelenleg nem érdeke még, hogy világpolitikai szereplő legyen. Ám magát az ambíciót és célrendszert megtagadni Kínától, igen merész lenne, és a kínai külpolitikai döntéshozók gondolkodását, a kínai kormányhoz közeli agytrösztök tevékenységét ismerve, ezt nem is tehetjük

A „szuperhatalmi ambíció nélküli szuperhatalom” fából vaskarika elméletét mégis sokáig vallották Nyugaton, nem odafigyelve eléggé, hogy a vörösre festett Mennyei Birodalom már az 1970-es évektől aktívan terjeszkedik a harmadik világban. Igaz, akkoriban Kína egyre inkább jófiú lett, mivel a Nyugat számára – egy rövid időszaktól eltekintve – a Szovjetunió volt a nagyobb ellenfél. Kína csak a harmadik világban terjeszkedett, ám ott, Indokínától kezdve Tanzániáig, meglehetősen hatékonyan. A harmadik világ felszabadító, anti-kolonialista mozgalmai úgy érezték, hogy a két blokk a fejük fölött megegyezett a „fehér ember” uralmában, és felosztotta a világot. A nagyhatalomként viselkedő Kína egyfajta ellenpontja volt a kapitalista, neoliberális és szovjet gőgnek. Ezért, és nem pusztán a maoizmus révén lett Kína népszerű Afrika és Latin-Amerika sok országában.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Az oroszok már Indiában vannak

2016. október 27.

Sokan nem tudják, mit jelent a rejtélyes betűszó: BRICS. E kifejezést öt feltörekvő gazdasági hatalom angol nevének kezdőbetűjéből fonták (Brasil, Russia, India, China és South Africa). Közös jellemzőjük, hogy nem tartoznak az ún. fejlett világhoz, azaz a Nyugathoz, amely ötszáz éve a gazdasági, technológiai és társadalmi modernizáció folyamatainak élén jár. Mindegyik érintett ország a világgazdaság perifériájáról vagy félperifériájáról került a centrumországok csoportjába. A BRICS-országok változatosak kultúrájuk, etnikai sokszínűségük mértéke és politikai berendezkedésük tekintetében is, ám a különbségek ellenére napjainkban egyre szorosabbra fonják kapcsolatukat. Saját fejlesztési bankot is alapítottak, amelyet nem is titkoltan a Világbank riválisának szánnak. Energiapolitikai szempontból azonban elég éles különbségek vannak az egyes államok között. De lássuk először, miért fontos a BRICS-államok témája a magyar kormánynak és gazdasági szereplőknek!

A magyar kormány gazdaságpolitikájában figyelemmel kíséri a BRICS-csoport fejlődését, nyilván abból az elképzelésből kiindulva, hogy ezek az országok példát mutat(hat)nak egy, a nyugatitól alapvetően eltérő, unortodox piacgazdasági fejlődés számára. Magyarországnak érdemes jóban lenni a BRICS-csoporttal, hiszen az öt ország együttesen a Föld népességének 40%-át teszi ki, vagyis a magyar gazdaság számára iszonyú nagy piacot jelenthetnek. Az Orbán-kormány számára megkönnyíti a helyzetet, hogy egy BRICS-tagállam, Oroszország a kelet-európai térség aktív résztvevője, és a közös energiapolitikai ügyek (gázszállítás, Paks II-bővítés) összekötik a két országot.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Trump és a magyar-orosz kapcsolatok

2016. december 06.

Az 1990-es évek óta egyre több amerikai ábrándul ki a konszenzusra törekvés kultuszából. Azt gondolnánk, hogy az energiapolitika,mint a „legkeményebb” szakpolitika mentes ettől a kérdéstől. Ám ez nem így van! Az Egyesült Államokban a „konzervatív” és a „liberális” oldal közötti törésvonal éppen az energia- és környezetpolitika terén a legmélyebb. A Republikánus Párt választóinak jelentős része szkeptikus a globális felmelegedés és az emberi tevékenység összefüggésével kapcsolatban, míg a Demokrata Párt szavazói érzékenyebbek a kérdésre. Ez nem csak elvi vita, hiszen a kérdés eltérő megítélése eltérő energiapolitikai modellek preferálását feltételezi. És itt eljutunk egy húsbavágó kérdéshez: a foglalkoztatáspolitikához. Ha egy politikus a megújuló energiaforrásoktól várja a környezeti terhelés csökkentését, akkor a „zöld” munkahelyek elterjesztésében gondolkodik. Aki pedig elutasítja azt, hogy az éghajlatváltozásban az elmúlt századok iparosodása (nagymértékben) felelős, annak nem okoz morális dilemmát az újraiparosítás, és a hagyományos energiaforrások felhasználása.

Ma a „zöld” gondolatok a Demokrata Párton belül artikulálódnak, és a pártban Bill Clinton volt alelnöke, AlGore a Kiotói Egyezmény betartásáért folytatott kampány élharcosa. Mindez elsőre furcsa lehet, hiszen a Republikánus Párt volt az, amely a 20. században felkarolta a természetvédelem ügyét (ld. nemzeti parkok létesítése). A természetvédő „megőrizni” akar, míg a környezetvédő a társadalom és a politika átalakítására, „javítására” törekszik.Nincs környezetvédő a Republikánus Párt vezetői között, hiszen nem lehet átalakítani azt, ami szerintük eleve jó!

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Nagy üzlet – a gazdasági embargó jegyében

2017. március 23.

Oroszország és két szomszédja (Lengyelország és Ukrajna) között újabb csörte érlelődik, ezúttal az Európai Bizottság döntése miatt, amelynek értelmében Oroszország növelheti az OPAL gázvezetéken szállított gáz mennyiségét. Míg korábban a vezeték kapacitásának kihasználása 50%-os volt, addig az Európai Bizottság döntése szerint 2033-ig a Gazprom a kapacitás 80%-át használhatja. Witold Jan Waszczykowski külügyminiszter és a lengyel állami gázszolgáltató vállalat, a PGNiG is élesen bírálta a döntést, hivatkozva a közép- és kelet-európai országok és gázfogyasztók energetikai és biztonságpolitikai kiszolgáltatottságára. A lengyel állami vállalat az Európai Bíróságon támadta meg a döntést.

A 470 km hosszú, és 35 milliárd köbméter kapacitású OPAL vezeték a Németország északkeleti részén fekvő Mecklenburg-Előpomeránia tartományban található Lubmin várostól a német-cseh határon fekvő Olbernhau-ig szállítja a földgázt, a német-lengyel határ mentén haladva. A Gazprom és a német vegyi üzem, a BASF tulajdonában lévő vezeték valódi stratégiai jelentőségét az adja, hogy az OPAL kapcsolódik az Északi Áramlat vezetékhez, amely Viborgtól Greifswaldig szállít orosz gázt. Az Északi Áramlaton évi 55 milliárd köbméter gáz jut el mintegy 25 millió háztartásba. Az OPAL és az Északi Áramlat összekapcsolásával megvalósul az orosz álom: a közép- és kelet-európai tranzitállamok megkerülése. Ezzel Oroszország lépéselőnybe kerül két tranzitállammal, Ukrajnával és Belarusszal szemben.

Teljes cikk