elnökválasztás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 22

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

A nyugodt unokázásnak egyelőre annyi

2015. április 14.

Amikor még 2014 őszén volt szerencsém New Yorkban összefutni a korábbi budapesti USA nagykövetasszonnyal, Eleni Tsakopoulos Kounalakisszal, tudva, hogy milyen közeli barátságban van Hillary Clintonnal, finoman érdeklődtem a mindenkit akkor már elég rég óta foglalkoztató kérdésről: vállalja-e a korábbi First Lady, New York-i szenátor és külügyminiszter a megmérettetést, és odaáll-e nyolc év után újra az elnökválasztási verseny első rajtvonalához.

A volt nagykövet és Clinton-bizalmas óvatos választ adott, arra utalva, hogy a házaspár nemrég nézett nagyszülői örömök elé, és a friss nagymama akkor még elmondása szerint bizonytalan volt abban, hogy az elnöki kampánnyal járó elképesztő munkateher miatt fel akarja-e adni szinte teljesen az unokázás gyönyöreit.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Pataki for President

2015. május 28.

Még múlt év októberében találkoztam először George Patakival, New York állam egykori háromszoros kormányzójával, aki nem csupán az amerikai belpolitikában jutott rendkívül magasra, de az amerikai magyarság körében is befolyásos és mindig segítőkész vezéralaknak számít. Amikor az 52. utca egyik elegáns éttermében, a 21 Clubban próbáltunk eljutni az asztalunkig, a középkorú vendégek közül többen is odaléptek hozzá, kezet ráztak vele, megveregették a vállát, és kérlelték: „George, please run!”, azaz „kérlek, indulj!”.

Nem is kellett semmi többet mondani, mindenki értette, mire vonatkozik az óhaj, hiszen Pataki kormányzó republikánus elnökjelöltté válása már akkor a levegőben volt. Mostanáig kellett várni mégis, hogy a lebegő indulási szándék hivatalos formában testet öltsön. Már egy korábbi posztban is beszámoltam a demokrata oldal legfontosabb jelölési bejelentéséről, Hillary Clinton indulásáról. Akkor is, most is egy interneten publikált videóval indult az újabb aspiráns elnökjelölt előválasztási kampánya. Ahogy azt már megszoktuk az amerikai politikai kommunikációs műhelyektől, ismét profi termék került a nyilvánosság elé.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Istenben bízunk – nem csak a bankjegyen

2015. október 28.

Bár az Amerikai Egyesült Államokban állam és egyház egymástól elválasztva működik, mégis, a vallásnak – elsősorban is a kereszténységnek – döntő szerepe van a társadalmi és a politikai életben.

Az állam és egyház radikális elválasztására a modern korban elsőként az Amerikai Egyesült Államokban került sor 1791-ben, az Alkotmány 1. kiegészítésének elfogadásával. E kiegészítésben – amely alapvetően az egyház állam általi intézményesíthetőségének tilalmát mondta ki – az amerikai polgárok a vallásszabadság biztosítékát látták. Később, az 1868-as 14. kiegészítés  alapján fogalmazták meg a Legfelsőbb Bíróság azóta klasszikussá vált és sokak által hivatkozott „elválasztás falának” az elméletét (wall of separation), amelyet ma is sokan és sokféleképpen értelmeznek, ill. amelyre ma is gyakran hivatkoznak a különböző vitákban. Ennek az elvnek a lényege a következő: állam vagy állami szerv a vallás szabadságának a megóvása érdekében nem részesíthet támogatásban semmilyen vallási közösséget. Az elválasztás oka azonban nem a vallással szembeni gyűlölet volt, sokkal inkább fordítva: a vallásért és a vallásszabadságért érzett aggodalom. Az amerikai nép vallásos, vagy ahogyan a Legfelsőbb Bíróság az egyik határozatában fogalmaz: „Mi egy vallásos nép vagyunk, amelynek az intézményei föltételezik egy Fölsőbb Lény létét.”

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Ki nevet a végén?

2016. január 14.

A történelmi jelentőségű decemberi regionális választásokat követően, a mindennapossá váló választási küzdelem megszűnésével a francia politikai életben egyfajta nyugalmi állapot köszöntött be. Mindez lehetővé teszi, hogy a kormányzat és az ellenzék higgadtabb körülmények között ismét a migrációs és gazdasági válság sújtotta ország valódi problémáinak megoldására keressen gyógyírt. Ez az időszak ugyanakkor arra is lehetőséget nyújt, hogy a regionális választások tapasztalatainak tükrében az egyes pártok és politikusok a 2017-es elnökválasztásra készülve felmérjék esélyeiket. Természetesen az eredmények még koránt sincsenek kőbe vésve, 2017 májusáig még bármi történhet. Ugyanakkor a statisztikák szerint a (még) Sarkozy vezette Republikánusoknál nagy meglepetésekre, s akár esetleges személycserére is lehet számítani.

Francia politikai elemző intézetek a decemberi regionális választásokon tapasztalt földcsuszamlásszerű nemzeti frontos nacionalista előretörés okozta fenyegetettség miatt már a második fordulót követő naptól folyamatosan hozták nyilvánosságra a 2017-es elnökválasztással kapcsolatos közvélemény-kutatási eredményeiket. A helyzet eléggé egyértelmű: az emberek gyökeres személyi változásokat akarnak. Mindez rossz hír az országot jelenleg vezető szocialistáknak és François Hollande köztársasági elnöknek, valamint az elnöki pozícióba való visszatérésre készülő Nicolas Sarkozynek. A megkérdezettek 74 százaléka ugyanis elutasítóan nyilatkozott egy lehetséges Hollande-Sarkozy második forduló kapcsán.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Amerikai előválasztás: az establishment alkonya?

2016. február 02.

Ahhoz, hogy kicsit jobban megértsük, mi is történt február első napján az USA-ban, játsszunk el a gondolattal: mi lenne, ha az EU-ban is egyetlen végrehajtó hatalommal felruházott vezetőt választana a közösség? Mi lenne, ha egy hosszadalmas procedúrán keresztül dőlne el, hogy kik egyáltalán a jelöltek? És mi lenne, ha az egész unió lélegzetvisszafojtva figyelné, hogy például a Litvánok mindenki más előtt hogyan nyilvánítják ki akaratukat ebben a kérdésben? Merthogy Iowa, ahol az amerikai elnökválasztási verseny formálisan is megindul, kb. annyi lakost számlál, mint balti tagtársunk.

Nem tudom, Önök hogy vannak vele, nekem kicsit nehezen megy ezt elképzelni. Mint ahogy nehezen értjük, mi is akar lenni a kaukusz vagy jelölőgyűlés, ez a jellemzően amerikai családias módszere annak, hogy a közös pártállású szomszédság összejöjjön, és a bizonytalanokat versengve győzködjék az egyes jelöltek mögött álló támogatók.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Zavar a Clinton-kampányban

2016. február 14.

Őszinte beismerés következik. 2015 áprilisában Hillary Cinton előválasztási esélyeiről értekezve nem is tévedhettem volna nagyobbat, amikor itt, a Messzelátón ezt írtam: „Mivel demokrata oldalon az előválasztás nem is tűnik ezúttal túl nagy meccsnek (a Huffington Post mérése szerint folyamatosan 60% felett van azok aránya, akik Clinton asszonyt várják a befutó helyre, mögötte hatalmas lemaradással, 12%-nál jár a jelenlegi alelnök, Joe Biden), nem kell túl sok puskaport majd elhasználnia a potenciális első női elnökjelöltnek, több maradhat az éles megmérettetésre, a republikánus kihívó elleni mérkőzésre."

Mentségemre szóljon, hogy az akkori posztomban még név szerint nem is szereplő jelölt-jelölt, a mára egyetlen és meglehetősen veszélyes kihívóvá emelkedett Bernie Sanders vermonti szenátor maga is mantraszerűen ismételgeti New Hampshire-i diadala óta, hogy gyakorlatilag nulla anyagi, szervezeti és országos ismertségi háttérrel sikerült kilenc hónap alatt az Egyesült Államok legerősebb kampánygépezetét megszorongatnia. Hogyan történhetett meg mindez? Hol számította el magát az USA valóban egyik legtapasztaltabb politikusasszonya és az ő stábja?

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Erőszak a kampányban

2016. március 28.

Március 15. idén nem csak nekünk, magyaroknak volt jeles nap. Az amerikai előválasztások folyamatában is fontos mérföldkövet jelentett, hogy az úgynevezett „megakedd” eredményeképp immár mindkét politikai térfélen gyakorlatilag kétszereplőssé vált a jelöltek versenye, miután a szép reményekkel indult Marco Rubio saját államában, Floridában nem tudott nyerni. Elméletileg ott áll még a republikánusok szorítójában a szívós ohiói kormányzó, John Kasich is, de neki még Rubionál is kevesebb delegáltat sikerült eddig begyűjtenie, és egyedül az a lélektani előny tarthatja felszínen, hogy neki azon a bizonyos megakedden sikerült a saját államát és vele 66 delegáltat hoznia, ami az első és eddig egyetlen győzelme volt. Az establishment republikánusok nyomása egyre nő rajta, mivel jelenlétével megosztja a Donald Trump ellen egyre inkább Ted Cruz mögött felálló frontot – a napokban Jeb Bush is beállt az egyre szélesedő támogatói táborba.

Demokrata oldalon elméletben és gyakorlatban is már csak két jelölt küzd egymással: Hillary Clinton, a papírforma és Bernie Sanders, a meglepetések embere. Ahhoz képest ugyanis, hogy milyen múlttal és milyen várakozásokkal futott neki a volt külügyminiszter, New York-i szenátor és First Lady a versenynek, március közepén a biztos delegáltak körében meglévő 1243:975-as vezetése közel sem tűnik olyan meggyőzőnek. Ráadásul, a legutóbbi három demokrata erőpróbán, igaz nem túl jelentős államokban (Alaszka, Washington, Hawaii), elsöprő győzelmet aratott felette Sanders. Matematikai esélye még jócskán van a vermonti szenátornak, ahogy ez igaz republikánus oldalon is a jelenleg élen álló Trump egyetlen esélyes kihívójára, Ted Cruzra is.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Mozgásban! – átrendeződés a francia elnökválasztási kampányban

2016. július 19.

A franciaországi foci EB fináléja portugál győzelmet hozott, míg a francia nemzeti tizenegy hősies helytállását követően ezüstöt szerzett. A kedélyek azonban továbbra sem csillapodnak, csupán „átlényegülnek”. Franciaországban új meccs kezdődik, de a focipálya helyett ezúttal a politika színterén. Egy hónap önfeledt szurkolást követően a választópolgárok most ismét az elnökválasztásra készülő pártoknak és politikusoknak szoríthatnak. Izgalomban pedig ezúttal sem lesz hiány, mivel a közeli hetekben kibontakozó folyamatok, illetve a nizzai terrortámadás az eddig ismert képet jelentősen átalakították. Nyugaton a helyzet ezúttal tehát korántsem változatlan. Mindez bennünket az elnökválasztási esélyek átértékelésére sarkall.

A legnagyobb horderejű „erjedés” a Szocialista Párt berkein belül indult be. Ebben az esetben a problémát az okozza, hogy a jelenleg regnáló köztársasági elnök, François Hollande még mindig nem határozott választási szándékai felől, így az elnök esetleges újraindulása továbbra sem eldöntött tény. Mindez a baloldali táborra a „tudatlanság fátylát” borítja, mely általános kiszámíthatatlanságot eredményez. Ez a bizonytalan helyzet azonban kiváló táptalajt képez a fiatalos, lendületes (s ezért meglehetősen népszerű) gazdasági miniszter, Emanuel Macron számára, hogy az áprilisban életre hívott En Marche! (Mozgásban!) politikai mozgalmával betörjön a légüres térbe, s az újrázáson mélázó Hollande elnökre és csapatára rúgja az ajtót.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

…és a kampány csak most kezdődik

2016. augusztus 04.

Előző posztomban az Egyesült Államok két nagy pártjának és a két fő elnökjelölt – akkor még – aspiránsnak konvenció előtti állapotáról, a mindkét oldalon meglévő súlyos ballasztokról írtam. Most, hogy mind a két sokat várt politikai show fényes pillanatokkal és vad viharokkal tűzdelve elmúlt, újra érdemes egy pillantást vetni a politikai lóverseny állására. Hillary Clinton és Donald Trump „vélelmezettből” hivatalos jelöltek lettek, és miután egy hét különbséggel mindkét tábor magára vonta az amerikai nyilvánosság teljes reflektorfényét, fordult párat az aktuális eredmény is.

Akarnak egy olyan kifejezést tanulni, amit a megfelelő pillanatban elsütve nagy bizonyossággal el tudják kápráztatni az amerikai belpolitika iránt érdeklődő hallgatóságukat? Akkor ismerjék meg a „post-convention bounce” esetleg „surge”, azaz a konvenció utáni felugrás vagy meglódulás fogalmát. A közvélemény-kutatók és politikai elemzők ezt arra a gyakran – bár a korábbi néhány kampányban kevésbé – megjelenő hirtelen erősödésre használják, amely viszonylag törvényszerűen megjelenik a masszív és jellemzően pozitív médiajelenlét hatására. Elméletben a jelenség igazságos, mivel mindkét versengő oldalnak a hírmédia azonos felületet biztosít, ami gyakorlatilag folyamatos élő közvetítést jelent, de a csúcsidőnek számító este 10-es sávot – ide időzítik a szervezők az aznapi sztár-szónokokot – még az általános tematikájú tévéhálózatok is élőben átveszik.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

A megkerülhetetlen evangelikálok

2016. augusztus 31.

A Pew Research Center legutóbbi felmérése szerint (júniusi adatfelvétel, júliusi kiértékelés) a fehér evangelikálok közel 80 százaléka támogatja Donald Trumpot (ugyanez az adat 2012-ben Mitt Romney esetében 72-73 százalék volt). Tízből nyolc fehér evangelikál Trumpra szavazna most vasárnap (a felmérés adatai komolyak: 2245 felnőttet kérdeztek meg, a hibahatár 2,4 százalék). Ez a helyzet annak ellenére is, hogy vannak evangelikál vezetők, akik kimondottan Trump ellen foglalnak állást. Az összkép azonban egyértelmű: az evangelikálok – beleértve a fekete hívőket is, igaz, az esetükben jóval kisebb arányban – Trump-pártiak. Érdemes közelebbről is megvizsgálni a számokat és az okokat. Előtte azonban célszerű egy rövid fogalmi kitérőt tenni: kik is azok az evangelikálok? Annál is inkább fontos ez, mert magyar nyelven az evangelical-t sokszot „nemes egyszerűséggel” evangélikusnak fordítják, ami nem fedi a szociológiai és teológiai valóságot.

A fogalom eredetileg a 16. századra nyúlik vissza. Akkor azokat a reformkövetőket nevezték evangelikáloknak, akik a késő középkori egyház gyakorlatával szemben a bibliai hithez és gyakorlathoz tértek vissza. A mai evangelikálok alapvetően négy tézisre koncentrálnak: a Biblia tekintélye és elégséges volta, megváltás Krisztus kereszthalála által (és csakis ez által), a személyes megtérés szükségessége, valamint az evangelizáció fontossága és sürgőssége. Ezek miatt nevezik gyakran őket Amerikában „new born”, azaz újjászületett keresztényeknek. Ez a teológiai evangelikalizmus egyébként bizonyos értelemben felekezetek fölötti: bármelyik hagyományos felekezethez kapcsolódhat ez a látásmód. Lényeges az is, hogy ez nem azonos a fundamentalizmussal, bár ennek árnyalataiba belemélyednünk itt és most nincs lehetőségünk. Ők hát az evangelikálok. Az amerikai „hot” politikai témák közül egyértelmű abortuszellenesség, az azonos neműek házasságának az ellenzése és határozott Izrael-pártiság jellemzi őket.

Teljes cikk