A mai világban minden újságolvasó és TV-néző ember tudja, hogy az Iszlám Állam globális harcot vív a nyugati és orosz világgal, s talán hamarosan kiderül, hogy a hindu-buddhista Indiával és talán Kínával is. A főfront Szíriában és Irakban húzódik, az oldalfrontok pedig Jemenből a Szahel-övezeten át az Atlanti-óceánig nyúlnak. Nyugat-Európában pedig már működik az Iszlám Állam „Ötödik hadoszlopa”. Több nemzedék óta Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban és másutt élő muszlimok ezrei nem csupán az Iszlám Állam hadseregéhez és annak holdudvarához tartoznak, sokan közülük fegyverrel szolgálnak Szíriában és Irakban, de saját hazájukban is csatasorba álltak. Az ő esetükben már nem arról van szó, hogy az iszlámról elmélkedjenek vagy a nyugati értékeket csepüljék. Ők már katonai szárnya(ka)t működtetnek szoros együttműködésben a rakkai központtal. A párizsi merényletek arra mutatnak rá, hogy van mitől félnünk, hiszen a franciaországi összehangolt terrorakció nem csupán nyolc-kilenc végrehajtó tette volt: több száz tervező, beszerző, szállító és csendes társ állt és áll mögöttük.