A múlt hét csütörtökén ülést tartott az Európai Parlament Állampolgári, Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, az ún. LIBE (Civil Liberties, Justice and Home Affairs). Az ülés témája eredetileg a halálbüntetéssel kapcsolatos magyarországi diskurzus lett volna, de a képviselők hamar eljutottak a bevándorlásra vonatkozó nemzeti konzultációs kérdőívig. A vita érdekes fordulatokat vett, bár az elmúlt években már megszokhattuk a hazánkkal kapcsolatos vitákat, így ezek fényében azt is mondhatjuk: mindenki hozta a formáját. Abban biztosak lehetünk, hogy a kérdéssorból még lesz némi polémia, amit az is jelez, hogy a legendás bajor konzervatív politikus, Franz-Josef Strauss lánya, Monika Hohlmeier néppárti képviselő külön vitát is szeretne szentelni az ügynek, különös tekintettel a kérdések „EU-kritikus, populista felhangoktól sem mentes” tartalmára.
Azt tudjuk, hogy az idegenek befogadásáról szóló vita nem új keletű Európában, de az elmúlt hónapokban látványosan felerősödött. A Frontex, az Európai Határvédelmi Ügynökség második emberének a Bruxinfo hasábjain olvasható szavai szerint az érkezőknek csupán 20 százaléka gazdasági migráns, 80 százalékuknak elvben járna a menekült státusz, vagyis az életüket veszélyeztető háborús övezetekből érkeznek, „de náluk sem lehet kizárni a gazdasági motívumot”. A menekültügy és a bevándorlás közötti pontos különbségtételről tehát itt sem beszélhetünk, ami az egyik legfontosabb módszertani probléma a mi kérdőívünk kapcsán is.
