Az elemzők úgy látják, hogy Bosznia-Hercegovinának legalább két évtizedig kell az EU-ban előszobáznia. Nemcsak azért, mert a bosznia-hercegovinai struktúrákat nem lesz könnyű az EU-rendszerével harmonizálni, hanem azért is, mert az EU maga is változni fog, sőt változásra kényszerül. Talán nem látjuk rosszul, ha egyértelműen kimondjuk: az EU nem él bővítési eufóriában, s a tagjelölteknek vagy az erre törekvőknek egy új korszak eljövetelét is ki kell várniuk. Hacsak valamilyen új biztonságpolitikai vagy más helyzet nem írja felül mindazt, ami most van. A migráns válság egyértelműen rámutatott, hogy a nyugat-balkáni térséggel való strukturált együttműködés nélkül a menekült áradat nem állítható meg. Az érintett országoknak az eddigieknél sokkal többet kell tenniük a helyzet normalizálása érdekében, mint eddig. Bosznia-Hercegovinán egyelőre, leginkább nagy hegyei és egyéb földrajzi adottságai okán nem vezet át migrációs főút, de a helyzet tavasszal akár meg is változhat. A visegrádi térségnek, valamint Horvátországnak és Szlovéniának alapvető érdeke, hogy az EU minél szélesebb együttműködést alakítson ki a nyugat-balkáni országokkal. Ennek hatásfoka attól is függ, mennyire lehet az ott élő embereknek az EU-tagságot valóban elérhető valósággá tenni. Budapesten, Varsóban, Prágában és más fővárosokban a külügyéreknek arra kell figyelniük, hogy a brüsszeli bürokrácia más teendőkre hivatkozva ne tegye félre a nyugat-balkáni integráció nem könnyű ügyét.