diplomácia” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 7

A liberális demokrácia nagykövete

2015. február 22.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Amikor a Brit Birodalom követe, Lord Elgin 1805-ben a Görögországot megszálló török hatalom képviselőitől megvásárolta az Akropoliszról származó szobrokat, nem sejthette, hogy két évszázaddal később egy márványból formált férfitest milyen fontos diplomáciai küldetésre lesz hivatott.

A művészettörténészek által egyedülállónak tekintett torzó – a többi Elgin-márvánnyal együtt – a British Museum birtokába került. Görögország régen küzd a szobrok visszaszerzéséért, s már évekkel ezelőtt azt az ügyvédi irodát bízta meg az ügy képviseletével, amelynek társtulajdonosa, Amal Alamuddin, nem olyan rég George Clooney felesége lett. A látványos nász és Clooney – egyébként saját maga által is kicsit elfuseráltnak tekintett – filmjének, a Műkincsvadászoknak a bemutatója egyaránt jó alkalom volt arra, hogy a szobrok ügye a legszélesebb nyilvánosság előtt is ismertté váljon. Ugyanakkor a britek biztosak a dolgukban, hiszen álláspontjuk szerint annak idején jogszerűen, vásárlás útján jutottak a műtárgyakhoz, sőt, még azt is hangsúlyozzák, hogy Lord Elgin voltaképp az enyészettől mentette meg az antik köveket.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

A Szfinx nyugalma – Sziszi elnök Budapesten

2015. június 04.

A gízai nagy szfinx négy és fél évezrede áll a sivatag szélén, miközben mellette elvonul a történelem. Nekem mindig Egyiptom erejét és legyőzhetetlenségét szimbolizálta. Ez a hatalmas ország is örök, mint a szfinx: hol kavarog, hol pusztul, hol fejlődik. Egyszóval: Egyiptom történelme során mindig előbb-utóbb talpra állt. 2011 januárja óta Kairó utcái gyakran voltak tüntetések és összecsapások színhelyei. Az egész ország felbolydult: gyakran folyt vér és sok ártatlan halt meg az összecsapásokban. Az elmúlt években szinte minden politikai erő megmérethette és megmutathatta magát. Az eredmény káosz, és az ország stabilitásának megsemmisítése lett. Egyiptom elveszítette báját és vele együtt a turisták millióit. A még nagyobb rossztól az országot 2013 júliusában a katonák közbelépése mentette meg. Vezetőjükből, Sziszi tábornokból közel egy éve az ország elnöke lett. Eljött az ideje, hogy a diplomácia sakktábláján most már ő is lépéseket tegyen. Egyiptomnak vissza kell térnie a nemzetközi közösség életébe és ezt szerte a világban segíteni kell. Elismerés a magyar diplomáciának, hogy június 4-én Budapestre látogat.

Egyiptom katartikus változásokon ment keresztül az elmúlt években. A kairói forradalom 2011 elején elsöpörte a Mubarak rendszert, de akik szembefordultak az egykori elnökkel, csöbörből vödörbe estek. A kairói tereken jobb életért, munkahelyekért tüntettek, de miután győztek, helyzetük még rosszabb lett. Nagyobb szabadságra vágytak, s végül az is kevesebb lett. A Tahrir tér tüntetői már a forradalom napjaiban szétváltak: voltak, akik új és szabad Egyiptomot akartak; voltak, akik iszlamista forradalmat. A hatalmas ország szétszakadt és Egyiptomot a hadserege mentette meg a belháborútól. Aligha mondhatja a világ, jó hogy ez történt, mert az egyiptomi demokratizálódás elakadt. Hogy miért? Keressük az okokat. Nem volt ehhez elég érett az egyiptomi társadalom? Aligha, hiszen Egyiptomnál szegényebb országokban is működik a demokrácia. Vagy a politikai iszlám valami teljesen mást ért a demokrácián, mint a nyugati világ? Ennek is vannak egyértelmű jelei.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Magyarország Afrikában

2016. január 05.

Joseph Nye, a Harvard Egyetem professzora legújabb könyvében (Is the American Century Over?) a hatalom átrendeződésének kérdését elemzi a nemzetközi rendszerben. A Nyugat szereplői felől a Kelet aktorai felé „vándorló” hatalmi erő-központokon túl még izgalmasabb az egyre több típusú kormányzati és civil szereplő által birtokolt különböző fajta hatalom. Legfrissebb hírek szerint épp a napokban csatlakozott a szomáliai al-Shabaab iszlamista szervezet egy része az Iszlám Államhoz: az ezen terrorszervezetek kezében lévő megfélemlítő hatalom erejét érzékeljük a globális médián keresztül. Kevésbé gondolunk bele azonban a szintén Nye professzor által meghatározott puha erő gyakorlati megnyilvánulásaiba, melyek az adott állam számára hozhatnak gazdasági értelemben vett hasznot. Magyarország a Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogrammal éppen ilyen hasznot remélhet akár már középtávon, például a szub-szaharai országok tekintetében is. Érdemes megvizsgálni tehát ebből a perspektívából egy magyar „Afrika-politika” létjogosultságát.

Pragmatikus külpolitika, gazdaságdiplomácia, puha erő alkalmazása a kultúra közvetítőereje segítségével – egyre többet hallhatjuk ezeket a megfogalmazásokat a magyar külkapcsolati rendszer leírása során. A globális értelemben vett egyre összetettebb nemzetközi rendszer valamennyi szereplője számára releváns megfontolni a puha eszközök „bevetését” annak érdekében, hogy a keményebb tételeknek számító, például gazdasági előnyökre szert tehessenek. A magyar Déli Nyitás egyik kitüntetett földrajzi iránya az afrikai kontinens, azon belül is a Szaharától délre fekvő területek országai, a velük való kapcsolatok erősítése, számos esetben újra felvétele és mélyítése. Ma már a kormányzatok nem hagyhatják figyelmen kívül ezt a gondolkodást, s ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak, fejleszteniük kell puha erejüket is.

Teljes cikk

Genscher halálára

2016. április 01.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Living legend – szólt az egykori német bel-, majd külügyminiszter bemutatása másfél évvel ezelőtt azon az esős szeptemberi napon, amikor a magyarországi határnyitás 25. évfordulójára emlékeztünk Berlinben. Az emblematikus sárga mellényében megjelenő öregúrnak jellegzetes szász akcentusával persze nem kellett sokat beszélnie ahhoz, hogy living legend státuszát igazolja, hisz mindenki tudta, hogy a II. Világháború utáni politika egyik legprofibb, az óvatos diplomáciában és a korszerű média világában egyaránt jártas személyisége villant fel néhány, nyilván korábban már ezerszer megfogalmazott gondolatot gazdag tapasztalatkincséből.

1927-ben született Halleban, de jogi tanulmányai befejeztével otthagyta az NDK-t, Brémába települt, ahol belépett az FDP-be, a német liberális pártba. 1965-től parlamenti képviselő, 69-től a szociálliberális koalíció belügyminisztere. E minőségében tárgyalt az 1972-es müncheni olimpián izraeli sportolókat túszul ejtő palesztin terroristákkal, saját magát ajánlva fel túszként a sportolók helyett. Ezt a támadók visszautasították, Genscher a túszdráma halálos kimenetelét személyes kudarcként élte meg, aminek emléke egész politikai pályafutása során elkísérte.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Kesztyűt fel!?

2016. augusztus 26.

Minden magára kicsit is adó magyar ember konyít valamennyire a borokhoz. Borászaink, amint már lehetett szabadabban lélegezni, nem hezitáltak, s nekiláttak a családi hagyományok feltámasztásának. Néhányan egyedül, nyakig eladósodva, mások tőkéstársak segítségével, igen rövid idő alatt csodát műveltek, aminek eredményét mi, fogyasztók évről évre nagy gyönyörűséggel isszuk meg, s alig várjuk, hogy a hegy leve, a legújabb évjárat a palackba kerüljön.

A kommunizmus persze a bor tekintetében is leszoktatott mindenkit a minőségről. Borászaink itt is kemény iramot diktáltak a változás érdekében, s a fogyasztók egy része erre igencsak vevő volt. Divat lett kimagasló nedűket kortyolni, bortúrára menni – a sznobizmus e téren Magyarországon fura mód az értékteremtéshez járult hozzá. A tömeges fogyasztás idomítása még folyamatban van, de hála a borászoknak, hegyközségeknek, e téren is van elmozdulás, elég, ha a bikavér vagy BalatonBor kezdeményezésekre gondolunk.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Mit keres Irán Latin-Amerikában?

2016. szeptember 26.

Hiába vagyunk túl a nukleáris megállapodáson, és tűnnek el fokozatosan az Irán elleni szankciók, Teherán továbbra is azon dolgozik, hogy megszilárdítsa jelenlétét Dél-Amerika Washington-kritikus országaiban. Az amerikai elnökválasztás, a közel-keleti konfliktusok, a migrációs helyzet, és a Brexit utáni esélylatolgatások mellett lassan el is tűnt Irán a közbeszédből, annak ellenére, hogy a teheráni diplomácia feje, Mohammad Javad Zarif több államot érintő latin-amerikai körutazást tett idén augusztusban. Pedig érdemes lehet megvizsgálni, mit is keres Irán Latin-Amerikában.

Az Iráni Iszlám Köztársaság és Latin-Amerika államai hosszú, főként Teherán által dominált kapcsolatra tekintenek vissza. Iránnak a szankciók időszakában a latin rezsimek teret biztosítottak arra, hogy az Egyesült Államok hátsó kertjében bújtatott fenyegetést jelentsenek Washington számára. Egy 2013-as argentin vádirat szerint Irán az 1980-as évek óta titkosszolgálati és hadműveleti központokat hozott létre nyolc államban, köztük Brazíliában, Chilében és Kolumbiában. 1992 óta számos merényletet és merényletkísérletet hoztak összefüggésbe Teheránnal vagy Teherán által támogatott merénylők nevével, többek között az Adel al-Jubeir, Szaúd-Arábia washingtoni nagykövete elleni gyilkossági kísérletet. Az iszlám köztársaság mindent tagad, sőt, az egyik merénylet kivizsgálására külön vizsgálóbizottságot állított fel Argentínával együttműködve.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Háborúra ítélve

2016. október 17.

Öt és fél éve tart a szíriai polgárháború, amely ez idő alatt a 21. század legvéresebb konfliktusává nőtte ki magát. A halálos áldozatok száma elérte a 400 ezret, a 2011-ben még 23 milliós lakosság közel fele kényszerült elhagyni lakóhelyét; közülük 4,8 millióan külföldre távoztak, 6,5 millióan pedig belső menekültként élnek. Alig több mint egy hónappal ezelőtt még reménykedni lehetett abban, hogy Washington és Moszkva tárgyalásai nyomán tartósabb fegyverszünet veheti kezdetét, az erre tett újabb kísérlet azonban napokon belül kudarcba fulladt. A hidegháború éveit idéző amerikai-orosz diplomáciai összecsapásokat látva pedig nehéz elképzelni, hogy a felek a közeljövőben dűlőre juthatnak. Amerikai részről október 3-án hivatalosan is bejelentették az Oroszországgal folytatandó további tárgyalások felfüggesztését. Szombaton, regionális szereplőkkel kiegészülve a felek ugyan újra tárgyalóasztalhoz ültek Lausanne-ban, áttörést azonban nem sikerült elérni.

Az év elején tető alá hozott, majd áprilisban összeomlott, mindezidáig leghosszabb fegyverszünet feltámasztására tett kísérletek szeptember 9-én vezettek eredményre. Ekkor jelentették be, hogy John Kerry és Szergej Lavrov megállapodott egymással egy hét napos fegyverszünetben. Az egyezség értelmében az Aszad-rezsim mögött álló Oroszország és a felkelőket támogató Egyesült Államok befolyásukat felhasználva elérték volna, hogy a szemben álló felek szüntessék be a harci cselekményeket. Az amerikai fél arra is ígéretet tett, hogy közreműködik a mérsékelt felkelőcsoportok és a szélsőséges elemek, elsősorban a Dzsabhat Fatah al-Sam nevű szervezet harcosainak szétválasztásában. A Dzsabhat Fatah az al-Kaidának korábban hűségesküt fogadó, idén nyáron pedig elszakadását bejelentő al-Nusra Front utódszervezete. Ezt a csoportot az Iszlám Államhoz hasonlóan a fegyverszünet során is támadható terrorszervezetnek minősítették, sőt megállapodtak abban is, hogy a hét napos fegyvernyugvást követően a két nagyhatalom összehangolt és együttes támadásokkal lép fel velük szemben. A fegyverszünet legnagyobb vívmányának és legfontosabb hozadékának a drámaivá váló humanitárius helyzet átmeneti rendezésének lehetősége mutatkozott. A kormányerők több hónapos ostroma alatt álló Aleppó városában százezrek szenvednek a bombázások mellett őket sújtó élelmiszer- és gyógyszerhiánytól.

Teljes cikk