Sajnos azonban még a messzi távolból sem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust, hiszen a térség stabilitását veszélyeztető újabb és újabb akciókban túl sok nagyhatalom érintett. Dél-koreai utamat követően a helyzet összetettségéről már írtam e felületen, a gyakori híradások és az északi pártkongresszus azonban további figyelmet érdemelnek. Bevallom, azért is foglalkoztat a Kim Dzsongun jelenség, mert berni diplomáciai szolgálatom idején tudtam róla, hogy néhány évvel korábban az akkor még iskolás korú Kim sarj a legjobb városi gimnázium padjait koptatta - „egyszerű” diplomatagyereknek álcázva. Hogy lehet az, hogy abban a felvilágosult svájci közegben szocializálódva  hazatérését követően képes ezt a teljesen anakronisztikus, világtól elzárt rendszert működtetni?